Anyagi nézeteltérés rombolta le Medveczky Ilona régóta tartó barátságát.

A könyvért Medveczky nem kapott pénzt, csak 50 tiszteletpéldányt

A revü nagyasszonyaként bejárta egész Európát, miközben itthon olyan kultikus helyeken lépett fel, mint a Moulin Rouge, a Béke-kupola vagy a Casanova Bár. Innen már csak egy ugrás volt az Egyesült Államok, s majdhogynem a világhír. Izgalmas, álomszerű életút, amely könyvbe kívánkozott.

(A legfrissebb hírek itt)

- Tudom, hogy az olvasók nagyra értékelik a rólam készült könyvet, és az utóbbi időben már alig találni a boltok polcain - nyilatkozta Ilona a Blikknek. - Nagyon büszke vagyok erre, és jólesik, hogy nem felejtettek el. Számomra ez a kötet egyfajta megkoronázása az eddigi munkásságomnak. Ugyanakkor bennem van egy erős hiányérzet. Hiába a könyv sikere, számomra ebből semmiféle anyagi haszon nem származik. Be kell vallanom, amikor a könyv készült, számos más dolog is foglalkoztatott, például a házam eladása, és talán nem fordítottam elég figyelmet a szerződéskötésre. Úgy érzem, ennél többet érdemlek egy ilyen népszerű mű után, mint hogy csupán 50 példányt kapjak köszönetképpen. A történet úgy alakult, hogy megkaptam az 50 példányt a saját könyvemből, majd ennyi volt a dolog vége. 25-öt az egyik ismerősömnek adtam, aki pillanatok alatt eladta. Ezt így nem találom helyénvalónak; úgy vélem, Medveczky Ilona életútjának nem csupán másoknak kellene jótékonykodnia, mert ez így nem igazságos.

A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjáról szóló, „Medveczky Ilona - Az örök díva” című könyv decemberben látott napvilágot az Európa Könyvkiadó jóvoltából, és ára meghaladja a 6.000 forintot. Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy megszólítsuk az alkotót, dr. Karizs Tamást, akit a művésznő honoráriumáról faggattunk.

Ilonának kétségtelenül igaza van: valóban 50 tiszteletpéldányt kapott a könyvéből, ahogyan azt a megállapodásunkban rögzítettük. Évtizedek óta ismerjük egymást, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a kapcsolatunk mély barátságra és kölcsönös bizalomra épült. Régóta beszélgettünk arról, hogy egyszer életrajzi könyvet írunk, és nem titok, hogy az alkotás hosszú ideig a fiók mélyén várakozott. Ilona számára rendkívül fontos volt, hogy a mű végre napvilágot lásson, és végül tavaly decemberben meg is valósult. Ő mindig is hangsúlyozta, hogy számára nem a pénz a lényeg, hanem az a könyv, amely az ő életét és történetét örökíti meg.

A honoráriummal kapcsolatos nézeteltérés olyan mértékben feszültté vált, hogy végül megölte Medveczky és dr. Karizs között a rendíthetetlennek tűnő barátságot.

- Már velem sem kommunikál, amit nagyon sajnálok. Az életrajzi könyv valóban szépen fogy, az olvasók szeretik. S talán olyan oldalát is megismerik az örök dívának, amelyet eddig nem.

A régi barát elvesztése különösen szívszorító a művésznő számára, hiszen ilyenkor, a nehéz időkben, jól jönne egy-két társ, aki osztozik a terheken. Főleg, hogy nemrég, decemberben, a lábát is eltörte, ami csak még inkább megnehezíti az egyedüllétet.

- A televízió lett az igazi háttérzajom, vagy ha úgy tetszik, a társam. Egész nap megy, szeretek régi magyar filmeket nézni, de legalább annyira kíváncsi vagyok az új dolgokra is. Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de nincs igazi barátnőm, egyedül maradtam a növényeimmel, és ezt el kell fogadnom. Ha olykor látom magam valamelyik régi magyar filmben, büszkeség tölt el, hogy az egykori nagy színészek, akikkel együtt dolgozhattam, partnerként kezeltek, tisztelettel fordultak felém. Színésznőként tekintettek rám, pedig nem voltam az. De ma már leginkább csönd vesz körül, a lábtörésem és műtétem után most bottal közlekedem. De majd csak túl leszek ezen is! - zárta Medveczky Ilona.