A világ tíz legvagyonosabb nemzete között található, és még csak nem is hallottál róla. Mi lehet ez a titokzatos hely?

A felsorolt országok közül csupán egyetlen egy, amely a legismertebb fejlettségi mutató, az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) alapján a világ tíz legfejlettebb országának egyikeként van számon tartva: ez pedig nem más, mint Svédország. Meglepetésként érheti a közönséget, hogy Guyana nem tartozik ezek közé a fejlett országok közé, ami talán nem mindenki számára egyértelmű.

Az ország annyira nincs a figyelem középpontjában, hogy gyakran azzal érdemes indítani a beszélgetéseket, hogy "Guinea - Afrika, Guyana - Dél-Amerika." 2015-ben Guyana fejlettsége alig volt közepes szintű, a világ legjobb 100 országában nem szerepelt, olyan nemzetek maradtak mögötte, mint Tunézia, Libanon és Sri Lanka. Azonban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb előrejelzései szerint a dél-amerikai állam gazdasági mutatói idén már megelőzik az Egyesült Államokét, Dániáét és Hollandiáét, ezzel pedig bekerül a világ legjobban teljesítő országai közé, a top 10-be.

Kezdhetnénk onnan a sztorit, hogy biztosan rosszul mér a GDP-mutató (kitérünk majd rá), de ettől még tény: Guyana gazdasági teljesítménye hat év alatt felrobbant. A dél-amerikai országok körében ez így néz ki:

Guyana első pillantásra még mindig a fejlődés útjának elején álló ország képét mutatja. Területe közel két és fél Magyarországot ölel fel, azonban lakossága mindössze 830 ezer fő, ami különösen figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy az ország területének 85 százalékát sűrű őserdők borítják. Népessége a rabszolgatartó agrárgazdálkodás múltjából eredően rendkívül sokszínű, a lakosok többsége indiai és afrikai származású, ami gazdag kulturális örökséget eredményez.

Guyana sokáig csak egyetlen tényezővel emelkedett ki a dél-amerikai országok sorából: hivatalos nyelve az angol. A mindennapi életben ugyanakkor inkább egy különös nyelvkeveréket használnak az emberek. Ennek alapja a spanyol és holland gyarmati múlt, amelyet a 19. század során brit uralom követett, és ez a brit befolyás egészen 1966-ig megmaradt. Az önállóság elnyerése óta Guyana a Brit Nemzetközösség tagja, de hosszú időn keresztül úgy tűnt, mintha a világ szeme elkerülte volna, egészen addig, amíg a Népek Temploma nevű szekta tragikus története fel nem keltette a nyugati médiák figyelmét.

Az ország a fejletlen gazdaságokra jellemző, mezőgazdaságon és nyersanyagexporton alapuló struktúra szerint működött évtizedekig. 1980 és 2005 között, egy negyed évszázad alatt az átlagos növekedése alig haladta meg az évi fél százalékot. Ezután 15 év prosperitás következett, amit az IMF és a Világbank reformprogramja, a világpiaci nyersanyagárak emelkedése, a (mai szemmel már viccesnek tűnő) előnyös olajmegállapodás Venezuelával, valamint a stabilizálódó politikai környezet is segített.

Ez az évi 4%-os növekedési ütem csupán egy lassú lépdelésnek hat, ha összehasonlítjuk a 2020-tól kezdődött időszakkal.

Guyana területén a második világháború befejezése óta folyamatosan zajlottak kőolajkutatások, hiszen a szakértők bíztak abban, hogy jelentős lelőhelyekre bukkanhatnak. Azonban a szárazföldi és tengeri kísérletek évtizedekig nem hoztak megnyugtató eredményeket. E fordulat 2015 márciusában következett be, amikor az Exxon Mobil hatalmas kőolajkészletet fedezett fel a Karib-tengerben, mindössze 190 km-re Guyana partjaitól.

A kezdeti, már eleve bőséges hozambecslések folyamatosan emelkednek, és a legújabb lelőhelyek felfedezésével mára egy lenyűgöző, óriási becsült olajvagyonról beszélhetünk. A számok szerint legalább 11 milliárd hordóra rúghat ez az érték, ami azt jelentené, hogy ez a kis ország a világ 20 legnagyobb olajkincsével rendelkező állama közé lépne. Azonban fontos megjegyezni, hogy mindez feltételes, hiszen Guyana még nem szerepel a hivatalos, bizonyított olajtartalékokat tartalmazó listákon. Ennek oka, hogy a készleteinek nagy része még nem kapott konvencionális hitelesítést, figyelembe véve a felfedezések viszonylag friss időpontját.

Nagyon azért nem kell aggódni az adatok hitelessége miatt, hiszen Guyana már megkezdte a termelést. Az Exxon szerint jelenleg napi 600-650 ezer hordó a kapacitás, de csak az első három lelőhelytől (Liza-1, Liza-2, Paraya - az úgynevezett Stabroek blokkban) napi 1,2 millió hordót várnak 2027-re.

Az olajkincs jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha az ország méreteivel vetjük össze. Számításaink szerint ugyanis Kuvait után a második legnagyobb egy főre jutó mutató Guyanáé. Egyszerűen ilyen kicsi ország ennyire nagy olajtartalékra nemigen bukkant még a történelemben.

Az olajágazatban a kiadások és bevételek elosztása általában részletes keretek között történik, amelyeket átfogó megállapodások, mint például Production Sharing Agreement (PSA) vagy Production Sharing Contract (PSC) szabályoznak. Az osztozkodási arányok alakulását nagymértékben befolyásolják a piaci erőviszonyok és a kockázatok, amelyek a kitermelési folyamatok során merülnek fel. Általában a kitermelő cégek vállalják a legnagyobb kockázatokat, és cserébe a költségeken felüli nyereségből 30-50%-os részesedést kapnak. Ezzel szemben az államok a profitrészesedés (amely 50-70% között mozog), valamint járulékok és adók révén élvezik az olajkincs hasznának előnyeit.

A guyanai olajkitermelés hátterében az amerikai Exxon és Hess vállalatok, valamint a kínai CNOOC által alkotott konzorcium áll. A két fél közötti megállapodás lényege, hogy a termelők a bevételek legfeljebb 75%-át használhatják fel beruházási és kitermelési költségeik fedezésére ("cost oil"). A fennmaradó profit ("profit oil") felett pedig az ország és a konzorcium fele-fele arányban osztozik. Ezen felül a konzorcium 2%-os járadékot ("royalty") is köteles fizetni Guyanának. Ahogy a kitermelés kockázatai csökkennek, és a kezdeti befektetések megtérülnek, lehetőség nyílik kedvezőbb megállapodások kötésére az ország számára. A legfrissebb hírek szerint az újonnan felfedezett mezők esetében a royalty akár 10%-ra is emelkedhet, míg a cost oil plafonja 65%-ra csökkenhet.

A megállapodás logikája szerint Guyana kezdetben kevés bevételhez jutott, de ez (a termelés és a kapcsolódó tevékenységek várható felfutása miatt is) folyamatosan növekszik. Különböző forrásokból származó adatok és becslések szerint 2020-ban az olajból származó állami bevétel mindössze 155 millió dollár volt, előtte még ennyi sem, mert ez a beruházási költségek megtérülésének időszaka volt. 2023-ban a teljes állami bevétel már 1,6 milliárd dollár volt, az idén az első negyedévben már 605 millió érkezett, egész évben elérheti a 2,6 milliárdot. A norvég Rystad Energy tanácsadócég becslése szerint 2030-ra az összeg 9,2 milliárd dollárra kúszhat fel.

Természetesen, itt van egy egyedibb megfogalmazás: Igen, egy 830 ezer fős ország esetében ez valóban jelentős mennyiség. Ha csak egy pillanatra elképzeljük, hogy Magyarország népességarányosan hasonló olajkincsre találna, a guyanai példákra alapozva ez azt jelentené, hogy 2030-tól évente 4 millió forintot juttathatna el minden egyes állampolgárhoz.

Másképp megfogalmazva ugyanezt: ha a 9,2 milliárd dollárt tőkebeáramlásnak fogjuk fel, akkor Guyana népességarányosan akkora tőkéhez jut, mintha Magyarország évente 110 milliárd dollárt kapna. Összevetésül: a hazánkba érkező közvetlen külföldi tőkebefektetés évente (az utóbbi évek átlagában) 4-5 milliárd dollár. (Ha ehhez még hozzácsapjuk az európai uniós forrásokat és más finanszírozási tételeket, az éves átlag akkor sem lesz nagyobb 10 milliárd dollárnál.)

Tehát a guyanai gazdaságra hamarosan elképesztő összegű pénzügyi források érkeznek.

Elsőre kézenfekvőnek tűnik, hogy ha ennyi pénzhez jut Guyana, akkor ott mindenki gazdag lesz. Való igaz, ha ennyi pénzt szétosztanának az emberek között, hirtelen mindenkinek "mindenre jutna". Például minden családban lehet Gucci táska és Porsche Panamera. Ez már csak azért is kényelmes lenne, mert nem kell, hogy az ország többet termeljen bármiből, a megugró kereslethez nem kell alkalmazkodnia a kínálatnak, csak a világból kell beimportálni, amit megkíván a jó guyanai polgár.

Valójában a hirtelen, extrém mértékben megnövekedett kereslet elkerülhetetlenül reakciókat vált ki a gazdaságban. Akik tehetik, azonnal emelik az árakat, magasabb bérigényekkel lépnek elő, és egyéb, akár sokkal szokatlanabb módszerekkel próbálnak nagyobb részesedést szerezni az olajból származó bevételekből. Amennyiben a hazai kínálat nem tud alkalmazkodni ehhez a helyzethez, az import mellett az árszint fogja kialakítani a kereslet és kínálat közötti egyensúlyt.

A fent említett, látszólag egyszerű összefüggés mélyebb rétegeit feltárva elérhetünk a járadékvadászattól kezdve az állami korrupción át egészen a demokratikus intézmények erodálódásáig, sőt, a gazdasági és társadalmi struktúrák széteséséig is. Ha úgy érezzük, hogy ez a váltás talán túl drámai, érdemes egy pillanatra Nigériára gondolni, ahol mindez a gyakorlatban is megfigyelhető.

A fent említettek világosan rámutatnak arra, hogy csupán az olajkitermelés növekedése, ami néhány tengeri kútnál történik, nem garantálja az általános jólétet. Az ilyen jellegű gazdasági mutatók, mint a GDP emelkedése, nem tükrözik a társadalmi egyenlőtlenségeket vagy a lakosság életminőségét.

A "kincsek átka" jelensége gyakran keserű leckéket tartogat. A váratlanul felbukkanó nyersanyagvagyon csupán kivételes esetekben eredményez általános jólétet, és még ennél is ritkábban vezet el egy olyan gazdasági növekedéshez, amely független a nyersanyagoktól. A hirtelen érkező pénz sokszor nem hoz magával tartós megoldásokat, hanem inkább bonyodalmakat, társadalmi feszültségeket és a gazdasági struktúrák torzulását eredményezi. Az ilyen helyzetekben a közösségek nem ritkán elveszítik a stabilitásukat, és a kincsek helyett inkább a kihívásokkal kell szembenézniük.

A kulcskérdés tehát az, hogy Guyanának sikerül-e kikerülnie ezt a buktatót. Ennek érdekében rendkívül átgondolt gazdaságpolitikára lesz szüksége, amely a múltbeli tapasztalatok fényében az alábbi alapelvekre épülhet:

Guyana fejlődési útja még csak az elején tart, ám a különböző értékelések túlnyomó többsége optimista jelzőkkel illeti a helyzetet. Az IMF a közelmúltban kiemelte a gazdasági kilátások kedvező alakulását, és a helyi intézményépítési erőfeszítéseket is elismerésben részesítette. Bár lehet, hogy a helyzetet némileg idealizálva tálalják, érdekes párhuzam vonható Dél-Szudán kincsek átka miatt bekövetkező nehézségei és Guyana akadályokkal való sikeres megküzdése között.

Ennek a hosszútávfutásnak az ország még csupán a kezdeti szakaszában tart, de kétségtelen, hogy az első lépések között számos olyan intézkedés is fellelhető, amelyek stratégiai gondolkodásról árulkodnak, valamint a strukturális stabilitás iránti igényt hangsúlyozzák.

Guyana gazdasága már most is jelentős mértékben, körülbelül 50%-ban, az olajiparra támaszkodik, azonban a jövőbeni fejlődési irányok között hangsúlyos szerepet kap a diverzifikáció. Az ország a mezőgazdaság és a turizmus terén kíván előrelépni, alkalmazkodva a meglévő adottságaihoz. 2022-ben megalakult a Natural Resource Fund (NRF), amelynek működése egyre nagyobb átláthatóságot mutat. 2025 első negyedévének végén a vagyonalap 3,3 milliárd dollárt kezelt, és a tervek szerint jövő év végére ez az összeg 5,4 milliárdra nőhet. Jelenleg azonban nem csupán a vagyon felhalmozása a prioritás, sokkal inkább a bevételek átlátható kezelése, amely a fejlődési szükségletek fényében kulcsfontosságú. Az országban az energiaellátás nem minden területen garantált, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére pedig sürgősen szükség van, hiszen az úthálózat gyenge, a vasúti közlekedés pedig szinte teljesen hiányzik.

Guyana csatlakozott a norvég központú Extractive Industries Transparency Initiative (EITI) szervezethez, amely célja a fosszilis energiák és ásványi erőforrások felelős és átlátható kezelésének globális normáinak megteremtése. Ez a lépés kétségkívül előnyösebb példa, mint a nigériai vagy venezuelai gyakorlat. Az ország korszerűsítette közbeszerzési rendszerét, amely mostantól részben elektronikus úton működik, emellett a jogszabályait jelentősen összhangba hozta a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében hozott intézkedésekkel.

A társadalmi kohézió növelése érdekében a kormány erősítette szociálpolitikai rendszerét. A bevezetett új transzferek az IMF értékelése szerint növelték a rendelkezésre álló jövedelmet és csökkentették a szegénységi rátát. A Valutalap szakértői úgy látják, hogy a jövőben a középtávú költségvetési keretbe integrált további célzott transzferek támogathatják az inkluzív növekedést, és segíthetnek Guyanának abban, hogy gyorsabban haladjon a szegénység felszámolása felé. Ugyanakkor a szociálpolitikai változtatások domináns részét jelentik az egyedi transzferek, ami egyenes út lehet a választások közötti rendszeres populista osztogatáshoz.

Az előrelátás, jó szándék és jó kormányzás mellett van egy jóval cinikusabb szempont is, ami Guyana felzárkózási esélyeit növelheti. Ez pedig a kis népességben rejlő előny. Ez megkönnyíti az olajbevételek olyan elosztását, amivel nem maradnak tömegek nyomorban. Kevésbé udvariasan megfogalmazva: még egy viszonylag nagy korrupció sem feltétlenül vezet a társadalmi béke felbomlásához, mert a kis népesség "lefizethető".

Akárhogyan is alakul Guyana következő egy évtizede, szinte biztosan történelmi esettanulmány lesz, de még nem dőlt el, hogy jó vagy elborzasztó példaként. Érdemes lesz figyelni ezért az ország következő 10 évét, és remélhetőleg nem azért, mert Venezuela már meg is irigyelte az ország olajkincsét, (1899-ben már egyszer elrendezett) területi vitákat élesztve újra.