Dunai Tamást a barátai nem tudják elengedni, mintha egy láthatatlan kötelék fűzné őket össze.

Íme 5 olyan innováció, amely jelentősen növelte a tudatosságunkat a mindennapi életünkben: 1. **Okos eszközök**: Az okostelefonok és okosórák nemcsak a kommunikációt forradalmasították, hanem segítenek nyomon követni egészségünket, aktivitásainkat és még a mentális jólétünket is. 2. **Digitális naptárak**: A felhőalapú naptárak lehetővé teszik, hogy könnyedén szervezzük meg időnket, emlékeztetőket állítsunk be, és így jobban tudatosíthatjuk, mire van szükségünk a nap folyamán. 3. **Fenntarthatósági alkalmazások**: Az olyan applikációk, amelyek segítenek nyomon követni a környezeti lábnyomunkat, ösztönöznek arra, hogy tudatosabb döntéseket hozzunk a vásárlásaink és a mindennapi szokásaink során. 4. **Online tanulási platformok**: Az interneten elérhető tanfolyamok és képzések lehetőséget biztosítanak arra, hogy folyamatosan bővítsük tudásunkat, ezáltal tudatosabb döntéseket hozhatunk a karrierünkkel és a személyes fejlődésünkkel kapcsolatban. 5. **Meditációs és mindfulness alkalmazások**: Ezek az eszközök segítenek a tudatos jelenlét és a stresszkezelés elsajátításában, így jobban fókuszálhatunk a mentális egészségünkre és a mindennapi élet apró örömeire. Ezek a technológiai újítások nemcsak megkönnyítik az életünket, hanem arra is ösztönöznek, hogy tudatosabban éljük meg a mindennapjainkat.

Ez a rendkívül sokféle tehetséggel megáldott művész 73 évet élt át a sors kegyelméből. 2023. február 22-én, váratlanul távozott, tüdőembólia következtében. Ma, július 10-én ünnepelhetné 76. születésnapját. Két fia, egy lánya, a családja, valamint egy egész ország emlékezik rá és gyászolja az elvesztését.

Hosszú évekig játszott a Madáchban megannyi felejthetetlen szerepet. S persze, mellette a megszámlálhatatlan filmszerepet, olyan alkotásokban, mint a Fekete gyémántok, a Pókfoci, Angi Vera, a Bizalom, a Napló szerelmeimnek, a Sorstalanság vagy a Made in Hungária. Mondhatni, tökéletes pályafutás az övé, de ami ennél is fontosabb Dunai Tamással kapcsolatban, talán az, hogy mindenki szerette.

- Évekig tartoztunk egy társulathoz a Madáchban, de én ezt a drága embert, Toncsit, ahogy mindig becéztem, már korábban megismerhettem, az Angi Vera című film forgatása alatt -emlékezett elérzékenyülve a Kossuth-díjas Pásztor Erzsi egykori kollégájára. - Édes, okos, intelligens kölyök volt. És nekem a haláláig az is maradt. Egy imádnivaló nagy gyerek. Többször is alakíthattam az anyját, mindig nagy élmény volt vele játszani. Azt gondolom, kölcsönösen rajongtunk egymásért. Soha nem felejtem el, amikor az egyik darabban hosszú monológot mondtam, ő rendre ott állt ilyenkor oldalt a függöny mögött, és onnan bámult. Amikor lementem a színpadról átölelt, és csak annyit mondott: szeretlek nézni. Az is előttem van, ahogy az egyik előadás szünetében fejen állt az öltözőben. Nevetve kérdeztem tőle: Mit csinálsz, Toncsi? Mire ő komolyan válaszolt: én így tudok készülni és ráhangolódni az előadásra. Amikor Tolnay Klári-díjat kapott, én adhattam át neki; mindkettőnk számára megható, felejthetetlen pillanat volt az. Nemcsak a szavakkal, a hangszerekkel is remekül bánt. Számomra Dunai Tamás olyan volt stílusában, megjelenésében és az élethez való viszonyában, mint egy montmartre-i bohém festő, hóna alatt ecsettel és vászonnal. Aki mindig, mindenben az élet szépségét keresi.

A Jászai Mari-díjas Kiss Mari életútja és karrierje szorosan összefonódott Dunai Tamáséval, olyan mélyen, hogy azóta sem tudta feldolgozni a hiányát.

Tamásról beszélni múlt időben számomra rendkívül nehéz, sőt szinte lehetetlen. Ezer és ezer emlék fűz minket össze. Egy évvel korábban végeztem a főiskolán, mint ő, így szinte együtt indultunk a pályán, és együtt léphettünk a Madách színpadára. Mindig figyeltünk egymásra, akár a színpadon, akár a magánéletben. Tamásnak gyönyörű, irigylésre méltó családja volt, és örömmel néztem, ahogy felnőttek a gyerekei. Éreztem, hogy ez a kivételes művész milyen harmóniában éli az életét. Ritka kincs ez manapság. Az élet szerette őt, és ő viszont viszonozta ezt a szeretetet. Olyan nevetéseket hallottam tőle, amik most is előttem vannak. Nemcsak színész volt, hanem zenész is, sőt, bölcsész. Néha franciául szavalt nekünk a színházban, és mi mindannyian ámulattal hallgattuk ezt a mindig elegáns, intelligens és szerethető férfit. Szinte most is látom magunkat, ahogy együtt játszunk a Városmajori Szabadtéri Színpadon, és ahogy a tekintetével biztat engem egy zenés darabban. Utoljára akkor találkoztunk, amikor nem sokkal a halála előtt eljött megnézni egy előadást a Rózsavölgyi Szalonban. Beszélgettünk, és a jövőről álmodoztunk. A halála váratlan és megdöbbentő élményként ért, amelyet a mai napig nem tudtam feldolgozni.

Dunai Tamás a Budapest Dixieland Band és a Budapest Klezmer Band állandó szereplője volt, emellett pedig a színészzenekar meghatározó alakja. Számos hangszer virtuózának számított, hiszen énekelt, klarinéton és szaxofonon is játszott. Jávori Fegya szavain keresztül így idézte fel emlékét:

Tamás számomra nem csupán egy testvér volt; ő volt a lélek egy darabja. Amikor 1996-ban először láttam őt Tevjeként énekelni a Hegedűs a háztetőn című darabban, egy pillanat alatt tudtam, hogy a színpadon nem csupán magyarul fog megszólalni, hanem jiddisül is, és ezt meg is tette Izraelben, Hollandiában, a külföldi turnéink során. Együtt zenéltünk a Budapest Klezmer Bandben, és olyan sokoldalú embert, akit mindenki rajongással övezett, alig ismertem. Tudtam, hogy vannak problémái a prosztatájával, hogy műtét vár rá, de mi a jövőről álmodoztunk, a közös fellépéseinkről. Aztán jött a váratlan, sokkoló hír, hogy itt hagyott minket. Azóta sem tudom őt elengedni; az emléke mindig velem marad.

Dunai Tamás végső búcsúját a Pesterzsébeti temetőben tartották, ahol a nyilvánosság kizárásával helyezték örök nyugalomra.