Bod Péter Ákos: Kihívások a Felfelé Ívelő Úton - A Magyar Gazdaság Nehéz Évei A magyar gazdaság számára az utóbbi évek sokszínű és egyben nehéz kihívásokat hoztak. A globális gazdasági környezet folyamatosan változik, és ez különösen érezhető volt hazánk

A "Németország a hibás" magyarázkodás komolytalan. A kisebb magyar lendület ország-specifikus okokra vezethető vissza, nem pedig a globális kereskedelmi vagy általános európai tényezőkre. A magyar gazdaság a hozzá mérhető adottságú országokból álló kelet-közép-európai térség növekedési nívója alatt teljesít.

A hivatalos álláspont szerint a magyar gazdaság fejlődését elsősorban az európai konjunktúra gyengesége, különösen a német gazdaság nehézségei és az orosz-ukrán konfliktus gátolják. Ez a helyzet megnehezíti, hogy Magyarország visszatérjen a korábbi növekedési pályájára, és előre lépjen a felzárkózás irányába. Amint lehetőség nyílik a "békeköltségvetés" megszerkesztésére, és a német ipar is újból fellendül, várhatóan a magyar gazdaság is újra erőre kap. A már többször említett szárnyalás, a repülőrajt elérése valósággá válhat, amennyiben a külső körülmények normalizálódnak.

A viszonyaink keretezése nem csupán torz, hanem alapvetően hibás is. Az a megállapítás, miszerint a magyar gazdaság az utóbbi években kialakult struktúrájával és irányítási mechanizmusaival, a rendelkezésre álló termelési erőforrások szintjén képes lenne fenntartható módon, tehát jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságok nélkül, évi négy százalék körüli növekedést elérni, egyszerűen nem állja meg a helyét a valóság fényében.

Akadtak olyan esztendők, amikor a helyi gazdaság teljesítménye – a nyugat-európai két százalékos növekedést túlszárnyalva – évi körülbelül négy százalékkal bővült, mindez pedig rendkívül kedvező piaci körülmények, jelentős üzleti tőkék és uniós támogatások áramlása közepette valósult meg, miközben sikerült kihasználni a korábban még szunnyadó munkaerőpotenciál nagy részét is. Ez a kedvező időszak azonban viszonylag rövid életű volt, és 2019 végére véget ért. Máshol is hasonló tendenciák figyelhetők meg.

2020-tól a gazdasági pálya kanyargó és emelkedő - az ilyen pedig nem fekszik nekünk, sajátos adminisztratív-irányítási viszonyaink közepette.

Ezt már átélhettük a 2008-as pénzügyi válság során: a régióban lévő kevésbé fejlett országok akkor felzárkóztak GDP-eredményeikkel, míg mások előttünk jártak.

A világjárvány, a geopolitikai helyzetek kiszámíthatatlansága, a tervezett fejlesztések elmaradása, valamint a technológiai áttörések által okozott kihívások együttesen rendkívüli terhet róttak az európai gazdaságra. Különösen súlyosan érintették a jóléti államokat, mint például Németországot és Franciaországot. Ezen túlmenően léteznek olyan régiók és iparágak is, amelyek a korábbi strukturális merevségek következtében a gazdasági ciklusok átmeneti gyengülését sokkal drámaibban élték meg, mint a többség.

A témában az európai átlag kialakulása szempontjából figyelembe kell venni, hogy a tagállamok, sőt még a különböző régiók között is jelentős eltérések tapasztalhatók.

Bár a német autóipart okolhatjuk a helyzetünkért, fontos megjegyezni, hogy a kormányzati iparpolitika is jelentős szerepet játszott a helyzet kialakulásában. Ahelyett, hogy a bonyolultabb kihívásokkal, mint például a modernizációval és a humántőke fejlesztésével foglalkozott volna, a döntéshozók inkább az extenzív, mennyiségi növekedés irányába terelték a gazdaságot. Ez a stratégia hosszú távon hozzájárult a hazai ipar fokozott kitettségéhez.

Azon haladt eleinte sikerrel, amíg a tudottan ciklikus járműiparág lendületes szakasza kitartott - aztán már nem.

A térség gazdasági növekedésének feltételei több tényező miatt is megnehezedtek. A járvány, az orosz agresszió, a geoökonómiai átrendeződés és nemrégiben a vámmizéria mind hozzájárultak ahhoz, hogy a korábbi lendületet nehéz fenntartani. Érdemes azonban alaposan megvizsgálni a legfrissebb adatokat, valamint a következő néhány évre vonatkozó előrejelzéseket, amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az éves közgyűlés keretében tárt a nyilvánosság elé.

Az európai kontinens, beleértve az Európai Uniót, az elmúlt évek során lassabb növekedést mutatott a globális átlaghoz képest, és a jövőbeni tendenciák is hasonló képet festenek. A világ gazdasági fejlődése az idei évben és a következő két évben a prognózisok alapján kissé meghaladja a háromszázalékos szintet. Ezzel szemben a fejlettebb és jómódúbb régiók, a megszokott tendenciáiknak megfelelően, még mérsékeltebb növekedési ütemet mutatnak.

Ez várható az Egyesült Államok gazdasága esetében is, amely minden élénkítési és vámvédelmi intézkedés ellenére (vagy részben éppen azok hátrányos következményei miatt) a kettő százalékos pályán halad. Az európai átlag némileg ez alatti.

Ezt a megállapítást gyakran emlegetik, mint a kormányzat irányváltoztatásának indoklását, amelynek célja, hogy a "hanyatló Európa" ne gátolja meg a magyar fejlődés előrehaladását.

A magyar gazdaság sajnos éppen az a szereplő, amely a hasonló adottságokkal, helyzettel, mérettel és fejlettségi szinttel rendelkező kelet-közép-európai országok növekedési üteméhez képest elmarad. Mi vagyunk azok, akik tartósan lefelé húzzák a térségi átlagot.

A "Németország a hibás" magyarázkodás komolytalan. Szlovákia, Csehország ipara nagymértékben, a lengyel vagy román gazdaság közepes mértékben kötődik a német iparhoz, de a gazdasági teljesítmény minden nevezett országban sokkal jobban alakult, mint nálunk. Az a bizonyos két százalékpont növekedési előny ezekben az években nem a mi javunkra mutatkozik Németországgal szemben, hanem inkább Magyarország kárára a nekünk referenciát jelentő térséggel szemben.

Az IMF idei várható adatai és kétéves kitekintése egy fokkal optimistább az európai gazdasági viszonyokat illetően, mint tavasszal, az amerikai vámháború április eleji kitörésekor. Az EU-t érintő effektív amerikai importvámszint mintegy hét százalékkal nőtt március óta (vannak mentesített ágazatok, termékek), a britekre kivetett vámok szintje kissé alacsonyabb, a svájci, szerb ennél nagyobb. Kereskedelem-rontó hatású, de a mértéke még elviselhető, és kisebb az Európát sújtó effektív vámemelés mértéke, mint a világpiaci versenytársak (Kína, India, Japán) esetében, azaz végső hatása Európára nézve nem negatív - lásd alábbi cikkünket:

Ami visszahúz minket, az nem annyira az amerikai importvámok megemelt szintje, mint a kereskedelmi és egyéb kapcsolódó ügyek intézésének kiszámíthatatlansága, a bizonytalanság általános növekedése.

Az IMF legfrissebb előrejelzése, amely összhangban áll más szakmai véleményekkel, azt sugallja, hogy az EU keleti-délkeleti peremvidékén, vagy más néven Európa fejlődő gazdaságai között, jelentős növekedés várható. Érdemes megjegyezni, hogy a Törökországot, Ukrajnát, Belaruszt és Oroszországot nem számítják bele ebbe a csoportba. Eddig is a magországokhoz képest sokkal dinamikusabb volt a térség gazdasági fejlődése, most pedig a megnövekedett védelmi kiadások, Németország költségvetési reformja és az EU által támogatott programok összhatása újabb impulzusokat ad a térség gazdasági növekedésének.

Magyarország gazdasági növekedésének előrejelzése a 2023-2025-ös időszakban kedvezőbb képet mutat, mint a korábbi, csalódást keltő teljesítmény. Ez a javulás részben a hasonló piaci tényezőknek köszönhető. Bár a régióhoz képest mért növekedési hátrányunk csökkenni fog, teljesen nem tűnik el.

A kisebb itteni lendület ország-specifikus okokra vezethető vissza, nem pedig a globális kereskedelmi vagy általános európai tényezőkre. A magyar dinamika visszaerősítése is alapvetően az itteni működési rend korrekcióján és a gazdasági irány sikeresen megváltoztatásán múlik.