Ilyen még sosem fordult elő: a magyar ipar két egymást követő évben is zsugorodott.
Bár októberben felcsillant a remény, hogy 2024 utolsó negyedéve némi fellendülést hozhat az ipar számára, a valóság sajnos kiábrándítóan alakult. Az ipari szektor továbbra is a 2022 közepén kezdődött lefelé ívelő pályán halad. Olyannyira, hogy a decemberi teljesítmény a leggyengébb, amit az utóbbi négy évben tapasztalhattunk, még a koronavírus okozta drasztikus lezárások idején is.
A gyengélkedés egyik fő tényezője az exportpiacunk általános gyengélkedése. Számos kereskedelmi partnerünk, mint például Németország és Ausztria, gazdasági visszaesése tavaly jelentős hatással volt a kereslet csökkenésére. Ezen kívül a hazai ipari szerkezetünk, amely a járműgyártásra összpontosít, nem kedvezett a német autóipar versenyképességének csökkenésének, valamint az elektromos autókra való átállás folyamatának lelassulásának.
2024-ben az ipari termelés volumene 3,9%-kal csökkent az előző évhez képest, ami azt jelzi, hogy a szektor már második éve sorra veszít a teljesítményéből. Ilyen jelenségre a rendszerváltozás óta nem volt példa. Ráadásul az ipari szektor szenvedése még hangsúlyosabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy két egymást követő év teljesítményromlása csak egyszer, a 2009-es pénzügyi válság idején volt ennél is súlyosabb.
A kilátások az idei évre nézve igen vegyesek. Egyrészt több nagyberuházás is átadáshoz közeli állapotban van, amikor ezek termelésbe állnak, új szálakon tudunk a globális termelési láncokba és a világkereskedelembe csatlakozni. Sőt, az elmúlt években is történtek már olyan kapacitásbővítések, amelyek biztosan nem futottak fel maximális termelési fokozatra - az akkumulátorgyárak meredeken csökkenő exportteljesítménye ennek ékes példája. Viszont éppen ez az, ami kérdőjeleket vet fel: a külső piacaink döcögése miatt a hazai export iránti kereslet kifejezetten gyenge, ezért nagy kérdés, hogy a rendelkezésre álló kínálati potenciál mikor találkozik elégséges kereslettel. Az európai feldolgozóipari konjunktúraindexek felcsillantanak némi reményt, ugyanakkor az a tény, hogy a német kormány - két év recesszió után - az idei GDP-növekedési várakozásait is stagnálással felérő 0,3%-ra szállította le, rövid távon nem ígér nagy felpattanást.
Rövid távon előnyös élénkülést tapasztalhatunk, mivel az általános dekonjunktúra közepette a szokásos év végi leállások, karbantartási feladatok és üzemszünetek valószínűleg hosszabb időt vettek igénybe, mint általában. Ez a jelenség hozzájárulhat a visszaesés felgyorsulásához.
