A világ különböző pontjain barangolva gyűjtötte össze az óriásplakátokat, majd kreatív módon roncsolta és tépte őket, ezzel új perspektívából értelmezve az üzeneteiket - mindezt egy lenyűgöző videó keretein belül.
A REÖK-ben látható Elemek című kiállításon óriásplakátok új élete tárul a látogatók elé. Ez alkalommal pedig Géczi János képzőművész tárlatvezetéséhez csatlakozott a neves kutató-házaspár és zongoraművész gyermekük.
Augusztus 13-án a REÖK falai között Géczi János, a József-Attila díjas író és képzőművész, egy különleges alkotói tárlatvezetést tartott. Ezen a rendezvényen bemutatásra került Elemek című kiállítása, amely páratlan dekollázsaival a kortárs képzőművészet egyik kiemelkedő pillérét képezi. A tárlatvezetésen tiszteletét tette Orbán Jolán irodalomtörténész, valamint férje, Boros János filozófus, és gyermekük, Boros Mihály, aki Junior Prima díjas zongoraművészként már fiatalon is sokak figyelmét felkeltette.
Természetes erők által formált műalkotások kiállítása.
Géczi János kiállított darabjai roncsolással, tépéssel, sajátos technikával újraértelmezett plakátok. A kötetlen tárlatvezetés során hét különböző teremben kiállított dekollázsok megismeréséhez mutattak új utat a vendégek.
- Érdekes, ahogy az elemek kérdése előtérbe kerül. Ha önök itt körbe néznek, akkor óriásplakátokat látnak, melyeket az elemi erők megmunkáltak - vetette fel Boros Jolán a kérdést, mire is utal a kiállítás címe. Majd az alkotó kiegészítette a megfigyelést, hiszen korábbi verseskötetére is utal, ezért szándékosan kettőspont is szerepel előtte.
Néhány műalkotás nem szenvedett rongálást, csupán a természet erejének nyomai figyelhetők meg rajtuk. Ezeket a darabokat keretükből kiemelve állítja ki, a széleken kialakult, szabálytalan formákat pedig szándékosan meghagyja. A plakátok régi rétegei felfedezhetővé válnak, és bizonyos esetekben a színek és a hátoldalak egyaránt élénkek, akárcsak az életünk különböző pillanatai, amelyek egymásba fonódnak.
- A képzőművészet átnyúl a határokon és keresi az új megnyilvánulási formákat - magyarázta Boros János, aki Nátyi Róberthez hasonlóan úgy gondolja, szinte festményeket láthatunk.
Géczi János plakátjait Veszprémből, Rómából és Portugáliából egyaránt gyűjtötte, így nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi művészeti színtér sokszínűségét is tükrözik.
- A külföldi plakátokat legfőképpen azért választottam, mert a betűk, a szavak képként is léteznek. Nem minden esetben jó, ha az olvasható szavak elkezdik a képet értelmezni - emelte ki az alkotó, akinek kiállított darabjainak több része Rómából származik. Ezen kívül főként Veszprémből, de Portugália részeiről származó plakátok újraértelmezett formái is megtekinthetők.
Záróakkordok: Az utolsó simítások és az érzelmek összegzése Amikor egy történet végéhez érünk, a záróakkordok olyanok, mint egy gyönyörű dallam utolsó hangjai, amelyek mély nyomot hagynak a hallgató szívében. Ezek a pillanatok tele vannak feszültséggel és katarzissal, hiszen itt nem csupán a cselekmény véget ér, hanem az érzelmek, a kapcsolatok és a tanulságok is összegződnek. A záróakkordokban a karakterek fejlődése és az általuk megélt kalandok kulminálnak. Az olvasó vagy néző számára lehetőség nyílik, hogy visszatekintsen a történet során átélt élményekre, és megértse, hogyan formálták a szereplők életét. E pillanatokban a művek gyakran felvetnek kérdéseket, amelyek arra ösztönzik a közönséget, hogy mélyebben elgondolkodjon az élet értelmén, a szeretet erején vagy éppen a veszteségek fájdalmán. Ahogy a zene utolsó akkordja felcsendül, egyfajta béke és lezárás érzése keríti hatalmába a hallgatót. Ez a záróakkordok varázsa: képesek összekapcsolni a múltat a jelennel, és megnyitni az utat a jövő felé. Mert minden véget ér, de minden vég egy új kezdetet is magával hoz.
A véletlen által kialakult absztrakt képek mindenki számára egyedi értelmezést hordoznak. Akár a tűz, akár a víz vagy egyéb környezeti hatások rombolták, különös formáival megragadja a néző figyelmét, felfedi a mély rétegekben merülő személyes jelentést.
