Daróczi Sándor életét tragikus módon egy szovjet tank végzett ki, amikor a jármű gázolta el.

Daróczi Sándor neve három különböző helyszínen is feltűnik Székesfehérváron, ahol az ötvenhatos forradalom áldozataira emlékeznek márvány emléktáblákon. Minden egyes emlékhelyen hadnagyként hivatkoznak rá, noha a valóságban a honvédtisztet Kádár János posztumusz főhadnaggyá léptette elő halála után. Ez a lépés része volt egy álságos manipulációnak, amellyel eltorzították Daróczi Sándor halálának körülményeit és örökségét.

Nem meglepő, hogy a kommunisták mindent megtettek a forradalmi üzenet átformálásáért, hiszen céljuk az volt, hogy a szabadságharc hőseiből bűnözőket, míg az alantas figuraikból példaképeket kreáljanak. Hiába próbálták évtizedeken keresztül eltüntetni a valóságot a történelemhamisítók, akik könyvekben és tankönyvekben, sőt újságcikkekben is hazugságokkal töltötték meg a lapokat, a nép igaz fiai sosem felejtették el a valóságot. Most nézzük meg, mi történt pontosan Daróczi Sándorral 1956. október 27-én, Székesfehérváron.

A főhadnagy fiát, az évek óta nyugdíjas ifjabb Daróczi Sándort a Vasvári Pál Általános Iskola pincegalériájában vártuk, ahol Laczkó Gábor igazgató és mesterpedagógus is jelen volt. A kiállítás a székesfehérvári forradalmi napok eseményeit és a szabadságharc legnagyobb mártírját, Tóth Ilonkát idézi fel. Ahogy a falakat díszítő tárgyak és fényképek között sétáltunk, szívünkben meghatott tisztelettel emlékeztünk az ártatlanul kivégzett orvostanhallgatóra, majd felidéztük Daróczi Sándor történetét is, amely mélyen beleivódott a magyar történelem szövetébe.

- Ez a vármegye legnagyobb, torzító hazugsága a '56-os eseményekről - nyilatkozta Laczkó Gábor. - Az emberi tragédiából csupán egy bábkormány kreált magának egy hamis narratívát, miután a szovjet erők brutálisan megölték egy apukát. Ez az eset tökéletesen tükrözi Kádár gazemberi rendszerét, amely hosszú ideig és sok gondolkodó számára megfordult a fejében, hogy szándékosan eltorzítsák a forradalom történetét, hogy megszentségtelenítsék a szabadságharc emlékét. Mindehhez pedig az emberek hallgatása adott zöld utat. Melyik család merhette volna vállalni a tiltakozást, hogy ezt nem így történt?

Tulipán Éva "A magyar Néphadsereg 1956-os vesztesége" című tanulmányában megtaláljuk a Daróczi Sándorra vonatkozó szűkszavú adatokat, de a szavak mögött elrejtőzik az ember, a sorstragédia. Az akkor hadnagyi rendfokozatban, híradó szakaszparancsnokként, a 9471-es számú alakulatnál szolgáló honvédtiszt 1929. augusztus 29-én született Berettyószentmártonban, olvassuk ki a táblázatból. Aztán az anyag rögzíti a tényt, a halál okát: Székesfehérváron, a balatoni műút mellett 1956. október 27-én egy szovjet harckocsi elgázolta. A kutató megjegyzi: "Nem egy katonát közülük az elmúlt rendszer mártírnak, saját hősi halottjának tekintett, ám az érdeklődő olvasó az elhunytak életéről és haláláról csupán sablonos, pártszerű, gyakran ugyanazokkal a részletekkel operáló és sokszor érezhetően hamis beszámolókat olvashatott."