A magyar, az európai, sőt még az amerikai gazdaság is megszenvedi Trump vámháborújának következményeit.
Az új elnök a adócsökkentés irányába lépne, de a kieső bevételek pótlása érdekében más forrásokat kell keresnie. A vámok bevezetése tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, azonban ezt kísérheti a kereskedelmi háború negatív hatása, amely minden érintett számára kedvezőtlen következményekkel jár. Magyar közgazdászok elemezték Trump lehetséges hatásait a világgazdaságra, különböző nézőpontokat és következményeket mérlegelve.
Turbulensen indult Donald Trump második elnöksége külgazdasági szempontból (is). Szűk két hét alatt a kanadai és mexikói termékekre 25 százalékos, a kínaiakra 10 százalékos vámot vetett ki, ezzel gyakorlatilag vámháborút indított hazája három legfontosabb kereskedelmi partnerével szemben, és jeleneg hasonló intézkedéssel fenyegeti a negyedik helyezettet, az Európai Uniót is. Sőt, Trump Kolumbiát is megfenyegette 25 százalékos vámokkal, amire a dél-amerikai ország visszakozott korábbi álláspontjából, és elfogadta, hogy visszaszállítsák a területére a Kolumbiából indult illegális bevándorlókat.
A válaszok nem késlekedtek, hiszen Kanada, Mexikó és Kína is bejelentette az ellenvámokat, amelyek már eddig is jelentős feszültséget okoztak. A legfrissebb fejlemény, hogy Trump 30 napra felfüggesztette a Kanada és Mexikó ellen bevezetett vámok alkalmazását, míg a Kínával kapcsolatos intézkedések továbbra is érvényben maradnak. Ebben a tumultuózus helyzetben négy szakértő ült össze a Magyar Közgazdasági Társaság panelbeszélgetésén, hogy elemezzék, milyen következményekkel járhat Trump döntése a globális gazdaság számára.
A résztvevők közös véleményen voltak abban, hogy a kereskedelmi háború nem ígér sok jót, hiszen hosszú távon minden érintett fél számára jelentős veszteségeket okozhat. Augusztin Anna, az OGResearch szenior közgazdásza bemutatta a várható következményeket is: a különböző elemző intézetek előrejelzése szerint a vámháború következtében az amerikai GDP-növekedés 1-3 százalékos csökkenésére lehet számítani. A partnerországok sem maradnak érintetlenek; a számítások alapján Mexikóban már az idei év folyamán fél százalékos GDP-visszaesés várható a vámmentes helyzethez képest.
Augusztin Anna hangsúlyozza, hogy fontos, hogy ne csupán Trump vámrendeleteit vegyük figyelembe, mivel az új elnök gazdaságpolitikája szoros összefüggésben áll kereskedelempolitikai lépéseivel, és más területeken is jelentős hatással bír a globális gazdaság alakulására. Donald Trump elsődlegesen radikális adócsökkentésekkel kecsegtet, amelyek főként a társadalom felsőbb rétegeit célozzák meg. Azonban az adócsökkentés következtében kieső összegeket valahogyan pótolni kell a költségvetésben, és itt lépnek be a vámok mint lehetséges megoldás. Augusztin számításai alapján azonban a két intézkedés közötti hatás nem egyensúlyozza ki egymást: az amerikai gazdaság jelenlegi gyenge állapota tovább romolhat a jövőben e két intézkedés együttes következményeként.
A vámok bevezetése hagyományosan az inflációt is megnöveli, hiszen a külföldről érkező termékek és az alapanyagok egyszerűen drágábbak lesznek a cégek számára, ők pedig a költségeik egy részét (vagy egészét) át fogják terhelni a fogyasztókra. A helyzeten némiképp javíthat, hogy Trump fel akarja pörgetni az amerikai olajkitermelést is, az olajpiac pedig már most eléggé telített, így olajárcsökkenés várható. Ennek pedig az inflációt mérséklő hatása van, az üzemanyagárak csökkenésével ugyanis az áruszállítás is olcsóbbá válik.
Magyarországról nézve ennek az egésznek első látásra még nincs olyan nagy jelentősége - túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy ilyen kavarások hassanak ránk, gondolhatnánk. De a probléma az, hogy az utóbbi években az Egyesült Államok az egyik legfontosabb gazdasági partnerévé vált az országnak.
Simon Gábor, a washingtoni külgazdasági attasé, rámutatott, hogy 2019 és 2023 között a magyar áruexport az Egyesült Államok irányába szinte megduplázódott. Emellett a szolgáltatások exportja is jelentős növekedést mutatott. Érdekes módon az áruexport 80%-a négy fő szektorhoz köthető: a gyógyszeriparhoz, az elektromos berendezésekhez, az autóiparhoz és az energetikai berendezésekhez. Különösen a gyógyszeripar emelkedik ki ezek közül, domináló szerepet játszva az exportpiacon.
A másik irány szintén jelentős: Magyarországon az Egyesült Államok a negyedik legnagyobb beruházó, több mint 1400 hazai vállalat 100 ezer munkavállalója függ az amerikai cégektől.
Becsey Zsolt, a KRE Nemzetközi Tanulmányok Intézetének intézetvezető-helyettese azt emelte ki a panelbeszélgetésen, hogy annak ellenére, hogy a magyar export nagyjából 3 százalékkal visszaesett 2024-ben az előző évhez képest, az Egyesült Államokba irányuló export nem csökkent. Sőt, a vámháborúban érintett Mexikó is egyre fontosabb kereskedelmi partnerré válik: tavaly már 1,5 milliárd eurós volt az exportunk Mexikóba, ami alig kevesebb, mint a kínai 1,6 milliárdos kivitel - a kormány keleti nyitása ellenére.
Az OGResearch előrejelzése konretizálta is azt, hogy milyen negatív hatásai lesznek a vámháborúnak a magyar gazdaságra. A kereskedelmi partnereink gazdasági visszaesése miatt valószínűleg gyengülni fog a forint árfolyama, és a hazai GDP is megérzi majd a kereskedelmi volumen csökkenését. A kamatok viszont valószínűleg nőni fognak a nagyobb globális bizonytalanság miatt.
További aggodalomra ad okot, hogy Trumpnak főként a német autóiparral van problémája Európán belül. Ha a vámok révén sikerül meggyengítenie a német óriásvállalatokat, akkor szinte biztos, hogy a magyar gazdaság, amely ezer szálon kapcsolódik hozzájuk, szintén súlyos következményekkel fog szembenézni.
Becsey egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy az európai-amerikai kapcsolatokban korántsem biztos, hogy vámháborúra kerül sor. Az amerikai vezetés számára kifejezetten vonzó, hogy az európai országok folyamatosan emelik védelmi költségvetésüket. A háttérben valószínűleg az európai tisztviselők éppen azt próbálják tudatosítani amerikai partnereikben, hogy milyen típusú ellenvámokra számíthatnak, ha Trump végül úgy dönt, hogy új vámokat vet ki az uniós tagállamokkal szemben.
Eközben az is egyre jobban körvonalazódik, hogy a gazdasági szuperhatalmak eltérő elvek alapján próbálják irányítani a gazdaságukat. Az USA gyakorlatilag a lovak közé dobta a gyeplőt, és hajlandó jelentősen növelni az államadósságát a gazdasági növekedés érdekében. Kína hasonlóan jár el, az EU viszont inkább a stabilitás és a költségvetési egyensúly megteremtését helyezi előtérbe, ezért az utóbbi időben jóval kisebb mértékben nőtt az adósságrátája, de a GDP-je is.
Becsey ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok számára ez nem egyedülálló helyzet: legutóbb Ronald Reagan idején tapasztalhattuk hasonlót, amikor is az államadósságot szabadjára engedték. Reagan ezt a lépést egy nagyobb cél érdekében tette, amely a Szovjetunió legyőzésére irányult. A volt elnöknek sikerült megvalósítania ezt a víziót, de most még kérdéses, hogy Trump képes-e, vagy egyáltalán hajlandó-e hasonló küldetést találni magának.
Már nem kérdés, hogy a szabályokra és nemzetközi intézményekre épülő világrend válságos helyzetbe került. Balázs Péter, a nyugalmazott nagykövet és a WTO-hoz delegált magyar állandó képviselet korábbi vezetője, részletesen kifejtette ezt a problémát. A diplomata véleménye szerint ma már szinte úgy tűnik, mintha a Kereskedelmi Világszervezet nem is létezne, mivel számos ország figyelmen kívül hagyja a kialakított szabályokat. Ráadásul ezek a szabályok már nem is kényszeríthetők ki, hiszen az Egyesült Államok nem jelölt tagot a szervezet vitarendezési mechanizmusába, ami emiatt gyakorlatilag működésképtelenné vált.
A WTO eljelentéktelenedése már az első Trump-elnökség alatt megkezdődött, és mostanra ott tartunk, hogy az EU-n kívül csak néhány ország, az Egyesült Királyság, a skandináv országok, Japán, Dél-Korea és Ausztrália tartja magát a szabadkereskedelmet ösztönző nemzetközi szabályrendszerhez.
Balázs Péter kifejtette, hogy Trump érvelése meglehetősen egyszerű: az Egyesült Államok a világ legerősebb gazdaságának számít, így ha az Európai Uniónak pozitív külkereskedelmi mérlege van az Egyesült Államokkal szemben (vagyis többet exportál, mint amennyit importál), akkor ez csakis tisztességtelen módszerek alkalmazásának tudható be, amelyek révén az EU versenyképessé teszi termékeit. A diplomata szerint ez leginkább a mezőgazdasági szektorra vonatkozik, hiszen az Európai Unió valóságosan számos belső támogatással és külső vámmal segíti a mezőgazdasági termelést. Azonban Trump érvelésében elmarad a megemlítése annak, hogy a szolgáltatások terén a kereskedelmi mérleg általában az amerikai fél javára billen.
Trump állítása szerint a tisztességtelen versenytől kívánja megóvni az Egyesült Államokat. A résztvevők azonban egyetértettek abban, hogy az amerikai elnök nem ismeri fel a döntései által generált potenciális negatív hatásokat az amerikai gazdaságra. Sőt, úgy tűnik, hogy ezek a hátrányos következmények valószínűleg meghaladják az esetlegesen elérhető előnyöket. Ráadásul a trumpi érvrendszerben a világ többi országát érintő következmények szinte teljesen figyelmen kívül maradnak.
