5 kihagyhatatlan élmény Borneón: törpeelefántok, lebegő villák és dzsungeltúrák a világ harmadik legnagyobb szigetén Borneó, a mesés trópusi paradicsom, számos varázslatos élményt kínál, amelyek felejthetetlen emlékeket rejtenek. Fedezd fel a sziget külö

Ha azt gondolod, hogy Borneón csupán a természet szerelmesei találják meg a helyüket, és a tengerparti lazítás kizárólag Bali privilégiuma, akkor készülj fel a meglepetésre! A világ harmadik legnagyobb szigete olyan lenyűgöző élményekkel vár, amik között az esőerdők mélyéből jachtok fedélzetére, vagy éppen falusi halászvakációkból egy ínycsiklandó fine dining vacsorába csöppenhetsz. És ez csupán a kezdet! Az nlc főszerkesztője a Magyar Utazási Irodák Szövetségének tanulmányi körútján fedezte fel Borneó csodáit, és most megosztja veled a sziget legszebb, legmeglepőbb pillanatait – sőt, azt is elárulja, hogyan került az egyik malajziai reggeli újság borítójára!

Borneó, Délkelet-Ázsia maláj szigetvilágának igazi gyöngyszeme, egy trópusi paradicsom, ahol a luxusnyaralás új dimenzióját tapasztalhatod meg. Képzeld el, ahogy egy víz fölé épített villában lazítasz, miközben friss kókuszlevet kortyolgatsz, és elfelejted a mindennapi élet zűrzavarát. A dzsungel mélyén felfedezhetsz egy izgalmas kalandot, ahol hatalmas rovarok színes világát örökítheted meg, miközben a makákók játékosan ugrálnak a fejed fölött. A tenger ringatásában csónakázva, a Kinabatangan folyó mentén egy különleges krokodillesre is vadászhatsz. A dzsungel varázslatos neszei, az orángutánmamák és kisbabaik a lombok között, valamint a titokzatos borneói törpeelefántok felfedezése mind-mind hozzájárulnak ahhoz az élményhez, amit csak itt találhatsz meg. A helyi maláj emberek kedvessége és vendégszeretete pedig csak fokozza a varázslatot. Borneó egy olyan hely, ahol a természethez való kapcsolódás minden pillanata feledhetetlen, és bármelyik program során új élményekkel gazdagodhatsz.

Ha ide utazol, még erre is feltétlenül készülj: párára. Nagyon nagy párára! Aztán ennek következtében csatakos ruhákra. Stégen játszó gitártrióra, gyönyörű napfelkeltére.

Hogyan juthatunk el Borneóra, és mire érdemes felkészülni, ha egy ilyen izgalmas kalandra szállunk repülőre? Először is, a Borneóra való eljutás nem csupán egy egyszerű repülőút, hanem egy igazi felfedező kaland kezdete. Az utazás általában nem közvetlen járatokkal indul, így érdemes alaposan megtervezni az útvonalunkat. A leggyakoribb kiindulópontok közé tartozik Kuala Lumpur vagy Singapúr, ahonnan több légitársaság is kínál járatokat a sziget különböző városaiba, mint például Kota Kinabalu vagy Kuching. A repülőútra való felkészülés során fontos, hogy ne csak a szükséges személyes iratokat, mint az útlevelet és a vízumot (ha szükséges), hanem a megfelelő ruházatot és felszerelést is magunkkal hozzuk. Borneó trópusi éghajlatával meleg és párás időjárást kínál, ezért érdemes könnyű, lélegző anyagokból készült ruházatot választani, valamint vízálló kabátot is csomagolni az esetleges esőzések miatt. Ne feledkezzünk meg a különböző egészségügyi ajánlásokról sem: a malária elleni védekezéshez szükséges gyógyszerek és a szúnyogriasztók elengedhetetlenek a trópusi vidék felfedezése során. Emellett érdemes figyelni a helyi ételekre és italokra is, hiszen a helyi konyha izgalmas ízeket tartogat, de a gyomrunk alkalmazkodása érdekében célszerű óvatosan belevágni az új ízek felfedezésébe. Végül, de nem utolsósorban, ne felejtsük el, hogy Borneón rengeteg természeti csoda vár ránk: az esőerdők, a lenyűgöző vízesések és a gazdag állat- és növényvilág mind-mind hozzájárulnak a felejthetetlen élményekhez. Készüljünk fel a kalandra, és hagyjuk, hogy a sziget varázsa magával ragadjon!

A Budapestről Kota Kinabaluba tartó repülőutak általában legalább két átszállást igényelnek, mivel nincs közvetlen járat ezen a vonalon. A China Southern Airlines gyakran közlekedik ezen az útvonalon, általában guangzhou-i átszállással. A Shanghai Airlines szintén kínál járatokat, jellemzően Sanghaj Pudong repülőterén keresztül, egy másik jelentős ázsiai város érintésével.

A mi első megállónk Hszian volt - innen némi várakozás után repültünk tovább Sanghajba, majd végül Kota Kinabaluba, Malajzia Sabah államának fővárosába, amely Borneó szigetének északi részén található - így jön ki a nagyjából 24 órás teljes utazási idő. Ez a két átszállás önmagában is kihívás, különösen azoknak, akik nem jól alszanak gépen, de a végeredményért minden perc és ébren töltött óra megéri! (A hazafelé vezető út már valamivel egyszerűbb volt: Hszian kimaradt, Sanghajból közvetlenül repültünk 12 órát Budapestig).

Ebben az időszakban - vagyis március végén - az árak jellemzően alacsonyabbak, mivel a főszezonon kívül esik. A China Southern Airlines járatai versenyképesnek mondható árakat kínálhatnak (kb. 500-600 dollártól felfelé), pláne, ha időben foglalunk, de a nyári hónapokban, különösen júliusban és augusztusban, az árak általában magasabbak a megnövekedett kereslet miatt. Ennek ellenére előfordulhatnak akciók vagy kedvezmények, főleg akkor, ha rugalmasak az utazási dátumok.

Ez a kérdés legalább annyira fontos, mint maga az útiterv készítése! Borneó hivatalosan nem követel meg semmilyen oltást, és a malária kockázata is rendkívül alacsony - de azért nem árt előre tájékozódni. Én az oltóközpontban Hepatitis-A és Hastífusz vakcinát kértem (biztonsági játékos vagyok, de még egyszer mondom, Borneóba ez egyáltalán nem kötelező).

Ami viszont tényleg legyen nálad: szúnyogriasztó, hosszú nadrág és laza, természetes anyagú ruhák. A táskádban jó, ha lapul egy kis törölköző (mert a nedves törlőkendő nem sokat ér az ilyen hőségben, párában). Fényvédőkrémet, vízicipőt és a fürdőruhát természetesen mindenképpen vigyél, és az esti vacsorákhoz érdemes hosszú ruhákkal készülni. Malajzia legnagyobb és egyben állami vallása az iszlám, így olyan ruhákat érdemes becsomagolni, amivel tiszteletben tarjuk a helyiek öltözködési szokásait, így javasolt nem túlságosan kihívó, túl szűk, túl rövid ruhákba öltözni. Március végén mi ráadásul Ramadan idején mentünk, ezért különösen fontos, hogy tisztelettel odfigyeljünk minderre.

A hosszú utazás fáradalmai hamar elillantak, amint a földet érés pillanatában megérkeztünk. Éjfél után néhány perccel a maláj delegáció barátságos mosolya fogadott minket a kapu előtt. Innentől egyenesen a The Magellan Sutera szálloda felé vettük az irányt, egy kényelmes buszra szállva. A szálloda bejáratánál mindenkit egy üdítő, alkoholmentes narancsital köszöntött, ami frissítő és édes volt, mint egy kis üveg napsugár. Emellett az illatos, jéghideg törölközők is vártak ránk - ezek különösen kedves gesztusok, főleg ha az ember nem hozott magával egyet a táskájában!

Itt röviden megemlíteném pár szóban a szállodákat, szállásainkat: a szakmai tanulmányút 12 fős delegációjának tagjai értelemszerűen szakmabeliek, utazási irodák képviselői voltak - rajtam és egy másik újságírón kívül. Látogatásunk szerves részét képezte a szállodák szobáinak megtekintése; bekukkantottunk így családi lakosztályba, egyágyas szobába, a luxus bungalókba, én pedig ezt kívülállóként őszintén szólva különösen élveztem, hiszen azon kívül, hogy itt-ott eltöltöttünk egy-egy éjszakát, már van némi fogalmam arról, melyik szállás mit nyújt - büdzsétől függően.

Ezek az öt nap valódi élménydús kalandot jelentettek számomra, hiszen ennyi idő alatt több szállodát fedezhettem fel belülről, mint ahányban valaha is megszálltam. A Gayana Marine Resort vízfeletti bungalói varázslatos látványt nyújtottak, míg a Bungaraya Island Resort kényelme és szépsége is lenyűgözött. Sandakanban a My Nature Resort nyújtotta dzsungelhangulat és az Abai Jungle Resort rejtett szobái igazi kalandokat ígértek, nem beszélve a Shangri-La elegáns lakosztályairól, amelyek közül néhányban meg is pihentem.

Az alábbi öt borneói úti cél nem csupán a sziget leglenyűgözőbb helyszíneit öleli fel, hanem ez az útvonal a szakmai tanulmányutam alapját is képezte. A sorrend, amit itt javaslok, szerintem tökéletesen tükrözi Borneo sokszínűségét és varázsát – mindegyik helyszín élménye nélkül ne indulj el, ha ellátogatsz erre a csodás szigetre!

Első kalandunk Kota Kinabalutól (amit a helyiek csak KK-ként emlegetnek) néhány kilométerre, a festői Gaya-szigetre vezetett, ahol a Gayana Marine Resort varázsa várt ránk. A helyszín lenyűgöző homokos strandja, a kristálytiszta vízű medencék és a napozóágyak tökéletes környezetet biztosítottak a pihenéshez, miközben ínycsiklandó falatokkal kényeztettük magunkat. Emellett lehetőségünk nyílt felfedezni a resort területén található Marine Eco Kutató Központot (MERC) is, ahol a tengeri élővilág védelmével és kutatásával ismerkedhettünk meg.

A MERC, más néven Tengeri Ökológiai Kutatóközpont az első Malajziában, amely sikeresen kitenyésztette mind a hét óriáskagylófajt, amelyek a malajziai vizekben élnek, hogy aztán ezeket a kagylókat visszatelepíthessék a tengerbe, és elősegítsék természetes szaporodásukat. A korallzátonyok helyreállítási programját a zátonyok állapotának helyreállítása, a fontos halélőhely újjáélesztése és a halállomány növekedésének ösztönzése érdekében hozták létre.

A környezeti nevelés kiemelkedő szerepet játszik a MERC tevékenységeiben. A szervezet célja, hogy minden látogató számára világossá tegye a tengeri ökoszisztémák védelmének és fenntartásának fontosságát. Az iskolás csoportok és a látogatók egyaránt egyedülálló élményekkel gazdagodnak, amikor testközelből fedezik fel a korallzátonyok lenyűgöző szépségét, megismerik a bennük élő tengeri élőlényeket, és tudomást szereznek az őket fenyegető veszélyekről.

A Bungaraya és Gayana Resortoknál víz fölé épült villák, kifogástalan kiszolgálás és remek ételek várják a vendégeket. Itt ismertük meg Carlt, a brit hotelmenedzsert, aki már jó ideje Malajziában él (ahogy klaszikusan mondják: rabul ejtette, nem ereszti). Azt mesélte, mióta Katalin hercegné és Vilmos herceg megfordultak a környéken, nagyon népszerűvé vált Borneó. A parton sétálva Carl megmutatta a sodródó hulladékot - hiába takarítják naponta háromszor, újra és újra visszatér, ez régóta probléma a szigetvilágban. Lelkesen körbevezetett a resort borospincéjében is. A vendégek többsége kínai és koreai, más országokból a látogatók csupán nagyjából tíz százaléka érkezik - mesélte, majd megvendégelt minket egy csodás fine dining vacsorával.

Borneói kalandjaink során egy különleges helyszínre bukkantunk: Kampung Luanti falucskájára, ahol egyedülálló természetes wellness-élmény vár ránk. Itt nem a megszokott halpedikűrrel találkozhatunk, hanem a halmasszázs különleges formájával. A vízben lubickolva közepes méretű halacskák vesznek körül minket, és játékosan csiklandozzák a bokánkat és a lábszárunkat, miközben kellemes, cuppogó hangot adnak. Ez a szokatlan kezelés igazi felfrissülést nyújt, és felejthetetlen emlékeket hagy maga után.

A helyi kadazan-dusun nyelvjárásban a "tagal" kifejezés azt jelenti, hogy "nincs halászat". A "tagal" alapvető célja a környezet és az ökoszisztéma védelme, hogy ezzel biztosítsák a jövő generációk számára a természeti kincsek megőrzését. A falusiak kifejezetten erre a célra tartják a halakat, és szoktatták őket a központi vízterülethez, hogy gyógyító masszázstevékenységeket kínáljanak az odalátogatóknak. Az érdeklődők kis haltáposzacskóval a kezükben állhatnak a vízben, etethetik a halakat, miközben átélhetik a különleges és furcsa halérintést, amely nemcsak szórakoztató, hanem a léleknek is jót tesz.

A malajziai Sabah államban található, híres természeti csoda és az UNESCO Világörökség része a Kinabalu Park. A mintegy 754 négyzetkilométeres területét felölelő Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb ökológiai helyszíne. Nem meglepő módon a park közepén magasodó Kinabalu hegyről kapta a nevét, és a világ minden tájáról vonzza a turistákat.

Ez volt az első park Borneó Sabah államában, és valódi kincs a természet szerelmeseinek. A legkiemelkedőbb látnivaló itt a hatalmas Kinabalu-hegy, mely 4095,2 méterével Délkelet-Ázsia legmagasabb csúcsának számít. Sajnos, a sűrű programunk miatt nem tudtunk eljutni a csúcsra, pedig Jon, a helyi vezetőnk, figyelmeztetett, hogy aki ide készül, annak mindenképp érdemes egész napot szánnia a túrázásra – talán majd legközelebb. De nem maradtunk élmények nélkül! Mégiscsak részt vehettünk egy másfél-kétórás sétán az esőerdőben, amely a hegy lábánál terül el. Ez a különleges hely tele volt lenyűgöző rovarokkal, színes növényekkel és különféle gombákkal, amelyek mindannyiunkat ámulatba ejtettek. A természet varázsa itt igazán magával ragadó volt, és ez a rövid túra felejthetetlen élményként marad meg emlékeinkben.

Míg Sabah és Kota Kinabalu a gazdag kulturális örökségéről híres, addig Sandakan a természet csodáit kínálja. Itt található a Sepilok Orángután Rehabilitációs Központ (SOURC), amely 1964 óta működik az árván maradt orangutánok védelme és rehabilitációja érdekében. Mielőtt belépnél ebbe a különleges helyre, fontos, hogy felkészülj: a látogatók számára ajánlott, hogy ne nézzenek a majmok szemébe és ne mosolyogjanak, mert ezzel zavarhatják őket. Emellett érdemes üres kézzel érkezni, hiszen a majmok rendkívül kíváncsiak, és még a legkisebb tárgyakat is könnyedén elragadják – erejük pedig ötszöröse az emberének.

- jegyezte meg Jon viccelődve, amitől én azért egy pillanatra összerezzentem ugyan, de aztán engedelmesen bepakoltam a holmimat a kisbuszba, és izgatottan követtem őt. Végül semmilyen veszélyes helyzet nem adódott.

Még be sem lépünk a rezervátumba, amikor viszont mégis különleges látvány fogadott: egy orángutánmamát és kicsinyét pillantottunk meg, közvetlenül a fejünk felett, amint az ereszen üldögéltek. És ezzel még koránt sincs vége - az út során szinte mindenhol orángutánok és makákók bukkannak fel a magasban a rezervátumban, ami Borneóban teljesen megszokott jelenség egy esőerdei szállás környékén. Az állatok etetése elkülönítetten zajlik, a rehabilitáció alatt álló példányokat pedig kizárólag üvegfal mögül lehet megfigyelni, nyugalmuk és biztonságuk érdekében.

A rezervátum mellett felkerestük a borneói maláj medvevédelmi Központot is. Ez a BSBCC egy igazi menedék a maláj medvék számára, ahol mentési és rehabilitációs programokat folytatnak. A központ területe kiterjedt erdős részekből áll, melyek a medvék természetes élőhelyéül szolgálnak, lehetővé téve számukra a fokozatos visszatérést a vadonba. Bár a helyszín némileg állatkerti jellegű, mi mégis hosszú időt töltöttünk el a kerítésen kívül, csodálva a medvék bájos mozgását és játékos viselkedését.

Sandakanban kihagyhatatlan élmény a 3 kilométer hosszan elterülő Sim Sim nevű vízi város meglátogatása, ahol több mint 5 ezer - muszlim és keresztény - ember él. Itt már nem Jon, hanem Eric volt a vezetőnk, aki elmesélte: az itt élőknek mindenük van, amire szükségük van - kivéve a szennyvízcsatornát, ám ezt is csatornahálózat nélkül, természetes lefolyású rendszerekkel oldják meg. Míg sétáltunk a kis ladikhoz, Eric arról is mesélt, hogy nem is olyan régen, 1930-ban még lepra tombolt Sandakanban. Az érdekes történet közben megérkeztünk a hajókikötőhoz, ahol már Eric felesége fogadott minket: ő az üzletasszony, aki irányítja a vállalkozást, férje pedig idegenvezetőként dolgozik, és láthatóan tökéletes az összhang. Itt most nem volt sok időnk beszélgetni, már hajóra is szálltunk és Sukau felé vettük az irányt a Kinabatangan folyón.

A délutáni, majd hajnali les során olyan varázslatos élményben volt részünk, amelyet szavakban kifejezni igencsak nehézkes feladat.

Az első szívhez szóló pillanat nem sokáig váratott magára: a tengerparton borneói törpeelefántokra bukkantunk. Eric izgatottan mutatta be őket, és megosztotta velünk, hogy ezek az elefántok nem gyakran látogatják meg a folyó partját - ő maga legutóbb tavaly júniusban találkozott velük.

Együtt éltük át a meghatás pillanatait.

Aztán egyesével érkeztek a varázslatos madarak, a lenyűgöző krokodilok és a játékos makákók... Szavakba önteni is nehéz mindazt a csodát, amit szemeinkkel megcsodálhattunk.

Reggel hatkor újra csónakba szálltunk. A folyó csendes volt, a levegő párás, mi pedig álmosan, de izgatottan figyeltük a part menti dzsungelt. Néhány órányi alvás után is nehéz lett volna nem mosolyogni: láttunk repülő lemúrt, aranyarcú majnát, gólyacsőrű jégmadarat, sőt a világ leghosszabb krokodilját is. A természet mellett pedig az emberi történetek is fontosak a folyónál: Abaji után egy apró falucska mellett haladtunk el, ahol - ahogy Eric mesélte - kizárólag filippínó családok élnek. Nincs iskola a településen, se áram - csak egy generátor biztosít némi energiát. A gyerekek Sandakanba járnak tanulni, és bár kevés a lehetőség, 45 diákra 13 tanár jut. A közösség így próbálja meg a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből.

Borneón találhatók a világ legősibb trópusi esőerdei, amelyek néhány évtizeddel ezelőttig teljesen beborították a szigetet. Ezek az erdők a bolygó biológiailag legváltozatosabb ökoszisztémái közé tartoznak, és több ezer endemikus állat-, hüllő-, rovar- és növényfajnak adnak otthont, köztük orángutánoknak, orrszarvúaknak, szarvasbogaraknak, makákóknak, gibbonoknak, és karcsú lóriknak is. Borneó őslakosai és vadászó-gyűjtögető gazdái számtalan generáción át ezeket az erdőket használták és kezelték elsődleges megélhetési forrásként. Gondnokságuk alatt az erdők voltak képesek fenntartani a legnagyobb faji sokféleséget a szárazföldi ökoszisztémák közül, élelmiszert, gyógyszereket, készpénzt és építőanyagokat szolgáltatva. Ez a gazdálkodási rendszer drámaian megváltozott az ipari fakitermelés és a monokultúrás olajpálma-ültetvények megjelenésével.

Az RDC egyik leglenyűgözőbb attrakciója a 363 méter hosszú lombkoronasétány, amely lélegzetelállító panorámát nyújt, és a fák lombjai között tett sétára invitál. Itt a természet közelségében, a magasban élvezhetjük a táj szépségét, miközben a friss levegőn sétálunk.

A San Da Gen Kopitiam nevű étteremben elköltött ebédünk után este még egy utolsó jachtozásban volt részünk - a naplementében hajóztunk el egy esti látogatásra a Manukan Island Resorthoz: a Manukan sziget az 5 Tunku Abdul Rahman sziget közül a második legnagyobb! Ez az gitárdallamos, koktélozós kellemes este a szigeten az 5 napos túra tökéletes, egyben bánattal teli levezetése volt, fájó szívvel integettünk a jachtról Borneónak.

Zárásként érdemes egy pillanatra megállni és átgondolni azt a lényeges aspektust, ami igazán különlegessé és felejthetetlenné varázsolja az ilyen távoli utazásokat. Bár a gyönyörű látványosságok, a fenséges ízek és illatok, valamint az ismeretlen tájak bámulatosak, az élmény valódi mélységét azok az emberek adják, akikkel az út során találkozunk. Eric, Jon és Carl mellett számos szívhez szóló, kisebb-nagyobb kapcsolat szövődött vendéglátóinkkal – például Amy-vel, a Sutera Lodge-ok energikus sales- és marketingvezetőjével, vagy Chuck-kal, a helyi kávézó mosolygós, nyugdíjas tulajdonosával. Különösen emlékezetes volt a találkozás Gennaro Nardone-nal, az olasz gentleman-nel, aki 1991 óta Malajziában él, és töretlenül rajong Borneóért. Amikor megemlítettem, hogy milyen szerencsések voltunk, hogy elkerültük az esőt, csak nevetett, majd búcsúzóul ezt az útravalót adta nekem:

Borneón az ételek ára szinte nevetségesen alacsony, egy kiadós ebéd könnyedén kijöhet körülbelül ezer forintból. A középkategóriás szállások is kedvező árakon elérhetőek március végén és április elején. Természetesen, aki a luxust keresi, annak mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, különösen a főszezonban, amikor az árak még inkább megemelkednek. A különböző programok, mint például a jachtozás, szintén kedvező költségekkel járnak, főleg ha többen utazunk együtt, és így meg tudjuk osztani a költségeket.