Íme néhány tipp, hogyan csökkenthetjük a mikroműanyagok bevitelét az étkezéseink és italaink során: 1. **Friss alapanyagok választása**: Részesítsük előnyben a friss gyümölcsöket, zöldségeket és helyi termékeket, amelyek kevesebb feldolgozáson mentek ker

A mai világban szinte elkerülhetetlen, hogy műanyag részecskék jussanak a testünkbe, de a bevitel mértékét még befolyásolhatjuk. A megoldás a helyes élelmiszertárolási szokásokban és a tudatos vásárlásban rejlik.

A mikroműanyagok komoly kihívást jelentenek a környezetünk számára, hiszen mindenütt ott rejtőznek: a talaj mélyén, az esővíz cseppjeiben, sőt, a Tisza vize is bővelkedik belőlük. Ezek az apró részecskék nem csupán a növények és állatok szöveteiben találhatóak meg, hanem az emberi szervezetben is nyomot hagynak. Jelenlétük az agyban, a májban és a vesékben tapasztalható, továbbá a hímivarsejtek és a méhlepény szövetében is fellelhetőek, ami aggasztó képet fest a jövőnkről.

Teljes mértékben megszüntetni a szervezetbe jutó mikroműanyagok mennyiségét nem lehet, de a Washington Post által összeállított tippek segítségével csökkenthetjük a mikroműanyagokkal való érintkezésünket.

A palackozott víz fogyasztása során a szervezetünkbe akár több ezer mikroszkopikus műanyag részecske juthat. Tudományos kutatások alapján egy átlagos liter palackozott víz körülbelül 240 ezer műanyag részecskét rejthet, amelyek zöme nanoműanyag, ami azt jelenti, hogy méretük jóval kisebb, mint egy emberi hajszál átmérője.

A szennyeződést még az is növelheti, hogy hányszor nyitjuk ki az palackot - minél többször, annál jobban sérülhet a kupak, így egyre több részecske kerül az italba.

A fentiek miatt érdemes lehet a palackozott víz helyett szűrt csapvizet inni. Bár a csapvíz is tartalmazhat mikroműanyagokat, de lényegesen kevesebbet. A Washington Post arról ír, hogy a víz felforralása és szűrése akár 90 százalékkal is csökkentheti az ivóvízben található műanyag részecskéket, ugyanakkor fokozhatja a mérgező vegyi anyagok kioldódását. A Semmelweis Egyetem tanulmánya pedig egyenesen arra jutott, hogy nem feltétlenül éri meg beruházni egy víztisztító berendezésbe:

Sokan választják az ebédjük műanyag dobozba való csomagolását, hiszen ez a megoldás rendkívül praktikusnak tűnik. Ha a doboz jól zár, elkerülhetjük, hogy a pörkölt vagy a leves szétfolyjon a táskánkban. Ezen kívül ezek a tárolók általában törésállóak és költséghatékonyabbak az üveges alternatíváknál. Azonban, ha csökkenteni szeretnénk az étkezéseink során bevitt mikroműanyag mennyiségét, érdemes elkerülnünk a műanyag dobozok használatát.

A szakértők arra ösztönöznek bennünket, hogy a boltban kapható műanyag csomagolású termékek helyett keressünk környezetbarát alternatívákat. Például, ha lehetőségünk van rá, érdemes a lekvárokat, mogyoróvajat, befőtteket és savanyúságokat üvegedényben vásárolni. Az üveg nemcsak esztétikusabb, hanem segít elkerülni a műanyag csomagolásból származó mikroműanyagok kibocsátását is.

Első pillantásra talán meglepőnek tűnhet, de a konzervek és a kartondobozos italok is hozzájárulhatnak a műanyagszennyezéshez. A konzervdobozok belső bevonata sok esetben műanyag, amely idővel mikroműanyagokká bomolhat, és káros vegyi anyagok is oldódhatnak ki belőlük. Ezáltal nemcsak a környezetünket terheljük, hanem saját egészségünkre is hatással lehetünk.

Elengedhetetlen, hogy mikrózáskor kizárólag üvegedényeket alkalmazzunk. Egy kutatás rámutatott, hogy amikor műanyag edényekben vagy újrafelhasználható tasakokban melegítjük az ételt, akkor akár négyzetcentiméterenként több mint 4 millió mikroműanyag és 2 milliárd nanoműanyag részecske is kibocsátható mindössze három perc leforgása alatt.

A hő hatására a mikroműanyagok könnyebben kioldódnak, ezért érdemes kerülni, hogy a forró ételeket műanyagba csomagoljuk. Ha mégis ilyenben tároljuk az ennivalónkat, akkor figyelni kell, hogy ne legyen kitéve közvetlen napfénynek vagy más hőforrásnak. A magasabb hőmérsékleten túl a savas termékek, mint a narancslé is fokozhatja a műanyag kioldódását, csakúgy, mint a zsíros ételek.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek sokkal magasabb mikroműanyag-tartalommal bírnak, mint a minimálisan feldolgozott változataik, ezért érdemes ezeket kerülnünk. Egy 2024-es kutatás felfedte, hogy minden vizsgált fehérjetermékben felfedeztek mikroműanyagot, legnagyobb mennyiségben a panírozott garnélarák esetében. Ezen kívül a jelentősen feldolgozott csirkefalatok grammonként harmincszor több mikroműanyagot tartalmaztak, mint a natúr csirkemell.

A műanyag részecskék még a fűszerekben is megbújhatnak. 2023-ban készítettek egy tanulmányt a sóról, amiben arra jutottak, hogy még ebben a mindennapos élelmiszerben is nagy mennyiségű műanyag van. A vizsgálat hét különböző sótípust elemzett, köztük asztali sót, tengeri sót és himalájai rózsaszín sót. Mindegyik tartalmazott mérhető mennyiségű mikroműanyagot, de a durva himalájai rózsaszín és fekete sóban mutatták ki a legmagasabb koncentrációt. A legkevesebb műanyag részecskét a jódozott só tartalmazta.

Szintén érdemes figyelni arra is, hogy milyen teát fogyasztunk, ugyanis a tasakok forró vízbe merítésekor elképesztő mennyiségű nanorészecske szabadul fel, ami aztán a fogyasztó szervezetébe kerül.

A Chemosphere tudományos folyóiratban megjelent tanulmány a teafilterek felépítésére összpontosít, különböző anyagokból, mint például polipropilén, cellulóz és Nylon-6. Az eredmények alapján a polipropilén esetében milliliterenként körülbelül 1,2 milliárd részecske szabadult fel, míg a cellulóz 135 millió, a nylon-6 pedig 8,18 millió részecskét bocsátott ki egy milliliter folyadékban. Egy fenntarthatóbb alternatíva lehet a szálas tea használata, amelyet egyszerűen teatojásban elkészíthetünk, így elkerülhetjük a műanyag szennyezést.