Cím: "Az én felelősségem: Molnár Tamás atya gondolatai az eltűnő értékekről - interjú a ma7.sk-n" Az interjú során Molnár Tamás atya megosztja velünk, hogy miért tartja fontosnak megőrizni mindazt, amiért ő felelős. Az értékek, hagyományok és közösségi ö

Hogyan lett a pozsonyi közösség lelkipásztora?

2014 júliusában érkeztem ebbe a városba, de nem teljesen ismeretlen területre tévedtem, hiszen hat éven át Pozsonyban tanultam teológiát. Ezt követően három éven át Somorján szolgáltam káplánként, majd a hároméves posztgraduális képzésemet Rómában fejeztem be.

Egy fiatal sofőr frontálisan belém hajtott egy kanyarban, és a baleset következtében eszméletlenül terültem el az úton. Az út vizes és csúszós volt, de valójában nincsenek rossz élményeim a történtekről, mert az ütközés olyan hirtelen történt, hogy az agyam azonnal kikapcsolt. Arra emlékszem csupán, hogy valahogyan kiszedtek az autómból, miközben vártuk a mentőautót. A lévai kórházban bevarrták a fejsérülésemet, és kiderült, hogy a lábujjaim is eltörtek, de ezt csak az ellenőrzés során állapították meg, mivel a sürgősségi osztályon tévedésből csak az egyik lábamat röntgenezték. Szerencsére komolyabb sérülésem nem volt, és még aznap, kedden hazaengedték a kórházból. Igaz, hogy néhány napot bekötött fejjel és sántítva kellett töltenem, de szombaton már felutaztam Pozsonyba, és vasárnapra a terveim szerint beléptem az új szolgálatomba.

Milyen volt a fogadtatás a hívek körében?

Nagy szeretettel fogadott ez a közösség. Úgy gondolom, hogy vágytak arra, hogy kapjanak egy állandó papot, mert sajnos az egyik elődöm, Konrád atya hirtelen halála után helyettesítésekkel volt csak megoldva a magyar pasztoráció.

Miért pont Pozsonyba helyezték?

Örültem neki, és külön örülök, hogy ahol hat évig tanultam, laktam a szemináriumban, annak most a szomszédságában lakom. Ráadásul a hálószobámból és a konyhámból épp a dóm tetején a Szent Koronát látom, úgy gondolom, ez valóban egy pozsonyi magyar lelkipásztornak való lakás.

Mi tartott a legfontosabbnak a beiktatásakor?

Tovább vittem a szerdai egyetemisták találkozóját, valamint támogattam több hasonló kezdeményezést is még nem házas fiataloknak, illetve házaspároknak. Ezen kívül segítettem a már meglévő közösségek működését, mint például a ferences világi rend, a Jézus Szíve családok, a rózsafüzér társulatok, és az Édesanyák imái imacsoportok találkozóit.

A jótékonykodás iránti elköteleződés is szorosan kapcsolódik a személyiségéhez...

Minden évben igyekeztünk Teréz anya nővéreinek adományokat juttatni Pozsonyligetfalura az adventi időszakban, de ezen kívül is szerveztünk különböző gyűjtéseket. Volt egy alkalom, amikor a Fülöp-szigeteken élő keresztény közösséget támogattuk, ahová egy pozsonyi házaspár saját kezűleg vitte el az adományainkat. Rómában tanultam egy afrikai diáktársam, akinek nagy családja egy tragédia következtében elveszítette az otthonát. Ekkor a közösség összefogott, és egy gyűjtést szervezett, amely lehetővé tette számukra a lakhatás megoldását. Emellett sok más adománygyűjtést is lebonyolítottunk: például tavaly nyáron zarándoklatunk során ajándékokat vittünk a Böjte Csaba által vezetett gyermekotthonba Dévára, legutóbb pedig karácsony előtt cipősdoboz akciót szerveztünk Kárpátaljára, ahol több mint 80 hittanosnak és az ottani gyermekotthon lakóinak tudtunk ajándékokat juttatni.

Hol találkozik általában a közösség?

Az elsődleges találkozási helyünk a ferences templom, amely Pozsony legősibb temploma, és a belvárosban található. Itt vannak a szentmisék minden vasárnap, ünnep- és hétköznapokon is. Ezen kívül még a Virágvölgyi plébániatemplomban gyűlünk össze, ott is tartok vasárnaponként magyar szentmisét.

Egy pályázat keretén belül szeretnénk ezt még inkább családiassá tenni egy új kivetítővel és hangtechnika berendezéssel, hogy előadások is lehessenek itt, illetve könnyebben mozgatható székekkel, asztalokkal, hogy még jobban mobilis legyen ez a terem. Önálló plébániaépületünk nincs, egy időben a magyar nagykövetség jóvoltából a pozsonyi kulturális intézetnek az egyik termét használtuk Korona Társalgó néven a Védcölöp úton (mai szlovák nevén Palisády - szerk.). Néhány évvel ezelőtt pedig sikerült az érsek atyának köszönhetően megnyitni egy nagyobb területű, több helyiségből álló közösségi házat a Ferienčík utcában. Itt tartjuk a különböző közösségek találkozóit, illetve a roráté hajnali misék utáni reggeliket, de egyéni alkalmakra is van, aki úgymond kibérli.

A közösség tagjai számos izgalmas kirándulást terveznek, köztük a közkedvelt sítúrákat, amelyek mindig nagy népszerűségnek örvendenek.

Természetesen, minden évben megszervezzük ezt a programot a tavaszi szünetben. Az én időszakom alatt sajnos egyszer el kellett hagynunk, mégpedig a Covid-járvány következtében. Az utóbbi években Bölényfalun és Zuberecben tartjuk az eseményt, és idén már több mint 70 résztvevő van, főként gyermekes családok, de természetesen egyedülállók és olyan párok is csatlakozhatnak, akiknek még nincsenek gyermekeik. Emellett mindig akad néhány idősebb résztvevő is, akik szívesen csatlakoznak hozzánk.

Célunk, hogy minden generációt bevonjunk, lehetőséget teremtve arra, hogy mindenki a testi és lelki megújulás élményével gazdagodjon az együtt töltött hét során.

A sítúráink mellett számos más izgalmas rendezvény vár ránk, hiszen évente rendszeresen szervezünk nyári kirándulásokat és zarándoklatokat a közösség tagjai számára. Tavaly például egy felejthetetlen erdélyi körutazást tettünk, de már jártunk Rómában, Lourdes-ban, és számos magyarországi Mária-kegyhelyet is felkerestünk. Az idei nyáron egy lengyelországi körutazásra készülünk, amelyet már egyszer megtettünk 2016-ban, az Irgalmasság Szentévében. Most, a Jubileumi Szentév keretein belül szeretnénk ezt az élményt megismételni. A jubileumi zarándoklatok között kiemelt szerepet kap a római zarándoklat is, amelyre októberben tervezzük, hogy közösen induljunk. Ennek során Szent Ferenc nyomdokain haladva Assisiben fedezzük fel az ő életéhez kötődő helyszíneket, míg San Giovanni Rotondóban Szent Pio atya életének egy jelentős színhelyén tiszteleghetünk. Visszafelé pedig Páduában, Páduai Szent Antal bazilikájában szeretnénk lelkileg feltöltődni. Készüljünk együtt erre az élményekkel teli utazásra!

Egy rövid időre szeretnék visszautazni a sítúra varázslatos világába. Ott egy igazi emlékezetes pillanatot éltem át, amely örökre megmarad bennem...

Már kétszer is előfordult, ha ugyanarra a dologra gondolunk.

Én a Nélküledre gondolok.

Valóban, ez már két éve folytatódik: a sítúra egyik napján mindig megrendezik a kívánságműsort. Ilyenkor a résztvevők zeneszámokat kérhetnek, amelyeket aztán a sípályán hallgathatnak, így a havas tájban egy különleges zenei élményben lehet részük.

Ez a tapasztalat igazán különleges volt számunkra. Amikor láttuk azokat az embereket, akik a magasba emelt mobiltelefonokkal álltak meg, azonnal tudtuk, hogy ugyanazon nyelvet beszéljük, és közös nemzethez tartozunk. Nagyon jó érzés volt egymásnak ezt a köteléket jelezni, inteni egymásnak. A másik oldalról nézve ez egy megható és szép pillanat volt, ugyanakkor vidámságot is hozott. Azt már nem tudjuk, ki mit fogott meg ebből az élményből, de számunkra fontos volt, és mindkét évben örömmel hallottuk ezt a közös hangot. Kíváncsian várom, hogy vajon idén is megismétlődik-e ez a csodás élmény, harmadszor is...

Milyen módszerekkel tudod feltöltődni, amikor éppen nem tervezel semmilyen programot?

A víz közelsége mindig különleges élmény számomra, legyen szó egy meghitt fürdőről vagy a nyári napfényben csillogó Balaton partjáról. Nincs is annál pihentetőbb, mint a vízparton elmerülni egy jó könyv lapjaiban. Az időjárás változásait figyelve, szívesen kerekezem a természet felfedezésére, hiszen a szabadban eltöltött idő mindig feltölt energiával. Emellett a vonatos kirándulások is közel állnak a szívemhez; már az utazás önmagában is szórakoztató, különösen, ha közben olvasásra is jut időm.

Beszéljünk most egy kicsit mélyebb kérdésekről. Valóban érvényes az a megállapítás, miszerint a tudás határtalanságát jól jelzi, hogy a jó pap sosem pihen a tanulásban?

Talán a hívők véleménye lenne a legjobb irány, de még mindig tanulási fázisban vagyok. Jelenleg nem tudom, meddig tart ez az út, de most éppen aktívan folyik. Az ősszel megírtam a szakdolgozatomat a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola pasztorális lelkigondozói szakán, és január 21-én várom a megvédését, valamint a záróvizsgát. Reményeim szerint ezzel zárul a főként pszichológiai területen végzett tanulmányom, ami elengedhetetlen számomra, hiszen segíteni szeretnék azoknak, akik nehéz élethelyzetekkel küzdenek, legyen szó drog- vagy alkoholfüggőségről, gyászfeldolgozásról, vagy haldoklók, valamint családtagjaik kíséréséről. Ezen kívül az idei iskolaévben szeretném leadni és megvédeni a doktori dolgozatomat is, amely az egyházjog területén készül a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem kánonjogi posztgraduális intézetében.

A képzés célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a csoportok és közösségek vezetésének hatékony módszereit, valamint a konfliktusok kezelésének technikáit, különös figyelmet fordítva a templomi vagy plébániai környezetre. Szeretném folytatni a tanulási folyamatomat, hiszen még rengeteg ismeret áll előttem, és nem érzem magam kellően felkészültnek ahhoz, hogy tudós papként álljak a közösség elé.

Valóban, a Szent István-napi szentmisék bevezetése Pozsonyban, a Szent Márton-dómban szorosan kapcsolódik az ő nevéhez. E tradíció nem csupán vallási jelentőséggel bír, hanem a magyar kultúra örökségének is fontos részét képezi, hiszen e alkalommal emlékezünk meg Szent István királyról, aki megalapozta Magyarország keresztény államiságát.

Úgy tudom, hogy az érkezésem előtt már létezett egy hagyomány, de nem olyan széleskörű formában, inkább a helyi közösség számára volt fenntartva. Én azonban arra törekedtem, hogy ez az ünnep minden pozsonyi magyar számára elérhető legyen, vallási hovatartozástól függetlenül. Szeretettel várjuk a környék magyar lakóit és zarándokait is. Örömmel tapasztalom, hogy a rajkaiak közül is sokan ellátogatnak, élükön a polgármester úrral és a helyi képviselőkkel. Az utóbbi években már több lelkipásztor is érkezik különböző településekről, sőt autóbuszokkal is jönnek. A csallóközcsütörtöki plébános mindig ügyel arra, hogy a hívek ide látogassanak, és a pozsonypüspöki közösség is rendszeresen részt vesz az ünnepi misén a belvárosban.

Az idei augusztus 20-i ünnepségre örömmel hívtuk meg erdélyi, székely és csángó testvéreinket, akikkel nemrégiben házszentelési ceremóniát tartottunk. A szentmisét a helyi atya, Gyergyószentmiklós egyik plébánosa vezeti, aki szívhez szólóan fordul majd a hívekhez. Az esemény különlegességét fokozza, hogy a felvidéki népviselet mellett a székely és csángó hagyományos öltözet is megjelenik, valamint a cserkészeink is színesítik a programot.

Nagyon örülök, hogy ezt sikerült egy ilyen nagyobb ünneppé alakítani. A média is egyre nagyobb figyelmet szentel az eseménynek. Előfordul, hogy a Magyar Televízió is beszámol rólunk, ahogy az itteni felvidéki magyar média is kiemelten foglalkozik az ünnepi eseménnyel. Ez az ünnep egyfajta központi eseménnyé vált a környéken, amely lelkileg és szimbolikusan összhangban áll a budapesti központi ünnepléssel. Ezt gyakran meg is említem, hogy ugyanabban az időben, amikor Budapesten gyűlnek össze, imádkoznak és tartják a körmenetet, mi is lélekben hidat alkotunk velük. Erről rendszeresen értesítem Erdő Péter bíboros urat is, aki általában üdvözletét küldi az itteni ünneplőknek. Tehát megvan ez az összekapcsolódás az egykori és a jelenlegi magyar főváros között.

Hogyan tudja a tevékenysége révén formálni a magyarság jövőjét és megőrizni annak kulturális örökségét? Milyen módon járulhat hozzá a közösség fejlődéséhez és identitásának megerősítéséhez?

Papként, a többi lelkésztársammal együtt, különös figyelmet fordítunk a Pozsonyban működő református lelkész házaspárra, az evangélikus lelkésznőre, valamint a kulturális intézményekre, mint a magyar nagykövetséggel szoros kapcsolatban álló Liszt Kulturális Intézet és Pozsonypüspöki közösségi szervezetek. Ezen kívül a három Csemadok alapszervezet, a Pozsonyi Casino és a Vöröskereszt magyar csoportja is részt vesz a közös munkában. Az együttműködés során mindannyian felelősséggel tartozunk a magyarság ügyeiért, és elkötelezettek vagyunk azok képviselete mellett. Kiemelten fontos számunkra, hogy nem csupán egymásra szervezünk programokat, hanem igyekszünk azokat harmonizálni, hogy közös céljaink érdekében még hatékonyabban tudjunk fellépni.

Ezeknek köszönhetően tudok hírt adni arról, hogy igenis van Pozsonyban magyar élet, vannak különböző rendezvények, mint például a Magyar Teológiai Szabadegyetem, magyar nyelvű hitoktatási képzési napok, nemrég pedig éppen volt egy magyar művész által tartott orgonakoncert is. A szlovák katolikus televízióban Pozsonyból havonta egyszer most már magyar szentmisét is közvetítünk.

Célom, hogy szoros kapcsolatot ápoljak a civil szervezetekkel, különös figyelmet fordítva a kulturális intézményekre. Támogatom a magyar iskola tevékenységét, és aktívan részt veszek az évnyitó ünnepségekben, valamint egyéb fontos eseményeken. Emellett a nagykövetség rendezvényein is képviselem a helyi magyarságot, hogy erősítsem közösségünk jelenlétét és összetartozását.

Ezek a látszólag apró részletek mégis mélyen tükrözik a hagyományok tiszteletét és a kultúra folytonosságát. Érezni lehet a szálakat, amelyek összekötnek az anyaországgal és más kisebbségekkel, legyen szó akár az erdélyiekről, akár a kárpátaljaiakról; ezek a kapcsolatok gazdagítják közösségünket. A magyarságtudat erősítése érdekében kirándulásainkat olyan helyszínekre szervezzük, ahol a résztvevők betekintést nyerhetnek a magyar történelembe, és felfedezhetik annak nyomait. Ezek a kis mozaikdarabkák együttesen egy színes, öntudatot formáló és vallásos mélységeket feltáró utazást alkotnak, amelyet közösen járunk be. Pozsonyban rengeteg lehetőség kínálkozik arra, hogy az emberek a kultúrában vagy a vallásos életben rátaláljanak önmagukra; csupán annyira van szükség, hogy élni tudjanak ezekkel. Minden kreatív ötletnek örömmel adunk teret, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a megvalósítható, igényelt és szükséges kezdeményezéseket beépítsük a közös munkánkba.

A mai fiatalok hithez fűződő viszonya rendkívül sokszínű és összetett. Sokuk számára a vallásos értékek és hagyományok fontosak, ám sokan a spiritualitást egyéni úton keresik, eltávolodva a hagyományos egyházi keretektől. A közösségi média és a globális kultúra hatására szélesebb perspektívából tekintenek a hitre, és gyakran nyitottak a különböző filozófiai és vallási nézetek iránt. Egyes fiatalok a hitet inkább etikai és morális iránytűként értelmezik, míg mások a tudományos megközelítések és a racionális gondolkodás felé orientálódnak. A kérdéseik és kétségeik gyakran reflektálnak a társadalmi igazságosság, a környezeti kérdések és a személyes identitás keresésére. Ezek a különböző megközelítések új diskurzusokat generálnak a közéletben, amelyekben a hit nem csupán dogmatikus rendszerekhez való kötődés, hanem egyéni tapasztalatok és értékek felfedezése is. A fiatalok tehát nem csak a hit kérdéseit boncolgatják, hanem aktívan keresik a saját helyüket ebben a komplex világban.

Nem szeretnék egy általános, esetleg negatív véleményt megfogalmazni, hiszen rendkívül szerencsés helyzetben vagyok: olyan fiatalok vesznek körül, akik mind értékesek, intelligensek és inspirálóak. Számomra ez a fiatalság pozitív oldala, amit leginkább az összejöveteleken tapasztalok. Gyönyörű példákat látok arra, hogy mennyire elkötelezettek a közösség iránt, és mennyire segítőkészen állnak a kezdeményezésekhez, legyen szó akár szervezésről is. Örömmel tölt el, hogy olyan fiatal családok alkotják a közösségünket, akik valóban képviselik a helyes értékeket, és mindig új arcok is csatlakoznak, akik szintén nyitottak a gyermekvállalásra. Érzem, hogy fontos számukra a hit, a vallásosság, valamint a nemzeti identitás és a becsületesség átadása. Ez a környezet inspiráló és biztató, és hiszem, hogy közösen sok szép dolgot valósíthatunk meg.

A szülők nyitottak a fejlődésre, és van érdeklődés a lehetőségek iránt. Nem látom sötétnek vagy kilátástalannak a helyzetet, mert úgy vélem, hogy rengeteg tehetséges fiatal létezik, akik képesek továbbvinni értékeinket. Persze tudom, hogy van olyan közeg is, amelyhez nehezebben érek el, de ez nem csökkenti az optimizmusomat. Értékes barátokkal és ismerősökkel vagyok körülvéve, akik nem vallásosak, de mégis kiváló értékeket képviselnek; ezért nekik is nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy egyszer ők is a kereszténység mellett döntenek. Például két évvel ezelőtt húsvétkor két nagyszerű fiatalembert kereszteltem meg, akik felnőttként választották a katolikus hitet, és azóta is tiszta szívvel élik meg a vallásukat.

Már kisgyerekként tudtaa, hogy a papi hivatást fogod választani?

Igen, számomra ez a meghívás már gyerekkoromban elkezdődött. Már akkor éreztem, hogy ez a pálya különösen vonz, így talán nem is okozott meglepetést a szüleimnek, a családomnak vagy a falunk közösségének, amikor a gimnáziumi érettségi időszakában bejelentettem, hová szeretnék felvételizni.

Az új egyházmegyei felosztáskor én még itt tanultam ugyan Pozsonyban, de a szünidőkben, illetve hétvégeken már Somorján végeztem a diakónusi szolgálatomat, és ezáltal, amikor az egyházmegye határok átrajzolása megtörtént, itt maradtam Pozsonyban, ami most igazából két egyházmegyével odább van a szülőfalum egyházmegyéjétől. Viszont itt a pozsonyiban is, úgy érzem, hogy szükség van ugyanúgy magyar papra, mint bármelyik más egyházmegyében, ahol magyarok is élnek.

Természetesen, itt van egy egyedibb változata a szövegnek: Bármilyen egyéb magyar rendezvény szervezésében is örömmel közreműködöm, legyen szó püspökökkel való találkozóról vagy akár magyar politikai személyiségekkel való diskurzusokról. Emlékszem, több mint két évvel ezelőtt, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter úr tiszteletét tette az érsek atyánál; én is jelen voltam az akkori pozsonyi magyar nagykövet úr társaságában. Az esemény különlegességét fokozta, hogy a miniszter úr nemcsak az érsekséggel folytatott hivatalos megbeszélésre érkezett, hanem előtte részt vett a hajnali roráté misén is a ferences templomban, ami igazi élményt jelentett a közösség számára. Ekkor láthatta, hogy milyen megviselt állapotú templomban gyűlik össze a magyar közösség, és talán éppen ez indította el azt a támogatást, amelyet egy pályázatunkhoz kaptunk. Ennek köszönhetően most egy Interreg pályázat keretében folyamatban van a templom külső felújítása.

Végezetül mit üzen azoknak, akik bizonytalanok hitükben?

A hitet nem lehet sem megvenni, sem megrendelni, sem pedig valahonnan elővarázsolni vagy legyártani.

Ha elfogadom, hogy ez a Valaki az Isten, aki a javamat akarja, és bízom benne, az már önmagában is erőt adhat. Sokak tapasztalata erősíti meg ezt bennem, különösen azoké, akikre nagyon fölnézek, akik nagy nehézségeken mentek keresztül, és mégis érezték, hogy valami emberit meghaladó segítséget kaptak, amibe kapaszkodhattak.

Ez a hit olyan erkölcsi alapokat, erőt és gerincességet nyújthat, amelyre bátran támaszkodhatunk. Amikor valaki személyesen tapasztalja meg Isten szeretetét, és konkrét támogatást kap az életében, az egy különleges többletet ad, amely új perspektívába helyezi mindennapjait, és mélyebb értelmet ad minden egyes pillanatnak. Az emberi méltóság, becsületesség, jóság és szeretet elválaszthatatlanul összekapcsolódik az isteni lénnyel és magával Istennel.

Ez a tapasztalat boldogabbá és békésebbé teheti életünket, bár nem mindig ígérkezik egyszerűnek. Mégis, a belső gazdagság, amit nyújt, felbecsülhetetlen. Üzenetem az, hogy mindannyian engedjük meg magunknak ezt az élményt: ízlelgessük a pillanatokat, és így erősödjünk meg a hitünkben. Ez a folyamat nemcsak minket tesz boldogabbá, hanem rajtunk keresztül a világot is szebbé, jobbá és, ami a legfontosabb, békésebbé és igazságosabbá formálja.