Hitler öngyilkossága mögött rejlő misztikus erők és a Jézust átszúró lándzsa kapcsolata izgalmas és rejtélyes témát kínál. A lándzsa, amelyet a legenda szerint Longinus római katona használt, hogy megölje Jézust, számos mítosz és elmélet tárgyává vált az

Kvíz a 70-es, 80-as évek kedvenc ételeiről: felismered a régi fogásokat a hozzávalóik alapján?

Ahogy Krisztus szenvedése, kereszthalála és feltámadása új fejezetet írt a vallások történetébe és az emberiség történelmébe, úgy váltak a hozzá kapcsolódó tárgyak is kultikus jelentőségűvé a századok, évezredek során.

A torinói lepel mindenki számára ismerős, hiszen a róla szóló kutatások és felfedezések már régóta foglalkoztatják az emberek képzeletét. A lepel mellett más híres ereklyék is léteznek, mint például a kereszt és a töviskoszorú darabjai, Veronika kendője, valamint a Szent Szegek, melyek mind szoros kapcsolatban állnak Jézus történetével. Emellett az utolsó vacsorán szereplő Szent Grál is említésre méltó, hiszen a legendák szerint ez a különleges edény gyógyító és örök életet biztosító hatalommal bír. De van egy másik rejtélyes tárgy is, Longinus lándzsája, amelyről azt tartották, hogy óriási hatalommal ruházza fel annak birtokosát, képes megváltoztatni a világot, amint csak a kezébe kerül.

A keresztény hagyományokban Longinus néven ismert római katona egy különleges szereplője Jézus keresztre feszítésének történetének. A legenda szerint ő volt az, aki lándzsájával átszúrta Jézus mellkasát, miután az Úr kilehelte lelkét. E tettével akarta megerősíteni azt, hogy Jézus valóban elhunyt. János evangéliuma is rögzíti ezt a drámai pillanatot, amely során vér és víz folyt ki Jézus testéből, e jelenség pedig a kereszténység szentségeire, a keresztségre és az eucharisztiára utal, mély szimbolikával gazdagítva a hit történetét.

János evangéliumában csupán egy névtelen katona szerepel, akit a hagyomány Longinus néven emleget. Ez a név apokrif iratokban és a keresztény tradícióban található meg, és valószínűleg a lándzsára utaló görög "longche" szóból ered. Egyes források szerint Longinus vakságban szenvedett, vagy nagyon gyenge látással bírt, de amikor Krisztus vére rácsöpögött a szemére, csodás módon meggyógyult. Ezt követően megtért, és később szentként tisztelték az egyházban.

A Szent Lándzsa, más néven a Sors és a Végzet Lándzsája, már a középkori művészetekben és irodalomban is gyakran megjelent, és történelmi jelentősége is kiemelkedő volt. Uralkodók, királyok és hadvezérek hívták segítségül a benne rejlő erőt, remélve, hogy ezáltal megszerezhetik vagy megőrizhetik hatalmukat. I. Nagy Károly például a csaták során mindig magánál tartotta, és hite szerint, ameddig a Lándzsát birtokolta, legyőzhetetlen maradt. Ugyanakkor Barbarossa Frigyes sorsa tragikusan megpecsételődött, miután elveszítette ezt a legendás ereklyét.

Hasonló mítoszok és hiedelmek övezik a náci birodalmat és Adolf Hitlert is, akinek különös érdeklődése volt az okkult tudományok és a vallási relikviák iránt. Sokan úgy vélik, hogy Hitler meggyőződése szerint a Szent Lándzsa birtoklása hatalmas erőt adhat neki a világ irányítása felett. 1938-ban, az Anschluss után a nácik sikeresen megszerezték ezt a legendás relikviát a bécsi Hofburg-palotából, ám a második világháború végén az amerikai csapatok visszajuttatták azt Ausztriába. Trevor Ravenscroft A végzet lándzsája című művében részletesen foglalkozik ezzel a történettel, és bár sok történész vitatja az antropozófus szerző forrásainak megbízhatóságát, az elmélet mégis sokak számára vonzó és hihető maradt, így tovább élt a köztudatban.

A monda szerint Hitler fiatal korában már mély hatással volt rá a lándzsa, amelyet a Hofburg kincstárában pillantott meg. Amikor Németország annektálta Ausztriát, az első intézkedései között szerepelt, hogy az ereklyét Nürnbergbe szállíttassa. Állítólagos hite szerint, akárcsak Heinrich Himmler, meggyőződése volt arról, hogy a tárgyban misztikus erő rejlik, amely nemcsak hatalmat biztosít számára, hanem segít is megőrizni azt.

A történet titokzatosságát erősíti, hogy úgy tartja, Hitler öngyilkossága is összefügghetett a lándzsával, mivel ugyanarra a napra esett, amikor az amerikai csapatok elfoglalták Nürnberget, és egy föld alatti bunkerben megtalálták a lándzsát, melyet később vissza is juttattak Ausztriába. Ez persze sokak szerint egyszerű véletlen, így, míg az történelmi tény, hogy Hitler valóban elvitette Bécsből, és Nürnbergben őriztette az ereklyét, a legenda többi részét a történészek szerint érdemes csupán történelmi spekulációként, kellő kritikával kezelni.

A Hitler által megszerzett, majd később visszavitetett lándzsa napjainkban Bécsben, Ausztriában található, a Hofburg Kincstárának kiállításán, ahol bárki megcsodálhatja ezt a híres relikviát. Ez a lándzsa az egyik legismertebb ereklye a történelemben, és számos replikája mellett több olyan állítólagos eredeti példány is napvilágot látott, amelyekről azonban eddig nem sikerült megerősíteni, hogy valóban autentikusak lennének.

Míg a Szent Római Birodalom császárai őrizték a híres bécsi lándzsát, addig a vatikáni Szent Péter-bazilika kincstárában egy másik lándzsa is létezik, melynek eredetisége a Vatikán számára is kérdéses. Bár a kincstárba látogatók beléphetnek, ez a különleges lándzsa nem található meg az állandó kiállítás részeként.

Antióchiai Lándzsa, a törökországi híres relikvia, az első keresztes hadjárat idején került előtérbe, de a történészek véleménye szerint valószínű, hogy ez a tárgy hamisítvány. Az idő múlásával sajnos ez a különleges lándzsa is eltűnt. Örményországban azonban még napjainkban is megcsodálható egy másik verziója, amelyről a legenda azt meséli, hogy az apostolok hozták magukkal az 1. században.