Az európai civilizáció megújításának alapelvei a következő kulcsfontosságú irányelvekre épülnek: a kulturális sokszínűség ünneplése, a fenntartható fejlődés előmozdítása, a demokratikus értékek megerősítése és a társadalmi igazságosság biztosítása. Ezen a

Németország februárban szavazni fog - vajon érkezik-e egy új férfi az új műsorhoz?

Az európai civilizáció történetének egy kritikus szakaszába lépett. Ez a válság nem csupán gazdasági vagy politikai dimenziókat ölel fel, hanem sokkal inkább kulturális gyökerekből táplálkozik. Miközben a felszínen a kontinensünk még mindig a viszonylagos jólét és stabilitás látszatát kelti, a mélyebb rétegekben már érezhetően megjelennek az összeomlás árnyai.

Európa szerepe a világtörténelem színpadán valójában csupán egy rövid, de figyelemre méltó epizód. A reneszánsz előtt kontinensünk a fejlett keleti birodalmak árnyékában élt, perifériás státusszal. Az, ami Európát egyedivé tette, nem a gazdasági jólét volt, hanem az a képessége, hogy szabadnak vallhatta magát - ellentétben a keleti despotizmus uralmával. Azonban ezt a szabadságot, amely az európai eszmény alapját képezte, fokozatosan elhomályosították a modern korban megjelenő valóságtagadó és ellenálló ideológiai áramlatok.

Civilizációnk jelenlegi válsága három fő területen nyilvánul meg a legszembetűnőbben:

A jelenlegi európai nézetek szerint a jólét folyamatos emelkedése és az egyéni vágyak határtalan teljesítése képezi a társadalmi harmónia alapját. Azonban ez a nézet nem fenntartható, mivel:

Ezért egy új perspektívát ajánlunk: az euronacionalizmus irányvonalát.

Az euronacionalizmus Klebelsberg Kuno által egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazott neonacionalizmus modern újraértelmezése. Ahogyan Klebelsberg felismerte, hogy Trianon után Magyarország csak akkor maradhat életképes, ha "kultúrfölényre" tesz szert, úgy napjaink Európájának is szembesülnie kell ezzel a kihívással: képes-e kulturális és szellemi megújulásra, vagy pedig elveszíti történelmi és jövőformáló szerepét. Klebelsberg programja nem az agresszív nacionalizmusra épült, hanem a műveltség, tudomány és oktatás szisztematikus fejlesztésére. Az euronacionalizmus is ezt a konstrukciós logikát követi: nem a világ többi részével való konfrontációra összpontosít, hanem Európa belső kulturális tartalékainak aktiválására és civilizációs alapjainak megerősítésére törekszik. Ehhez azonban szükséges a jelenlegi brüsszeli látókör szélesítése: amíg Európa mint gondolat világformáló erővel bír, addig az Európai Unió sokszor korlátozott tudatállapotban működik.

Az euronacionalizmus célja, hogy megtörje a versenyhátrányt okozó jelenlegi konszenzust. Nem azt ígéri, hogy könnyebb vagy kényelmesebb élet vár ránk – éppen ellenkezőleg, áldozatvállalást és komoly erőfeszítéseket követel a megmentés érdekében, amelyre az európai civilizációnak szüksége van. Olyan politikai és kulturális programot kínál, amely:

Az alábbi tíz tétel ennek a programnak az alapelveit fogalmazza meg, szembehelyezkedve a jelenleg uralkodó relativista és önfeladó tendenciákkal.

1. A civilizációs önfeladás megakadályozása

Az európai civilizáció fenntartása csak úgy lehetséges, ha újra felfedezzük eredeti kulturális és szellemi gyökereinket, miközben elhagyjuk az önpusztítás jelenlegi irányvonalát. A multikulturalizmus dogmájától való megszabadulás elengedhetetlen, és elérkezett az idő, hogy újraértelmezzük európai identitásunkat. Az európai elit által hirdetett „multikulturális összemosódás” a pillanatnyi jelenben él, míg az európai polgár a történelem és a hagyomány szövetében gyökerezik. Ő nem csupán tudja, honnan jött, hanem azt is, hogy miért áll ott, ahol. Tegyük fel magunknak újra a kérdést: mi teszi számunkra az európaiságot, és miben különbözünk minden más kultúrától? Ki kell tisztáznunk a "európaiság" fogalmát, amely ma már sokszor elmosódik – úgy, hogy mindenki, aki európainak vallja magát, büszkén érezhesse magát identitása iránt.

2. A kultúra mint szelekció és értelemadó

A kultúra hagyományos értelemben a különbségtétel és a válogatás művészete – ez pedig éles ellentétben áll a mai relativista nézetekkel és az egyenlősítő szándékokkal. Az európai civilizáció számára a megújulás kulcsa abban rejlik, hogy újra felfedezi a minőségi szelekció elvét, amely a kultúra minden aspektusát áthatja. Nincs olyan dolog, mint értéksemleges kultúra – a kultúra a saját természete szerint formálja meg az értékítéleteket, és nem mindegy, hogy milyen alapokon történik ez. Az európai művészet és a tudomány mindig is az európai életszemlélet, tudatosság, tudás és életszeretet kifejeződése volt, amely a természet és az ember közötti harmóniát tükrözi. Az élet mélyebb értelme a kultúra által válik tudatossá és érthetővé számunkra.

A harmadik témánk a nemzeti kultúrák szerepe mint alapvető építőelemek. Ezek a kultúrák nem csupán a társadalmi identitásunk kifejeződései, hanem hozzájárulnak a közösségi összetartozás érzéséhez is. A különböző hagyományok, szokások és értékek mint építőkockák működnek, amelyekből felépül a társadalmak sokszínűsége és gazdagsága. A nemzeti kultúrák összpontosítják a történelmi tapasztalatokat, művészeti kifejezéseket és nyelvi gazdagságot, amelyek mind hozzájárulnak a globális kulturális paletta színesítéséhez. Az ilyen kultúrák kölcsönhatásba lépnek egymással, inspirációt nyújtva egy új, közös jövő kialakításához. Ezen építőelemek tudatos integrálása nemcsak a helyi közösségek erősítését segíti elő, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is hidakat épít, lehetővé téve a különböző kultúrák közötti párbeszédet és megértést. A nemzeti kultúrák tehát nem csupán múltunk örökségei, hanem a jövőnk építőkövei is.

Az európai egység megvalósítása nem a nemzeti kultúrák eltüntetésén, hanem éppen ellenkezőleg, azok megerősítésén keresztül lehetséges. Itt az idő, hogy véglegesen búcsút intsünk az öngyarmatosítás gyakorlatának, amely politikai határoktól függetlenül még mindig jelen van. A francia példa nyomán minden nemzetnek büszkén kell hirdetnie saját kulturális és tudományos örökségét. Az angol nyelv dominanciáját fel kell váltania az európai nyelvek gazdag sokszínűségének, hogy valóban autentikus és sokféle kulturális párbeszéd valósulhasson meg.

4. Kiválóság és elitképzés A kiválóságra törekvés nem csupán cél, hanem egy életstílus, amely folyamatos fejlődést és önmagunk túlszárnyalását igényli. Az elitképzés keretein belül olyan egyedülálló lehetőségek nyílnak meg, amelyek segítenek a tehetséges egyéneknek kiemelkedni a tömegből. A programok nemcsak a szakmai tudás elmélyítésére összpontosítanak, hanem a személyes készségek, mint például a vezetői képességek, kreativitás és innováció fejlesztésére is. Az elitképzés során a résztvevők exkluzív tapasztalatokat szerezhetnek, mentorok irányításával dolgozhatnak, és egy erős szakmai hálózatot építhetnek ki. Ezen programok célja, hogy a résztvevők ne csupán a tudásukkal, hanem a gondolkodásmódjukkal is hozzájáruljanak a jövő kihívásaihoz. A kiválóságra való törekvés tehát nem csupán a sikeres karrier alapja, hanem egyben a társadalom fejlődésének is motorja.

Az oktatásban szakítani kell a nivelláló tömegesítés gyakorlatával. Vissza kell térni a valódi elitképzéshez és a kiválóság kultuszához, ami az európai egyetemek évszázados hagyománya volt. Az egyetem (universitas) eszméjét fel kell támasztani - mindegy, milyen intézményi keretek között -, a tudás átadását (tradere!) kell érvényesíteni és a politikai aktivizmust lecsavarni. Az egész megértésére való törekvésnek, a bölcsesség szeretetének hangsúlyossá kell válnia a nevelésben.

**5. A kényelem-kultusz lebontása** A modern világunkban a kényelem gyakran a prioritásaink élére kerül, és számos területen határozza meg életvitelünket. De mit jelent valójában a kényelem-kultusz? Ez a jelenség nem csupán a fizikai komfortot, hanem az érzelmi és szellemi kényelmet is magában foglalja. Azonban a folyamatos kényelemre való törekvés gyakran vezethet a stagnáláshoz, az önfejlesztés elhanyagolásához, és a valódi élmények megélésének elmaradásához. A kényelem-kultusz lebontása érdekében fontos, hogy tudatosan keressük azokat a kihívásokat, amelyek elősegítik a fejlődésünket. Legyen szó új készségek elsajátításáról, ismeretlen területek felfedezéséről vagy akár a komfortzónánk elhagyásáról, a lényeg az, hogy eltávolodjunk a megszokott kerékvágásból. Egy alternatív megközelítés a kényelem újraértelmezése: nem a fizikai kényelmet keresni, hanem a belső egyensúlyt és a mentális jólétet. Amikor a kényelmet a fejlődés szolgálatába állítjuk, lehetőségünk nyílik arra, hogy valóban gazdagabb és tartalmasabb életet éljünk. Ahhoz, hogy a kényelem-kultuszt felszámolhassuk, érdemes tudatosan beiktatni a mindennapjainkba olyan tevékenységeket, amelyek kimozdítanak minket a megszokott rutintól. Akár egy új hobbival való kísérletezés, akár egy spontán utazás, a lényeg, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból, és felfedezzük a világot az eddigieknél szélesebb perspektívából. Ily módon nem csupán a kényelmünket tehetjük próbára, hanem gazdagíthatjuk is életünket új tapasztalatokkal és élményekkel.

Az európai civilizáció fennmaradása csak akkor lehetséges, ha polgárai hajlandóak áldozatokat hozni érte. A fogyasztói és politikai hedonizmus, valamint a kényelmi életmód megszüntetése nélkül nem várhatunk valódi megújulást. Ellentétben a passzív kultúrafogyasztással, mi az aktív és kreatív kultúraformáló európai polgárban bízunk.

A demográfiai fordulat fogalma arra a jelentős változásra utal, amely a népességszám, a születési és halálozási arányok, valamint a migrációs trendek alakulásában figyelhető meg. Ez a jelenség gyakran társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők összefonódásának következményeként lép fel. A demográfiai fordulat különböző szakaszokban nyilvánulhat meg: kezdetben a születési arányok csökkenése és a várható élettartam növekedése figyelhető meg, ami a népesség elöregedéséhez vezet. Ezt követően a migrációs folyamatok, a városiasodás és a családstruktúrák változása is hozzájárulhat a demográfiai táj változásához. E fordulat hatásai széleskörűek: a munkaerőpiac alakulása, a társadalmi szolgáltatások igénybevétele, valamint a politikai döntéshozatal is mind-mind érintettek. A demográfiai változások nemcsak a jövő generációk életét formálják, hanem a jelenlegi társadalom struktúráját is mélyen befolyásolják. Éppen ezért a demográfiai fordulat alapos vizsgálata elengedhetetlen a fenntartható fejlődés és a társadalmi kohézió biztosítása érdekében.

Európa jövője elsősorban demográfiai kérdés. A családalapítás és gyermekvállalás támogatása mellett olyan kulturális környezetet kell teremteni, amely természetessé teszi az önfeláldozást a következő generációkért. Ha nincs fizikai-biológiai jövő, semmilyen sincs.

A technológiai szuverenitás a modern társadalom egyik alapvető pillére, amely lehetővé teszi, hogy az országok saját technológiai fejlesztéseiket és innovációikat irányítsák, védjék és támogassák. Ez a fogalom magában foglalja a digitális infrastruktúrák, a szoftverek és a hardverek helyi előállítását, valamint a technológiai tudás megszerzését és fenntartását. A technológiai szuverenitás nem csupán gazdasági szempontból releváns, hanem politikai és társadalmi dimenziói is vannak, mivel a technológiai függetlenség hozzájárul a nemzeti biztonsághoz és a polgárok jogainak védelméhez. A globális versenyhelyzetben a technológiai szuverenitás elősegíti a helyi ipar fejlődését, valamint a munkahelyek megőrzését és teremtését. Emellett a fenntartható fejlődés szempontjából is kulcsszerepet játszik, hiszen lehetőséget ad arra, hogy az országok saját erőforrásaikat és környezeti adottságaikat figyelembe véve alakítsák ki technológiai stratégiáikat. A jövő technológiai kihívásaira való reagálás, mint például a mesterséges intelligencia vagy a kibervédelem, szintén a szuverenitás erősítését igényli. A technológiai szuverenitás tehát nem csupán egy stratégiai cél, hanem egy olyan szükségszerűség, amely lehetővé teszi a nemzetek számára, hogy megőrizzék identitásukat és önállóságukat a globális technológiai térben.

Az európai függetlenség alapja a technológiai önállóság helyreállítása. Ennek érdekében radikális paradigmaváltásra van szükség az innovációs ökoszisztémában, amely magában foglalja a kockázatvállalás ösztönzését és a szabályozási keretek átalakítását is.

8. Európa-erőd koncepció

Az európai civilizáció fizikai és kulturális határainak megóvása elengedhetetlen. Ez nem a bezárkózásról szól, hanem arról, hogy tudatosan irányítsuk, mi és ki léphet be a kontinensre.

9. Hierarchia

Szakítani kell a kulturális relativizmussal. A hagyományos európai kultúra-felfogás hierarchikus - vannak magasabb és alacsonyabb rendű kulturális gyakorlatok, és ezt újra ki kell mondani. A családját eltartó gondos gazda mindennapi életgyakorlata nem azonos a drogkereskedőével.

10. Harci erények újjáélesztése

Az emberi lét valódi értelme a közösséghez való kapcsolódásban rejlik. Ám a létezésünk során mindannyian konfliktusok tengerében találjuk magunkat. A konfliktusok elkerülhetetlenek, ezért az emberi élet állandó készenlétet követel. Csak a liberális gondolkodás arroganciája képes tagadni, hogy az emberi lény alapvetően természeti és emiatt versengő, harcias jellegű. Tévedés azt hinni, hogy az európai ember tudásának növekedése automatikusan egyetemesíti a saját meggyőződéseit. Az is téveszme, ha valaki úgy véli, hogy a nemzeti közösségek kialakulása csupán érzelmi alapokon nyugszik. Minden nemzet egy kulturális, gazdasági és politikai kötődést jelent, amely formálja az egyén öntudatát. Egy civilizáció fennmaradása csak akkor biztosítható, ha polgárai készek megvédeni azt, akár életük árán is. A honvédelmi erények és a hazaszeretet újjáélesztése nélkül Európa sebezhetővé válik. Bármi is történjen a világpolitika színpadán, Európát csak az európaiak, Magyarországot pedig kizárólag a magyarok védhetik meg igazán.

A szerzők:

Lánczi András Széchenyi-díjas konzervatív filozófus, politikatudós.

Demeter Szilárd egy sokoldalú személyiség, aki filozófusként, íróként, politikai elemzőként és publicistaként is jelentős nyomot hagyott. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként tevékenykedik, ahol a kultúra és a tudomány határvonalán mozogva gazdagítja a magyar szellemi életet.

Megadja Gábor szociológus, eszmetörténész.