Fejlesztés helyett válság: méltánytalan munkakörülmények és fokozódó feszültségek Demeter Szilárd vezetése alatt a központosított múzeumi rendszerben. Az állapotok egyre inkább aggasztóvá válnak, hiszen a munkavállalók elégedetlensége és a kreatív lehetős

Alacsony bérek, gyakori munkavállalói mozgás és hektikus napi működés jellemzi a fejlesztés céljából létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központot.

A lapunkhoz eljutott információk szerint Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke megerősítette, hogy Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója 30 napos felfüggesztést kapott. A felfüggesztés körülményei azonban rendkívül zűrzavarosak, hiszen a hírek szerint a tagintézmények vezetői között tartott értekezleten heves viták robbantak ki, amelynek következtében Rózsa Dávid belépőjét is visszavonták. A főigazgató helyét Gerencsér Judit főigazgató-helyettes veszi át, amely szintén felveti a kérdéseket a jövőbeni irányvonalról. Hétfőn próbáltuk megtudni, mi állhat a felfüggesztés hátterében, de Demeter Szilárd nem kívánt nyilatkozni a vitás ügyben, és a távozásával kapcsolatos keddi érdeklődésünkre is azt válaszolta, hogy a hír nem igaz. Gerencsér Judit és az OSZK sajtóosztálya is mély csendet tartott a kérdéseinkkel kapcsolatban, így egyelőre nem áll rendelkezésünkre több információ a kialakult helyzetről.

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ a névadó Magyar Nemzeti Múzeum mellett öt tagintézményt tömörít: az Iparművészeti Múzeumot, a Magyar Természettudományi Múzeumot, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat. Információink szerint öt tagintézmény-vezető helyzete is meglehetősen feszült.

Demeter Szilárd összeütközésbe került, ennek következtében felfüggesztették az Országos Széchényi Könyvtár vezetői posztjáról.

A helyzet mögött az húzódik meg, hogy a közgyűjtemények működése nemcsak a fejlesztések hiányát szenvedi el, hanem a napi fenntartás és az állagmegőrzés is komoly kihívások elé néz. Ezek a nagy hagyományokkal bíró intézmények, amelyek a kulturális örökség megőrzésére és fejlesztésére hivatottak, a magyar állam 2024 júliusától bevezetett központosított irányítása alá kerültek. A céljaik között szerepel a "kulturális feladatellátás kiemelkedő színvonalon történő teljesítése", ám a valóságban az elmúlt másfél év szinte kizárólag az új rendszer gyermekbetegségeivel volt tele. A nyilvánosság előtt elhangzottak a hirtelen vezetői elbocsátások és kinevezések, a szakemberek között tapasztalható magas fluktuáció, valamint a méltánytalanul alacsony bérek. Ráadásul a műtárgyvédelem állapota is megdöbbentően aggasztó, amit nemrégiben több tiltakozás is tükrözött, például az Iparművészeti Múzeumnál és a Magyar Nemzeti Múzeumnál.

A központosítás és a vezetői elmozdítások kérdései A központosítás folyamata, amely a döntéshozatal és az irányítás centralizálását jelenti, számos szervezet életében kulcsszerepet játszik. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a felső vezetés egy kézben tartsa a hatalmat, így gyorsabb és egységesebb döntéseket hozhat. Ugyanakkor a központosítás hátrányai is megjelenhetnek, mint például a helyi igények figyelmen kívül hagyása és a munkavállalók motivációjának csökkenése. A menesztések kérdése szintén fontos tényezője a vállalati kultúrának. A vezetők elmozdítása gyakran radikális lépés, amelyet a teljesítmény javítása érdekében hoznak. Az ilyen döntések mögött álló okok sokfélék lehetnek: a vezetői hiányosságok, a stratégiai irányváltás szükségessége vagy a versenyképesség megőrzése. Azonban a menesztések nemcsak a távozó vezetőkre, hanem az egész szervezetre hatással vannak, hiszen a munkatársak bizalomvesztése vagy a morál csökkenése is előfordulhat. A központosítás és a menesztések együttese tehát egy komplex rendszert alkot, ahol a döntések alapos mérlegelése és a hosszú távú következmények figyelembevétele elengedhetetlen a siker érdekében. Ahhoz, hogy a szervezet hatékonyan működjön, fontos az átláthatóság, a kommunikáció és a munkavállalói elkötelezettség erősítése.

Csák János, akkori kulturális és innovációs miniszter, már 2024 februárjában felvázolta a centralizálási terveit, amely kezdetben a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ néven volt ismert. A projekt végül a Magyar Nemzeti Múzeum nevével vált ismertté, amely így egyfajta holding szerepét öltötte magára. A különböző anyagi helyzetű múzeumok közötti forráselosztás a Közgyűjteményi Központ feladatává vált, amit Demeter Szilárd, az elnök, racionális döntésnek ítélt meg. A Magyar Nemzeti Múzeum élén Demeter Szilárdot Zsigmond Gábor történész váltotta, aki öt évre kapta meg a főigazgatói posztot. Zsigmond előzőleg egy pályázat keretében nyújtotta be jelentkezését, és számos szakmai elismerés fűződik a nevéhez. Érdekesség, hogy Tiborcz Istvánnal közösen három könyvet is írt, de egy Indexnek adott interjúban határozottan elutasította, hogy a pályázatának sikeréhez köze lett volna Orbán Viktor vejével való ismeretségének.

Jócskán alulfizeti az állam a műtárgyvédelmi dolgozókat, de a politikusok persze szeretnek híres alkotásokkal flancolni az irodájukban

A központosítás kérdése az első hónapokban a feltárt problémákra összpontosított, amelyek között kiemelkedett a raktárkapacitás hiányossága és a restaurátor szakma alulértékeltsége. Demeter Szilárd júliusban nagy port kavart, amikor kijelentette, hogy a dolgozók bérének emelése érdekében akár elbocsátásokra is hajlandó. Októberre pedig egyre több távozó munkatárs híre érkezett, jelezve a helyzet súlyosságát. Demeter menesztette Hammerstein Juditot és Virágos Gábort, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ főigazgató-helyetteseit, nem sokkal később pedig Bérczes Zsigmond, a közgyűjtemény kreatív igazgatója is búcsút intett. Érdemes megemlíteni, hogy Hammerstein Judit korábban a Fidesz parlamenti frakciójának sajtófőnöke volt, és az első Orbán-kormány idején is a miniszterelnök sajtófőnökeként dolgozott, később pedig a kultúráért felelős tárca helyettes államtitkáraként tevékenykedett.

Hídépítés ínséges időben

Mindeközben a munkatársak körében egyre növekvő fluktuációt tapasztalhattunk. Demeter Szilárd tavaly novemberi nyilatkozatában rámutatott, hogy az alacsony bérek súlyosan hozzájárulnak a szakemberek elvándorlásához. A helyzet orvoslásához 2-3 milliárd forintnyi többletforrásra lenne szükség a kielégítő bérrendezés érdekében. Hozzátette, hogy számos muzeológus inkább a jobban fizető pedagógus pályát választja, hiszen a tagintézményeiben a körülbelül 1700 alkalmazott átlagos bruttó bére csupán 482 ezer forint.

Demeter Szilárd központigazgató lesz, pályáztatás nélkül nevezheti ki a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum következő főigazgatóját is

Az elnök célja az év végéig kidolgozni egy szakmai cselekvési tervet, amelynek hatékonyságától függően a kormányzat többletforrást biztosít majd. Novemberben a múzeumok új stratégiáját bemutatva, a "Legelőből hazát" címet viselő terv keretein belül kifejtette, hogy a nemzeti kultúrát újra kell pozicionálni. Ehhez elengedhetetlen az ország közép-európai helyzetének újraértelmezése, valamint egy híd kialakítása a keleti és nyugati kultúrák között. Demeter, amikor a rendelkezésre álló forrásokról kérdezték, óvatosan nyilatkozott, megemlítve, hogy a központ költségvetése körülbelül 27 milliárd forint, de a Pénzügyminisztérium döntése a jövőben fog kiderülni, és az attól függ, milyen szinten teljesítik a kitűzött célokat. Az elbocsátásokkal kapcsolatos növekvő felháborodásra reagálva hangsúlyozta, hogy a központosítás ellenére a fluktuáció nem nőtt jelentősen, ugyanakkor elismerte, hogy a szerinte is szégyenteljesen alacsony fizetések miatt sok munkatárs távozik.

Ötéves terv

Idén januárban Demeter egy Rónai Egonnak adott interjúban azt mondta, hogy túlzásnak tartja a kijelentést, amely szerint "apokaliptikus állapotok" uralkodnak a múzeumokban, de tény, rendkívül alulfizetett intézményekről van szó. Hozzátette, a károk helyrehozása nem is mehet egyik pillanatról a másikra, így már 2030-ig tervezne ezzel. A maga részéről ehhez elfogadja, hogy az államháztartási rendszer hatékonyabb működésére is sort kell keríteni. Márciusban viszont már úgy fogalmazott, meglátása szerint egyelőre nem sikeres a központosítás. Ekkoriban röppentek fel a hírek arról, hogy kormányzati szinten elégedetlenek a projekttel, amelynek eredménye lehet Demeter menesztése is. Nem tett jót az sem, hogy január végén kiszivárgott egy belső levelezés, amely szerint súlyos anyagi és irányítási gondokkal küzdenek a központ tagintézményei. A növekvő feszültség idén már több tiltakozási akcióba is torkollott, júliusban például az Iparművészeti Múzeum munkatársai "Mi nem a bérünkért dolgozunk, hanem annak ellenére" feliratú pólókban fogadták az intézmény Jászberényi úti telephelyére látogató Lázár János építési és közlekedési minisztert.

A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai éhbérért küzdenek, miközben Demeter Szilárd egyre több pozíciót halmoz fel magának. Az alkalmazottak között már többen is felmondtak. Közben az Iparművészeti Múzeum dolgozói demonstrációval üdvözölték Lázár Jánost.

Szeptemberben a Magyar Nemzeti Múzeum több száz munkatársa demonstrációval fejezte ki álláspontját Demeter Szilárd felé, aggasztó problémákra figyelmeztetve, mint a rendezetlen bérek, a tagintézményekben tapasztalható zűrzavar és a közgyűjtemények kritikán aluli állapota. A gyűlést a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) Üzemi Tanácsa szervezte, miután augusztusban írt levelük a bérrendezésről válasz nélkül maradt Demeter részéről.

A forráshiány egyre inkább érezhető, és ez számos területen kihívásokat okoz.

Az MNM közgyűjteményi Központ költségvetését a 2025-ös évi költségvetési törvény alapján 24,9 milliárd forintra tervezték. Azonban a kormány az idei évben saját hatáskörében ezt az előirányzatot 32,2 milliárd forintra emelte, amely várhatóan rendelkezésre áll a év végéig történő felhasználásra – bár nem zárható ki a további kiadásnövelés lehetősége sem. Ezzel szemben a Magyar Államkincstár statisztikái szerint az első nyolc hónapban csupán 15,7 milliárd forintot fordítottak a megemelt keretből, ami azt jelzi, hogy a költések jelenleg elmaradnak az időarányosan várható összegtől.

Az Orbán-kormány saját hatáskörében 7,3 milliárd forinttal, az eredeti tervezett összeg körülbelül 25 százalékával növelte az idei költségvetést. Ez a lépés jelentős, ugyanakkor a kormány eddigi, fegyelmezetlen költségvetési politikáját ismerve nem számít példátlannak. Noha a kiadások emelése szakmai és közgazdasági szempontból indokolt lehet, a valódi probléma abban rejlik, hogy a kormány ilyen mértékű eltérésekről saját hatáskörén belül dönthet. Az MNM-hez tartozó közgyűjtemények működési nehézségei is egyértelműen érzékelhetőek: a kiadások túlnyomó része, összesen 31,7 milliárd forint, a működés költségeire (például bérek, rezsi, szakmai kiadások) fordítódik, míg a fejlesztésekre mindössze 600 millió forint áll rendelkezésre – ami egy ekkora költségvetés tükrében szinte elenyészőnek számít.

A 2026-os költségvetés tervezése során a MNM intézményei számára 1699 fős létszámot határoztak meg, ami megegyezik az idei év kezdeti létszámával. Azonban a költségvetési törvényt túl korán fogadták el, így nem tudták figyelembe venni az idei évben tapasztalt bérnövekedéseket. Jelenleg a jövő évi előirányzat 25,5 milliárd forint, ami alacsonyabb az idei, 24,9 milliárdos kerethez képest, s mindössze 2,4 százalékos növekedést jelentene – ez reálértékben csökkentést jelent. Mivel az idei keretet 32,2 milliárdra emelték, a következő évre tervezett 25,5 milliárd forint nem elegendő a jelenlegi működési szint fenntartásához, és csak komoly megszorítások árán lenne teljesíthető. Ezért várható, hogy jövőre is több milliárdos átcsoportosításokra lesz szükség a működés biztosításához. Ráadásul a bérek inflációt meghaladó emelésére, amely elengedhetetlen lenne, továbbra sincs forrás a MNM intézményeinél. Papp Zsolt