A klímaváltozás problémáját tovább fokozhatják az űrben lángra kapó műholdak.
Friss tanulmány hívja fel a figyelmet az alumínium kibocsátásával járó potenciális veszélyekre.
Egy újonnan készült tanulmány rámutat arra, hogy a Föld légkörébe belépő és ott elégő műholdak által kibocsátott alumínium-oxid komoly következményekkel járhat az éghajlatra, valamint az ózonréteg regenerálódására a következő évtizedek során. A kutatók figyelmeztetnek, hogy ez a jelenség már most is megfigyelhető, de 2040-re, amikor a becslések szerint akár 60 ezer műhold is keringhet a Föld körül, ez a fajta szennyezés új, eddig alig feltárt környezeti kockázattá válhat.
Jelenleg a Föld körüli pályán több mint 9 000 aktív műhold teljesít szolgálatot, amelyek rendkívül fontos adatokat szolgáltatnak, kezdve az időjárás-előrejelzésektől, a navigáción és távközlésen át egészen a globális megfigyelésekig. Azonban ezeket a technológiai csodákat általában öt évente cserélni szükséges, mivel elhasználódnak vagy elavulnak a fejlődő technológia miatt. A régi műholdakat jellemzően irányítottan, alacsonyabb pályára helyezik, majd lehetővé teszik számukra, hogy a légkörben elégjenek, ezáltal megelőzve az űrszemét felhalmozódását.
Azonban ez az eljárás sem kockázatmentes. A légkörbe visszatérő műholdak égése során nagy mennyiségű fém, elsősorban alumínium-oxid szabadul fel. Egy most publikált kutatás - amely a Journal of Geophysical Research Atmospheres tudományos folyóiratban jelent meg - szimulációval vizsgálta, milyen hatása lehet annak, ha évente 10 000 tonna ilyen anyag kerül a felső légkörbe. Ez az az összeg, amit 2040-re becsülnek, ha a műholdflotta évi 3 000 darabos lecserélésével számolunk.
A kutatások azt jelzik, hogy az alumínium-oxid főként a magasabb szélességi fokokon gyűlik össze, ahol akár 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-változást is előidézhet a középső és felső légkörben. Ezen kívül hozzájárulhat a szélsebesség csökkenéséhez és az ózonréteg vékonyodásához, ami különösen aggasztó, tekintve, hogy az ózonlyuk helyreállítása évtizedek óta a globális környezetvédelmi erőfeszítések egyik középpontjában áll. A tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy nemcsak az alumínium, hanem más fémek – mint például a titán, lítium, vas és réz – is bejuthatnak a légkörbe, ám ezek hatásait még nem vizsgálták alaposan.
A tanulmány felfedi, hogy az űripar robbanásszerű fejlődése és a Föld körüli pályákra bocsátott egyre növekvő számú műhold nem csupán technológiai vívmányokat hoz magával, hanem komoly környezeti kihívásokat is teremt. Az elavult eszközök megsemmisítése ugyanis olyan problémákat generálhat, amelyek figyelmen kívül hagyása hosszú távon súlyos következményekkel járhat. A kutatók ezért sürgetik, hogy sürgősen indítsanak el kutatásokat alternatív megoldások felkutatására, és dolgozzanak ki olyan nemzetközi szabályozásokat, amelyek megfelelően figyelembe veszik a műholdas rendszerek visszatérésével járó szennyezés tartós hatásait.
