A beépített karbonlábnyom az építőipar rejtett mumusa, amely folyamatosan figyelmeztet minket a fenntarthatóság fontosságára.
Noha az építőipari vállalatok karbonlábnyoma önmagában véve nem vészes, a teljes értéklánc közvetlen szén-dioxid kibocsátása annál drámaibb léptékű. Közben egyre inkább előtérbe kerül a szabályozók által sokáig elhanyagolt beépített karbonlábnyom kérdése, amely az építkezés mellett többek között az építőanyagok szállításához és előállításához kötődő kibocsátást is magában foglalja. A szereplőknek tehát ezzel is foglalkozniuk kell, miközben az ESG beszámolási kötelezettség sokaknak már szintén a napi realitás része. A téma jelentőségére tekintettel ezzel is foglalkozunk a közelgő Portfolio Építőipar 2025 Konferencián.
Bár hazánkban az építőipar évek óta stagnál, a nemzetközi színtéren teljesen más a helyzet. A 2020 és 2060 közötti időszakban havonta olyan mértékben növekszik az épített környezet, mint amekkora New York városának területe. Ez különösen fontos, hiszen az építőipar felelős a globális éves szén-dioxid-kibocsátás 42%-áért.
A beépített karbonlábnyom kiemelkedő szerepet játszik ebben a kontextusban, mivel ahogy a neve is sugallja, ha egyszer egy projekt részévé válik, onnan már nem távolítható el. Ez a fogalom magában foglalja az építőanyagok gyártásával, az alapanyagok kitermelésével, a szállítással, valamint az életciklus végén történő ártalmatlanítással és hulladékhasznosítással összefüggő kibocsátásokat.
Bencze Anna, a HelloParks fenntarthatósági vezetője úgy véli, hogy...
Az építőipar területén akár 20-25%-kal is mérsékelhető a beépített szén-dioxid-kibocsátás, ha gondosan átgondolják, hogy valójában milyen anyagokra és megoldásokra van szükség.
"Az az építőanyag a legfenntarthatóbb, amit nem építünk be feleslegesen" - fogalmazott a szakértő a márciusi Portfolio Green Transition & ESG 2025 Konferencián.
Érdekes, hogy az építőipari vállalatok közvetlen kibocsátása viszonylag alacsony, mindössze az EU összes kibocsátásának 1,7%-át képviseli. A kibocsátások döntő része – a teljes EU-s kibocsátás 90%-a – az értéklánc különböző szakaszaiban keletkezik, legyen szó a beszállítók (upstream) vagy az ügyfelek (downstream) oldaláról. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy olyan átfogó stratégiákat dolgozzunk ki, amelyek a teljes értékláncra kiterjednek.
Márpedig nincs vesztegetni való idő, hiszen 2025-től már több hazai cégre nézve is hatályosak a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségek. A megfelelésben sokat segíthet az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. által indított online nyilvántartás, amely az építési termékek műszaki és környezeti információit teszi elérhetővé. Ezen túl egy dedikált ESG kalkulátor is fogódzót nyújthat a tervezéshez.
Az ESG-törvény első tapasztalataival kapcsolatban Molnár Csaba Gábor, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának ESG-ért felelős vezetője korábban hangsúlyozta, hogy az ESG-szabályozás lényegében egy kockázatkezelési eszközként működik. E rendszer legfőbb célja, hogy a tőkepiaci szereplők és befektetők képesek legyenek azonosítani a fenntarthatósági kockázatokat, illetve hogy támogassa őket ezen kockázatok modellezésében, minimalizálásában vagy akár teljes megszüntetésében.
Szinte elképesztő, de az ESG beszámolási kötelezettség teljesítése is jelentős karbonlábnyomot hagyhat maga után, ezért erre IS érdemes fokozott figyelmet fordítani.
A weboldalakon gyakran a legkiterjedtebb tartalmak közé tartoznak az ESG beszámolók. Pichovszky Domonkos, a Kingfisher Digital vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a papírmentesítés csupán az első lépés, és a digitális folyamatok során a hatékonyság optimalizálása is kiemelt fontosságú.
Ennek fényében talán már nem is olyan meglepő, de egy kisebb vállalati autóflotta elektromos meghajtásra való lecserélése kisebb kibocsátáscsökkentéssel jár, mint egy vezető hírportál képméreteinek optimalizálása.
Világosan kirajzolódik, hogy a fenntarthatóság központi szerepet játszik a hazai építőipar napi működésében, ezért a Portfolio Építőipar 2025 Konferencián is kiemelt figyelmet kap ez a téma.
