Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja, most ünnepli 50. születésnapját. E jeles alkalomra a rajongói izgatottan várják a különleges koncertet, ahol a múlt és a jelen zenei öröksége egyesül. Lucy karrierje során nemcsak slágereivel, hanem egyedi s

Tízezerrel özönlenek felénk, szívükben a kalandvágy, fejükben iránytűvel, és zúgó zajt kavarva törnek be a világunkba.

38 Celsius-fokos forróság tikkasztotta Etiópia észak-keleti Afar régióját, azon belül az Awash folyó alsó völgyében elterülő köves, száraz, kopár Hadar területet 1974 november 24-én vasárnap reggel, amikor Donald Johanson,

Ez a terület a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy északi szegletében helyezkedik el, és igazi különlegességét nem csupán az adja, hogy itt két kontinentális kőzetlemez találkozik, miközben a hasadék évi öt centiméteres sebességgel bővül, hanem az is, hogy lenyűgöző módon több millió éves üledékrétegeken sétálhatunk. Ez a táj nemcsak geológiai értelemben figyelemre méltó, hanem a természet időtlen szépsége is magával ragadó.

Már éppen útnak indultak volna a tábor felé, amikor a fiatal professzor egy vízmosás mellett megállt, és a jobb vállán áttekintve felfedezett egy apró csonttöredéket a köves-homokos talajon. Tapasztalt szemei azonnal felfogták a felfedezés jelentőségét, és az izgalom átjárta, ahogy egyre közelebb lépett a titokzatos lelethez.

Ha a bal válla fölött, nézett volna vissza - emlékszik vissza a már 81 éves világhírű tudós - akkor lehet, hogy másként alakul, vagy el sem kezdődik az emberré válás egyik leghíresebb ősmaradványának története.

Miután a csont felfedezése megtörtént, a kutatók órákon át tartózkodtak a helyszínen, ahol a hőmérséklet már elérte a 48 fokot a kánikula miatt. Ahogy egyre mélyebbre ástak, sorra bukkantak elő a régmúlt maradványai: egy koponya, medence, bordák, egy karcsont és lábcsontok darabjai. Ezt a lenyűgöző felfedezést a "Lucy: Az emberiség kezdetei" című bestsellerben írja le a szerző. Lelkesedésük határtalan volt, bár akkor még nem sejtették, hogy ezek a maradványok forradalmasítják az emberi eredettel kapcsolatos ismereteinket.

Aznap este a táborban is jó hangulat uralkodott, és a The Beatles "Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band" (Bors őrmester és a Magányos Szívek Klubjának zenekara) című, a popzene talán legnagyobb hatású lemezéről szólt a "Lucy in the Sky With Diamonds" című dal,

Vonzó névnek tűnt, főleg azért, mert az emberek azonosulni tudtak az amúgy csak megszállott kutatókat lázba hozó emberős fosszíliákkal.

a csontváz valójában egy felnőtt egyed maradványait rejti. A kutatók számára ez egy váratlan fordulatot jelentett, hiszen a kezdeti feltételezések alapján a csontok egy fiatal lényhez tartoztak. A részletes vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a test arányai és a csontok szerkezete egy felnőtt emberelődre utalnak, aki valószínűleg valamilyen betegség vagy rendellenesség következtében nem nőtt a megszokott magasságra. Ez újabb kérdéseket vetett fel a régió korabeli életről és az emberek fejlődéséről, valamint a különböző környezeti hatások szerepéről az evolúció során. A kutatók eltökélten folytatták a munkát, hiszen minden egyes új felfedezés újabb darabkát adhatott a múlt kirakósához.

A későbbi fosszilis kutatások arra világítottak rá, hogy a hím példányok mérete figyelemre méltóan nagy volt, elérhették akár az 1,6 méteres magasságot is.

Elsődlegesen fontos megemlíteni, hogy a csontok egyetlen egyedből származnak, és Lucy maradványai közül az egyik legteljesebb, már emberszerű jellegzetességekkel bíró hominin fosszíliát képviselik, amelyet akkoriban felfedeztek. A paleoantropológiában különösen ritkaságnak számít, hogy csontjainak 40%-át sikerült azonosítani és megőrizni.

A korának meghatározása rendkívüli: a rendelkezésre álló argon-kormeghatározó technika segítségével gyorsan kiderült, hogy Lucy 3,18 millió évvel ezelőtt létezett, ami igazi szenzációt jelentett a tudomány világában.

Azóta felfedeztek régebbi példányokat is, ám ezek csupán csekély mennyiségű információt szolgáltatnak, miközben számos vitát gerjesztenek, és mindössze apró fosszíliatöredékek formájában maradtak ránk.

Ráadásul évekkel később kiderült, hogy Lucy egy teljesen új, addig ismeretlen fajhoz tartozik, amit australopithecus afarensisnek neveztek el (az afarensis felfedezésének helyét, az Afar régiót jelöli). Egy évvel később, 1975-ben Donald Johanson és munkatársai visszatértek a helyszínre, és 17 tagból álló, Lucyhoz hasonló "család" nyomaira, fogakra, csonttöredékekre bukkantak. (Az etiópiai Awash folyó alsó völgye, benne a Hadar terület amúgy annyira gazdag ősleletekben, hogy 1980-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára.)

De talán a legmeglepőbb felfedezés az volt, hogy Lucy nem a csimpánzokhoz hasonlóan, hajlított csípővel és térddel, kézfejére támaszkodva mászott a földön.

Ez a feltételezés az elmúlt évtizedek során számos vitát generált, de egy nemrégiben végzett alapos kutatás talán véglegesen tisztázhatja a kérdést. A tudósok digitális módszerekkel modellezték Lucy lágyszöveteit, és arra a megállapításra jutottak, hogy térdízületei és izmai lehetővé tették számára a két lábon járást. Bár valószínűleg nem volt képes hosszú távokat megtenni, már birtokában volt az emberré válás egyik alapvető jellemzőjének.

Bár nagy aggyal nem rendelkezett, agytérfogata csupán az emberi agy harmadát tette ki. Kézfejének szerkezete arra enged következtetni, hogy jelentős időt töltött a fákon, valószínűleg ragadozók elől menekülve gyakran éjszakázott ott. Lucy halála is ennek a szokásának a következménye lehetett, mivel - ismeretlen okból - egy magas fáról zuhant le. Csontjainak törései legalábbis ezt a feltételezést erősítik.

Ha röviden szeretnénk összefoglalni Lucy jelentőségét, akkor elengedhetetlen megemlítenünk, hogy egy hatalmas időbeli szakadék húzódott a hét millió évvel ezelőtti időszak és a 2,4 millió éve megjelenő Homo nemzetség, azaz a Homo habilis, vagyis az "ügyeskezű ember" között. Ez a hiányzó láncszem, amely összeköti az emberi leszármazást a csimpánzokkal, Lucy és az általa képviselt australopithecus afarensis fajt jelenti. Ők 3-4 millió évvel ezelőtt éltek, és a kutatások során kiderült, hogy fontos szerepet játszottak az emberi evolúció fejlődésében, hiszen ők voltak az elsők, akik kőeszközöket készítettek. Lucy felfedezése tehát nem csupán egy régészeti mérföldkő, hanem a múltunk megértésének kulcsfontosságú része is.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Lucy már megkezdte az emberré válás izgalmas kalandját, ráadásul két lábon (!) járva. Előtte senki sem sejtette, hogy ennyire korán, ilyen kicsi aggyal bekövetkezhet ez az evolúciós áttörés. Ám "majomemberként" még messze állt a nagyobb agytérfogatú őseinktől. Az átmenet, amelyet számunkra felfed, felbecsülhetetlen információkat nyújt, és olyan ritka leletnek számít, hogy valószínűleg sokáig nem találkozhatunk hasonlóval.