A kanadai sztárbanda budapesti koncertjén világossá vált, hogy a mesterséges intelligencia már a zenei színtérre is betört, és egyre inkább része a koncertélményeknek.
Az angolszász zenei kultúrában létezik egy érdekes kifejezés, a "butt rock", amelyet erősen lekicsinylően használnak azokra a metálegyüttesekre, akik zúzós, de mégis viszonylag könnyed dallamokat játszanak. Ezek a bandák jellemzően egyszerű, érzelmekkel teli és hatásvadász szövegeket írnak, miközben rendkívül slágeresek. Ide tartozik például a Skillet, a Creed vagy a Papa Roach, és természetesen a Three Days Grace sem maradhat ki a felsorolásból. Amikor egy koncertre készülök, általában megnézem, hogy mely dalokat fognak előadni, de most, az európai turnéjuk első állomásaként, nem volt lehetőségem erre. Ennek ellenére meglepően jól ismertem a számokat; noha a 2022-es budapesti fellépés óta csak az új albumukba hallgattam bele, a Three Days Grace olyan fülbemászó refréneket ír, hogy ha egyszer meghallgatsz bármelyik dalukat, az biztosan veled marad egy életen át, akár tetszik, akár nem.
Jelenleg a Badflower társaságában járják a kontinenst, akik a kilencvenes évek grunge-hangzását ötvözik punk-rockkal, és a Z-generáció érzelmi kitárulkozásait is magukban hordozzák. A koncertjük alapján úgy érzem, hogy fényes jövő vár rájuk, de természetesen ez számos tényezőtől függ. Évekkel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy nagy potenciál rejlik bennük, de az utóbbi időben úgy tűnik, mintha a karrierjük egy helyben topogna, miközben manapság a fiatal előadók szinte villámgyorsan elérhetik a csúcsot. 2022-ben figyeltem fel először rájuk, amikor a Palaye Royale-lal együtt érkeztek volna, de valamilyen okból kifolyólag lemondták a koncertet. Az énekes azonban mégiscsak képzeletben "fellépett" nálunk, megosztva, hogy milyen jó érzés három év után visszatérni, ám a gitárosa azonnal korrigálta, mondván, hogy valójában most vannak itt először.
A Three Days Grace már kétszer is ellátogatott hozzánk, és tudom, hogy sokakat mélyen megérintett a zeneipar válsága. Ugyanakkor a zenerajongók számára ez a helyzet bizonyos előnyöket is hozott. A zenekarok fénykorukban gyakran elkerülték Európát; ha mégis eljutottak ide, általában Németország határain belül maradtak. Otthon sokkal gazdaságosabb volt a turnézás, hiszen az Egyesült Államokban végigjárva a városokat, szinte azonnal újra kezdhették az egészet. Azonban amikor a koncertezés lett a legfőbb jövedelemforrásuk, kénytelenek voltak új területek felé nyitni. Mint kiderült, itt is komoly rajongótáborra leltek, hiszen a félig elválasztott Aréna teljesen megtelt, ami körülbelül hatezer embert jelentett.
