Bár a politikai intrikák és a manipulációk sokasága jellemzi a közéletet, Orbán ellen irányuló próbálkozások gyakran nem hozzák meg a várt eredményt.
Észreveszed a gorillát? Miért tereljük el a figyelmünket a lényeges dolgokról?
"Orbán Viktor csak addig demokrata, amíg a hatalma nem kerül veszélybe" - olvasható az Index Facebook-oldalán a szerző, Kóczián Péter volt újságíró, ma üzleti coach véleménycikkének egy mondatrésze.
Ez egy figyelemre méltó megállapítás attól a szerzőtől, aki 18 évvel ezelőtt azért távozott az Echo TV-ből, mert nem volt hajlandó elferdíteni a kérdéseit a jobboldali politikai szereplők irányába. Bár lehet, hogy személyesen hajlik a jobboldal felé, a közönség ebből semmit sem tapasztal a munkájában. Itt elsődlegesen a politikai tartalom a lényeg, nem a személyes preferenciák.
Nyilvánvaló, hogy a baloldali médiumok munkatársai másképpen kérdeznek, mint a jobboldali fórumoké, ami annyit jelent, ha valaki ugyanúgy kérdez egy jobboldali tévében, mintha baloldali, ellenzéki újságíró lenne, akkor nincs tisztában a lényeggel. Ilyen újságírói magatartás a baloldalon sosem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert a különböző médiumoknak tulajdonosaik vannak. Az újságíróknak pedig nem a saját, hanem a tulajdonosok érdekeit kell képviselni. Ez olyan alapszabály, amit magyarázni sem kell.
Egy igazán szerencsés helyzet, amikor a lap tulajdonosa és az általa foglalkoztatott újságírók nézetei összhangban vannak. Ilyenkor a hírlapírók szívvel-lélekkel végezhetik feladatukat, hiszen egy közös cél szolgálatába állnak. Ezt az ügyet pedig nem csupán munkaként, hanem a nemzet jövője szempontjából lényeges feladatként élik meg.
Elképzelhető, hogy Kóczián Péter soha nem mutatott igazi elköteleződést a nemzeti érzelmek mellett; ha így lett volna, akkor fel sem merült volna, hogy munkáját akár baloldali nézőpontból is végezheti. Érdemes megjegyezni, hogy a baloldali médiumok újságírói és szerkesztői rendre függetlennek hirdetik magukat, ami azonban inkább illúzió, mint valóság. Valódi független médium nem létezik, ahogy független tulajdonosok sem. A médiák működtetéséhez szükséges tőke minden esetben valamilyen érdekkörből származik, és ezek az érdekkörök természetesen azt várják el, hogy a befektetett tőke ne csupán megmaradjon, hanem gyarapodjon is.
Emlékezhetünk az úgynevezett G-napra, amikor Simicska Lajos szembefordult Orbán Viktorral, akkor a valóban konzervatív, nemzeti érzelmű újságírók, lapszerkesztők el is jöttek mind az Echo TV-től, mind a Magyar Nemzettől - Liszkay Gábor, Gajdics Ottó, Csermely Péter, Bayer Zsolt és még sokan mások - míg például az Echo televízióban feltűnt Kálmán Olga, az ATV mindig is baloldali műsorvezetője, akit Simicska Lajos lelkesen támogatott, hogy az Orbánnal való vitáját eredményesebben megvívhassa. Sok, magát addig nemzetinek valló újságíró pedig ott maradt, és a mindinkább balra forduló Magyar Nemzetet támogatta. Közülük sokat most is a nyíltan liberális Magyar Hang munkatársai vagy az ATV műsorvezetői, mint például Bodacz Balázs, aki azóta is lubickol a baloldali szemlélet képviseletében.
Kóczián Péter szavai, amelyeket az Index Facebook-oldalán osztottak meg, provokatív gondolatokat ébresztenek: "Orbán Viktor csak addig demokrata, amíg a hatalma nem kerül veszélybe." Ezt a kijelentést úgy is értelmezhetjük, hogy Orbán valójában diktátori hajlamokkal bír, és eddig csupán a hatalmának megóvása érdekében nem mutatta meg valódi arcát. Az Index mindig kiemeli, hogy a véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség hivatalos álláspontját. A cikkben található részletesebb elemzés árnyalja a helyzetet, azonban nem tükrözi a magyar társadalom azon részének nézőpontját, akik joggal tartják Orbán Viktort demokratikus vezetőnek.
Senki, így én sem tudok felhozni egyetlen olyan példát sem az elmúlt tizenöt évből, amely alátámasztaná, hogy valaha is rákényszerítettek volna minket arra, hogy Orbán Viktorra adjuk a szavazatunkat.
Kóczián hosszabb, átgondolt mondatainak lényege is egyértelműen ebbe az irányba tereli a figyelmet. Ezt fogalmazza meg:
Az Orbán-ellenes politikai szereplők és értelmiségiek napjainkban folyamatosan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, arra utalva, hogy Orbán Viktor demokratikus elköteleződése csak addig áll fenn, amíg a hatalma nincs veszélyben. Amint azonban a hatalom átadásának lehetősége felmerül, valószínű, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ezt megakadályozza.
Ebből az következik, hogy „Orbán demokratikus keretek között leválthatatlan. Valójában egyfajta diktátor.” Ezt a megállapítást akár Manfred Weber vagy Ursula von der Leyen is megfogalmazhatta volna, nem is beszélve Magyar Péterről.
Az ember hajlamos arra gondolni, hogy a teljes gondolatmenet csupán arra szolgál, hogy a szerző keretet adjon a fentebb említett vélemények kifejtésére. Lehet, hogy azok, akik eddig ellenszenvvel viseltettek a kormányfő iránt, most még nagyobb gyűlöletet éreznek. Ugyanakkor az is igaz, hogy akik eddig támogatták Orbánt, még inkább megerősödnek érzéseikben. Ráadásul, a támogatók tábora kétségtelenül sokkal nagyobb.
És fogják is szeretni, hiába ezek a körmönfont áskálódások, igaztalan hangulatkeltések ellene.
A szerző újságíró, szerkesztő.
