Madonna, a pop zene ikonjának életműve és hatása olyan mértékben formálta a kultúrát, hogy az egyetemek számára is releváns tanulmányi területté vált. Az ő munkássága nem csupán zenei szempontból figyelemre méltó, hanem társadalmi, politikai és feminista

Madonnát már nagyon régen tanítják az egyetemen, itthon dr. Hermann Veronika tart a popikonról órákat az ELTE Média tanszékén

Hermann Veronika véleménycikke rávilágít arra, miként vált Madonna a felsőoktatás szerves részévé, és milyen szempontok mentén érdemes a popkultúra jelenségeit elemezni. Az énekesnő és kortársai nem csupán zenei örökségük miatt bírnak jelentőséggel, hanem társadalmi, kulturális és gazdasági szempontból is elengedhetetlenek a megértésükhöz. Az egyetemi kurzusok nem csupán a rajongók szubjektív értelmezéseit tükrözik, hanem tudományos alapossággal végzett kutatások, amelyek hozzájárulnak a mai médiakultúra komplexitásának és hatásmechanizmusainak mélyebb megértéséhez.

Bizonyára sokak figyelmét felkeltette, hogy az utóbbi időben egyre több beszámoló lát napvilágot arról, hogy különböző popsztárok, popkulturális ikonok és celebek tananyagként kerülnek be az egyetemi képzésekbe. Ezek a hírek számos reakciót váltanak ki: vannak, akik értetlenkedve állnak a jelenség előtt, míg mások próbálják megmagyarázni ennek hátterét. Egy dolog azonban közös bennük: mindannyian érzik, hogy indoklásra van szükség ahhoz, hogy megértsük, miként válhat egy olyan jelenség, amely a globális szórakoztatóipar, a szabadidős tevékenységek vagy a kikapcsolódás, esetleg a Wagner-operák és Monet kiállítások mellett alacsonyabb rendűnek tűnik, tudományos vizsgálódás tárgyává.

Mivel én magam 2012 óta tanítok az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén különböző kurzusokat, amelyek a popkultúra különböző aspektusait, szereplőit és jelenségeit vizsgálják (ebben a félévben például a figyelemfelkeltően elnevezett "Bevezetés a populáris kultúra tanulmányozásába" című előadást tartom), szeretném bemutatni, hogy hogyan kerülnek olyan ikonikus alakok és jelenségek, mint Madonna, Taylor Swift, Beyoncé, a divat vagy az amerikai futball az egyetem tudománnyal átszőtt falai közé. Csatlakozzatok hozzám az izgalmas felfedezésre!

Zenét hallgatunk és filmeket nézünk a telefonjainkon, eljárunk a moziba, mémeket osztunk meg, és a politika is - bármennyire is ijesztő és elképzelhetetlen - valóságshowvá, virális trollkodássá és fenyegető disztópiává alakult.

A popkultúra világában való eligibilitás valóságos kihívásokat tartogat, hiszen egyre bonyolultabbá válik a különböző rétegek kibogozása, a fogyasztói szokások megértése, valamint a népszerű narratívák dekódolása. Mindezek mellett pedig a számunkra leginkább releváns elemek kiválasztása is nehéz feladat. Az utóbbi időszakban egyre több írás látott napvilágot a popkulturális tanulmányokról, amelyek már egyetemek keretein belül is helyet kaptak. Az Atlantic magazin részletes elemzése, a "Taylor Swift at Harvard" című írás, valamint a székesfehérvári Kodolányi János Egyetem Taylor Swiftről szóló kurzusa mind azt mutatják, hogy a popkultúra nem csupán szórakozás, hanem komoly tudományos diskurzus tárgya is lett.

Hogyan közelítsük meg a tömegkultúrát, milyen módszerekkel értelmezzük és elemezzük, és miért kerül Madonna a tananyagba az egyetemi kurzusokon?

Az alábbiakban bemutatok néhány lényeges szempontot, amelyek révén mélyebb rálátást nyerhetünk a saját "médiafogyasztási" szokásainkra.

Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tömegkultúra kizárólag a 20. század terméke, és valóban, az első igazi tömegmédium, a rádió, az 1920-as években kezdett el hódítani, mégis, ha jobban megvizsgáljuk a múltat, számos korai példát találunk. A népi kultúra és a folklór, a mindennapi élet egyszerű, de jelentős elemei mind hozzájárulnak a tömegkultúra szövetéhez. Ezen kívül olyan, ma már feledésbe merült technikák és eszközök, mint a camera obscura, a panorámaképek (mint például a híres Feszty-körkép) vagy a diorámák, a vásári attrakciók révén már akkoriban is előrevetítették a modern szórakoztatóipar fejlődését.

A modern popkultúra kialakulásához elengedhetetlen volt a technológiai innováció, a piaci környezet alakulása és a társadalmi igények változása. Csak így tudott ilyen széles körben elterjedni, és valóban a mindennapjaink részévé válni.

A popkultúra vizsgálata nem újkeletű jelenség; bár sokan mostanában döbbennek rá a Madonna-hullámok jelentőségére, már az 1960-as években, a Beatles és a Rolling Stones fénykorában társadalomtudósok foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy miért vonzanak bizonyos kulturális jelenségek tömegeket. Egyszerűbben fogalmazva: miért népszerűek ezek a jelenségek, és mit tükröznek a társadalomról és az egyénről?

A Beatles és Elvis Presley népszerűsége mögött sokkal több rejlik, mint csupán tehetség és zenei innováció. Ezek az előadók nemcsak a zenéjük révén váltak ikonokká, hanem kulturális jelenségekké is, amelyekhez milliók kapcsolódtak érzelmileg. A Beatles a forradalmi zenei stílusával, társadalmi üzeneteivel és az ifjúsági kultúra szimbólumaként vált népszerűvé. Elvis pedig a rock 'n' roll megtestesítőjeként, a lázadó szellem és a szexepil megjelenítőjeként foglalta el a helyét a popkultúrában. Ezzel szemben a többi, hasonló stílusú együttes és előadó nem tudta ugyanazzal a súllyal és hatással megjelenni a közönség előtt; sok esetben nem voltak képesek olyan erős identitást vagy üzenetet közvetíteni, amely széles körben rezonált volna. A "Dallas" című sorozat világszerte óriási népszerűségnek örvendett, mert képes volt megragadni a nézők figyelmét a drámai intrikáival és a gazdagság, hatalom és családi kapcsolatok bonyolult hálójával. Ezzel szemben a "Dinasztia" hasonló témákat feszegetett, de valahogy nem tudta ugyanazt a mágneses vonzást létrehozni. Talán a karakterek hitelessége, a sztori mélysége vagy a színészi teljesítmények különbsége állhatott a háttérben. A "Squid Game" című sorozat sikerét a pénz és a túlélés kényes viszonyának bemutatása adja, amely a mai, kiberkapitalista társadalomban különösen aktuális. A sorozat által felvetett kérdések – mint például a létért folytatott harc, a társadalmi egyenlőtlenségek és az emberi természet sötét oldalai – széleskörűen rezonálnak a globális közönséggel. A sorozat éles kritikát fogalmaz meg a modern világ értékrendjéről, így nem csupán szórakoztat, hanem elgondolkodtat is, ami hozzájárul a népszerűségéhez. Az emberek, akik a bizonytalanság és a szorongás időszakát élik, könnyen azonosulnak a szereplők küzdelmeivel, és ez a kapcsolódás erősíti a sorozat vonzerejét.

Miért rajonganak Taylor Swiftért és miért nem a hozzá hasonló énekes-gitáros lányokért? Ma, amikor választani sem tudunk a sok felület közül, amikor streaming-csatornák, mesterséges intelligencia szoftverek és algoritmus-buborékok között telnek a mindennapjaink, amikor a politika magasztos népképviseletből történetmeséléssé, elítélt bűnözők és techmilliárdosok irányította szórakoztatóiparrá válik, és amikor minden az azonnali reakciókról szól, aligha találunk fontosabb kérdést a népszerűségnél.

Az 1980-as évek viharos időszakában a popkultúra-kutatás egyik legizgalmasabb alanyává vált Madonna, aki a népszerűség vizsgálatának kiemelkedő esettanulmányát jelenti. Ekkoriban John Fiske, egy angol származású, de Ausztráliában és az Egyesült Államokban is aktív médiakutató, már írt egy tanulmányt róla. A Reading the Popular című kötetében Fiske azt boncolgatja, hogy miért emelkedett Madonna az 1980-as évek legnagyobb popzenei ikonjaivá. Szerinte a titok nem csupán a zeneiben rejlik, amelyet a kritikusok gyakran elmarasztaltak, hanem sokkal inkább a személyiségében, stílusának sokszínűségében, videóklipjeinek kreativitásában és társadalmi elköteleződéseiben, valamint az egész identitásjátékban, ami őt körülvette.

John Fiske később Vermont államban antikvitás-kereskedőként folytatta, ami stílusosan zárta le világhírű tudományos karrierjét – de ez már egy másik írás témája lenne. Mindazonáltal a Madonnáról írt tanulmánya nem csupán figyelmesen észlelte a későbbi globális ikont, aki a társadalmi normákat megkérdőjelező közszereplőként és a posztmodern világban személyiségeit folyamatosan váltogató előadóként is megjelent, hanem gyakorlatilag megalapozta azt a tudományágat, amelyet a Wikipédia is Madonna Studies néven emleget, vagyis a Madonnáról szóló kutatások és tanulmányok összességét.

Madonna igazi posztmodern montázs, akinek a sikere és az életútja számos kérdést vet fel a társadalmi nemi szerepekről - lázadótól a spirituális szentig - a nők helyzetéről a zeneiparban, az évtizedek helyett már évente, havonta változó közízlésről, divatról, stílusról, kultúráról.

Egy popsztár életútjának és pályafutásának feltérképezése, a különböző korszakok, zenei irányzatok és stílusbeli átalakulások vizsgálata nem csupán egy könnyed szórakozás vagy hóbort, hanem egy olyan mélyreható elemzés, amely hasonlóan értékes, mint amit egy klasszikus műalkotás esetében végeznénk. Az ilyen kutatás lehetőséget ad arra, hogy megértsük, hogyan formálódik a zene és a kultúra, és hogyan tükrözi a társadalmi változásokat, miközben a popsztár személyes fejlődése is egyedülálló történetet mesél el.

Egy olyan kirakósjáték darabkáit kell összerakni, amely végül aztán nemcsak az adott jelenséget (popsztárt, sportversenyt, tévéműsort) rajzolja ki, hanem mindezt, ami megteremti és népszerűvé teszi: a korszakot, a normákat, a társadalmi rendszert.

Madonna 1983-as berobbanása után azonnal a tudományos közbeszéd része is lett, konferenciák, egyetemi kurzusok, cikkek és tanulmányos kedves elemzési tárgya, aki megteremtette a keretet a későbbi generáció imidzsváltó női popsztárjai, például Lady Gaga, Lana del Ray, Taylor Swift számára - róluk majd egy következő cikkben lesz szó.