Heti abszurd: Nyomozás a bölcsek és a furfangosok nyomában A hét eseményei között kiemelkedett egy különös hajtóvadászat, amely a város idősebb lakóira és cselesztákra irányult. A helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy a középkorúak és az idősek, akik eddi
Nem irigylem most a magyarok helyzetét! - ezt a kijelentést szívesen tennénk egy szamburu nyomkereső, egy izlandi korvettkapitány vagy akár egy szingaléz földönfutó bőrébe bújva. De sajnos be kell ismernünk, hogy az esélyeink egyik szerephez sem éppen kedvezőek.
Azért kémleljük a nemzetközi fejvadászoldalak álláshirdetéseit, hátha sikerül elrugaszkodnunk innen egy rövid időre. Addig viszont úgy tűnik, hogy ebben az igazán különös országban kell megélnünk azt a másfél évet, ami még hátravan a 2026-os magyarországi parlamenti választások előtti kampányból. Furcsa ország, furcsa kormánnyal, és "furcsaságra" hajlamos emberekkel: ezt az élményt kétségkívül nem lehet megvenni az IBUSZ-nál. Próbáljuk meg kiélvezni a helyzetet!
Nemrégiben közvetett csatornákon vettük a hírt, hogy egy igen idős fideszes ismerősünk azon berzenkedett, hogy Magyar Péter jegeces elmúlásba, fergeteg feledésbe küldené a magyar nyugdíjasokat testületileg. Foglalkozási ártalom gyanánt először nem hittük el a hallottakat (a halottakat sem), aztán másodszorra sem. Tragikus félreértésre gyanakodtunk. Gondolkodás eszközével könnyedén kisakkozható ugyanis, hogy ha egy politikus el akarja takarítani a magyar történelem legkorruptabb és legkártékonyabb Orbán-kormányát az útból a magyarok istenének áldásával, akkor annak nem az a legígéretesebb útja, hogyha halálba küldi a nyugdíjasokat testületileg. De nézzük a tényeket röviden.
Egy esemény történt, amelyben Raskó György, a Magyar Péter szakértőjeként ismert politikus, egy érdekes megállapítást tett: a Fidesz szavazótáborában az idősebbek aránya jelentősen magasabb, míg a fiatalok száma alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy az idő múlása nem feltétlenül kedvez a Fidesznek. Amikor ezt a megállapítást hallva azt mondjuk, hogy „hála istennek”, nem a nyugdíjasok halálát kívánjuk, csupán egy biológiai tényt veszünk figyelembe.
Ez a jelenség nem más, mint a tudatos stratégiai tervezés, amely már tizenöt éve zajlik a Fidesz összes épületének termeiben. A számokkal és statisztikákkal való folyamatos manipuláció során egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az iskolázott városlakók egyre kevésbé vevők a kormányzati propagandára és a megtévesztésre. Amennyiben a kormány Bohár Dániel-féle, agyatlan ámokfutóinak manipulációival árasztja el a közösségi média platformjait, azt akár népellenes cselekedetnek is tekinthetnénk. Hiszen százezrek hagyták el az országot, részben ennek következtében, míg mások tömegesen fordítják el a fejüket a közélet látványától, ami bizonyosan nem szolgálja a demokrácia erősödését.
És amikor a kormányfő egy politikai pedofil legszebb napjait idézve csorgatja a szavazatszerző-nyálát népviseletes táncosok között egy buszon (vö. Alien csorba tekintete Ripley hadnagy után szaglászva), akkor arra a kutatásra hagyatkozik (ami egyébként csukott szemmel is látható), hogy a fiatalok körében szeretne erősödni (a gyerekek ugyan nem mostanában lesznek szavazók, de a táncosok közössége zömében fiatalember).
A Google keresője a "Magyar Péter és a nyugdíjasok" kifejezésre a legelső négy találatban hatalmas kormányzati aggodalmakat tükröző írásokat talál.
Most megcsíptük, Oszi! – vágódott az autóba Bohár, hogy éjt nappallá téve nyomozza a Tisza Párt elnökét. A Fidesz és csapata élet-halál harcot vív, nem csoda, hogy alvás helyett lejárató videókat gyártanak. Az MTVA híradója – ez az a hely, ahol 140 milliárd forintnyi közpénzért hazudnak reggel, este és éjjel – úgy kezdte a tudósítást, hogy "Magyar Péter szakértője elismerte, korábban írt egy bejegyzést, amely a nyugdíjasok halálával foglalkozott". Ugye, mennyire más megvilágításba helyezi a szavakat? Ráadásul Gulyás Gergely is besétált a csapdába, amikor azt mondta, hogy a Tisza Párt úgy akar győzni, hogy reméli, minél több idős ember elhalálozik. Hát, ez valóban nonszensz, miniszter úr. Ha egyszer mindannyian elhagyjuk ezt a világot – ami nem is olyan meglepő –, akkor nem lehet erről reménykedni, és persze nem is kalkulálunk vele. A lehetőségeinket mérlegelhetjük, de a halál terén az élettudomány nem ismer lehetőségeket vagy alternatív forgatókönyveket.
