A sárgahasú unka, az év kétéltűje, lenyűgöző példája a természet sokszínűségének. Ez a különleges kétéltű nemcsak színpompás megjelenésével hívja fel magára a figyelmet, hanem fontos szerepet is játszik ökoszisztémájában. Élőhelyei változatosak, a mocsara
A sárgahasú unkával leginkább a középhegységek gyönyörű tájain találkozhatunk, ahol a faj élénk sárga hasa nem csupán a szépségét emeli ki, hanem védelmi stratégiaként is funkcionál, elriasztva a potenciális ragadozókat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re a sárgahasú unkát választotta az Év kétéltűjének - olvasható a szervezet közleményében. Azért esett a választás az 50 ezer forint természetvédelmi értékű fajra, mert magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog
Ez a robusztus testfelépítésű, mokány kis béka 4-6 centiméteresre nő. Tüskés szaruszemölcsös hátoldala szürkésbarna, hasi foltjai élénk citrom- vagy halványsárgák, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, ebihala szürkésbarna.
Az unkaméreg érintkezésbe lépve a nyálkahártyával irritációt és gyulladást idézhet elő. Vészhelyzetben a lény felfeszíti végtagjait és fejét, homorú pozíciót felvéve, így megmutatva alsó oldalának figyelmeztető színét, amely a mérgező természetére utal. Ezt a jelenséget "unkareflexnek" nevezik.
Korábban "hegyi unka" néven ismert, ez a különleges állatfaj főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek rejtett zugait választja otthonául. Magyarországon a populációja szigetszerűen oszlik el, főként a Dunántúlon és a Dunától keletre található középhegységeink és dombvidékeink területén figyelhető meg, általában 300 méter tengerszint feletti magasság fölött. Legkedveltebb élőhelyei közé tartoznak az üde bükkösök és gyertyános-tölgyesek, de gyakran feltűnik az erdők közötti gyepterületeken és bokros-füzesekben is.
Tavasztól őszig ez a kis állat a víz szélén, vagy közvetlen közelében található, főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban és vizesárkokban él. Táplálékául főként vízi rovarok, lárvák, csigák és pókok szolgálnak, míg az ebihalai főként algával táplálkoznak. A nőstény egyszerre 50-100 kis petét rak le, amelyeket vízinövényekhez vagy más víz alatti tereptárgyakhoz rögzít. Az ebihalak 1,5-2 hónap alatt alakulnak át kisbékává, ezzel megkezdve életük következő szakaszát.
A sárgahasú unka, hazánk különleges kétéltűje, sajnos a klímaváltozás következtében fellépő csapadékhiány miatt került veszélybe. Magyarországon a sárgahasú unkák populációja meglehetősen alacsony, és jellemzően érzékeny élőhelyeken találhatók meg. Az időszakos kisvizek, amelyeket ez a faj kedvel, egyre gyakrabban száradnak ki idő előtt. Ez a jelenség a nyári aszályok fokozódásának és a zárt, öreg erdők iránti emberi beavatkozásnak, például kivágásuknak vagy megbontásuknak a következménye.
Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unkára is nagy veszélyt jelent a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség - a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés -, ezért az ezt terjesztő keleti unka árusítása nálunk 2010 óta tilos.
