Erős Tibor: Hét körmömet hagytam a Balaton partján A Balaton körüli élmények sokszor maradandó nyomot hagynak az ember életében, és nemcsak a szívünkben, hanem a testünkön is. Tibor története különleges, hiszen a tó varázslatos szépsége mellett a nehézsé

Tibor már 24 éve egy helyen dolgozik, és 25 éve osztja meg életét feleségével. Soha nem vágyott különleges kihívásokra, inkább a nyugodt, békés mindennapok híve. Ám ha futásról van szó, kitartása és elszántsága példaértékű: elképesztő sebességgel és a távolságokhoz képest is rendkívüli gyorsasággal teljesíti a távokat. Az utolsó kilenc év során a nulláról indult, és elérte, hogy áprilisban rekordidő alatt futotta körbe kétszer a Balatont – mindezt 48 évesen. Tibor története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a szenvedély bármilyen célt elérhetővé tehet.

A lábujjaimról a körmeim a 422 kilométeres dupla Ultrabalaton végén hullottak le. A hosszú órákon át tartó futás alatt annyi ütődés éri a lábamat, ami a folyamatos izzadságban felnedvesedett bőrt végül megviseli. Az ujjpercek először csak elgyengülnek, majd vérzés is megjelenik rajtuk. Régebben ez aggasztott, ezért a lilás árnyalatokat inkább fekete lakkal fedtem el. De a végkimenetel mindig ugyanaz: a szaruréteg idővel egyszerűen leválik. A körömágy megadja magát, és a folyamat megállíthatatlan. Egyszer láttam egy futót, akinek a levált és színesre festett körmeiből készült lánc csillogott a nyakában. Én viszont inkább egy kis üvegben gyűjtöm ezeket a különleges ereklyéket. A Balaton partján hét körmöm maradt hátra. Ezek nem az első darabok, amiket elvesztettem, de különösen kedvesek, mert jótékony cél érdekében áldoztam be őket.

Hogyan lehetséges, hogy valaki, aki 39 éven át sosem futott egyetlen métert sem, kilenc évvel később rekordidő alatt kétszer körbefussa a Balatont? Mi motiválta őt ezen az úton, és milyen lépéseket tett a nulláról a csúcs teljesítményig? A történet mögött nemcsak a fizikai erőfeszítés, hanem valószínűleg egy belső átalakulás is rejlik, amely megmutatja, hogy a kitartás és az elkötelezettség milyen messzire eljuttathatja az embert.

Erős Tibor vagyok, 48 éves, és az élet minden területén kitartóan haladok előre. Már 24 éve dolgozom egy ital-nagykereskedésnél, és 25 éve osztom meg az életemet a feleségemmel. A futás világába csupán kilenc éve léptem be, de hat éve már az ultrafutással is barátkozom. Korábban, a szakmám következtében, egy eléggé mozgalmas, világjáró életet éltünk, ahol a bulik, az evészet és ivászat mindennapos volt. A gyártók mindig is bőségesen támogattak, hogy az ő termékeiket részesítsem előnyben. Ám nem egészségi okok vagy túlsúly miatt kezdtem el futni. Az igazi motivációmat a stressz levezetése és a munkahelyi feszültség enyhítése adta, de a legfontosabb impulzus a lányom születése volt. Ő inspirált arra, hogy változtassak az életemen, és jobb, békésebb emberré váljak.

Elindultam egy kis kocogásra. Amikor átléptem a kapu küszöbét, a szomszédság ismerős utcái vártak rám. Talán egy kilométert futottam, de minden lépés egy új élményt hozott.

2015 végén megláttam egy kihívást. Mint egy isteni szikra, úgy jött velem szembe ez a hirdetés a neten: "Fuss 2016 kilométert 2016-ban!" Az napi kábé 5,5 kilométer. Annak azért mennie kell. Szép lassan belesodródtam, és elkezdtek növekedni a távok, nyáron már 1:38-as félmaratont futottam. 2017-ben, 2018-ban már jöttek a 3:33-as maratonik. 2019-ben szembejött egy újabb hirdetés, Maráz Zsuzsáé, aki három hónapos maratonfelkészítési csomagot ajánlott. Megvettem. Becsülettel követtem az utasításait, és láss csodát 3 óra 6 perc jött ki a 42 kilométeren, ami három hónap alatt ugrásszerű fejlődés. Azóta is együtt dolgozunk. A maraton után, 2019. október 20-án elindultam egy hatórás versenyen, hogy megnézzem, mi van 42 kilométeren túl. A megtett 75,3 kilométer és második hely után Zsuzsi azt mondta, aki maratoni felkészüléssel ilyen eredményt ér el, annak érdemes lenne az ultratávokban gondolkoznia.

2020-tól kezdődtek az izgalmas 100 kilométeres kihívások, és az évek során zsinórban háromszoros országos bajnok lettem. 2021-ben pedig megmérettettem magam a híres Korinthosz versenyen, amely a Szekszárd-Baja-Szekszárd útvonalon zajlott, összesen 161 kilométer hosszan. Pályacsúccsal diadalmaskodtam, több mint 300 versenytárs előtt!

Ezzel az eredménnyel azonnal megnyílt a kapu a legendás görög ultra verseny, a Spartathlon előtt. Az ultrafutók számára ikonikusnak számító verseny során Athén szívéből, az Akropolisz lábától egészen Spárta főterén található Leonidász király szobráig futsz, összesen 246 kilométert. Ezen az úton háromezres szintkülönbséget küzdesz le, betonon, szekérúton és ösvényeken haladva. Néha olyan zord útviszonyok között kell helytállnod, ahol kísérőd sem tud autóval vagy kerékpárral követni.

A táv felére már annyira szétszakad a mezőny, hogyha valaki hirtelen szívmegállást kapna, nemhogy defibrillátorra, de még a kézi szívmasszázsra is kevés esély lenne.

2022-ben indultam el a versenypályán, de az az élmény olyan mélyen bevésődött a testembe és a lelkembe, hogy éveken keresztül magammal cipeltem a gondolataimban. Egy egész évig küzdöttem a fájdalmakkal, és egyáltalán nem tűnt valószínűnek, hogy valaha is újra nekivágok egy olyan távnak, mint az Ultrabalaton – a duplát pedig végképp elképzelhetetlennek tartottam.