Izrael nem csupán Irán urándúsító centrifugáit célzottan támadná meg, hanem a teljes nukleáris program alapjait is megsemmisítené.

Füstfelhők tornyosulnak Teherán égboltján 2025. június 15-én. Az iráni híradások szerint izraeli légitámadás érte a teheráni rendőrkapitányságot, miközben már harmadik napja zajlanak a légicsapások, és az iráni rakéták, valamint drónok is válaszcsapásokkal reagálnak - Fotó: Atta Kenare / AFP.

A háborúk nemcsak emberek sokaságának életét képesek romba dönteni, hanem a vereséget szenvedett rendszereket is. Különösen igaz ez az olyan rezsimekre, melyek erőteljesen támaszkodnak arra a karhatalmi-biztonsági apparátusra, melyet a háború megtépázott.

Az Izrael által péntek hajnalban Irán ellen indított légi offenzíva során végrehajtott csapások, amelyek az iráni katonai infrastruktúrát célozták meg, továbbá a katonai elit tagjainak likvidálása után, fokozódni kezdtek a találgatások arról, hogy...

"Izrael nem csupán Irán urándúsító centrifugáit kívánja megsemmisíteni, hanem a teljes rendszert is célkeresztbe állította."

Ezt a nézetet részben azzal szokták indokolni, hogy míg Izrael a korábbi offenzívát "egzisztenciális kényszerként" jellemezte, utalva arra, hogy Irán az atomfegyver kifejlesztésének küszöbén áll, valójában nem csupán az iráni nukleáris programot célozta meg. Az akciók során egész fegyvernemek működésképtelenné váltak, miközben olyan kulcsfontosságú létesítmények, mint a mélyen a föld alatt található fordói dúsító, lényegében érintetlenül maradtak.

Másfelől pedig Izraelben vezető döntéshozók kezdték el arra biztatni az iráni népet, hogy döntsék meg az 1979-ben hatalomra jutott rezsimet. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szombat esti beszédében meghatározta az Irán elleni háború céljait. "Célunk Irán kettős fenyegetésének, Izrael felszámolásának megakadályozása. A kettős fenyegetés az atomprogram és a ballisztikus rakéták" - mondta.

Azonban Netanjahu előtte pénteken videóüzenetet intézett az irániakhoz is, melyben történelmi referenciákkal ecsetelte a perzsa és az izraeli nép hagyományos jó viszonyát, felidézte a 2022-es kormányellenes tiltakozáshullámot, és azt mondta: "eljött az idő arra, hogy az iráni emberek összefogjanak történelmi hagyományaik védelmében, és fellépjenek a gonosz és elnyomó rezsim ellen. (...) Miközben elérjük célunkat, egyúttal szabaddá tesszük az utat, hogy ti is elérhessétek a szabadságot" - jelentette ki. Szerinte az iráni rezsim "soha nem volt még ennyire gyenge. Itt a lehetőség, hogy felkeljetek és hallassátok a hangotokat."

Almog Cohen, a szélsőjobboldali miniszterhelyettes, az iszlamista rezsim előtt tisztelegve tette közzé üzenetét, amelyben az ország 1979 előtti zászlajának oroszlánjára hivatkozott. "Irán népei, keljetek fel! Döntsétek meg az ajatollah rezsimét - azokét, akik bőségben élvezik az életet, miközben a ti csodálatos nemzetetek erőforrásait kiszipolyozzák, hogy a globális terrorizmust támogassák" - írta. Az iráni trikolór közepén található, 1980-ban bevezetett iszlamista emblémát elutasító oroszlán képe erőteljes történelmi utalást hordoz a forradalom előtti világi és nacionalista Pahlaví-monarchiára, amely szoros kapcsolatban állt az Egyesült Államokkal és Izraellel.

Izraeli források szerint a stratégiai célkitűzések között nem szerepel a rezsim megdöntése, azonban ha a ballisztikus rakéták és drónok által végrehajtott iráni megtorló akciók folytatódnak, akkor "minden lehetőség" nyitva állhat. Eközben Izrael állítása szerint a célzott likvidálások kizárólag a katonai vezetés tagjait érintik, és az izraeli nemzetbiztonsági tanács elnöke pénteken hangsúlyozta, hogy nem szándékoznak Irán politikai vezetését támadni. Ugyanakkor vasárnap a sajtón keresztül jelezték, hogy ha fokozódik a helyzet, Ali Hamenei ajatollah is potenciális célponttá válhat. A legutóbbi támadások során Irán legfelsőbb vezetőjének biztonsági tanácsadója, Ali Samkani is a célkeresztbe került.

Az üzengetés nem az offenzívával vette kezdetét; Netanjahu évek óta intéz a péntekihez hasonló kijelentéseket az iráni néphez. Azonban a rendszerváltó hangok egyre erősebbek azóta, hogy Izrael a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása és a gázai háború kezdete után elkezdte felgombolyítani a Közel-Keletet behálózó iráni szövetségi rendszert, illetve részben a gázai, részben az orosz-ukrán háború mellékhatásaként összeomlott az Irán által támogatott szíriai Aszad-rezsim. A rendszerváltás szükségessége mellett érvelők szerint

A síita rezsim számára Izrael megsemmisítése folyamatos célként lebeg a horizonton, és ezért soha nem fogja feladni az atomfegyver megszerzésére irányuló törekvéseit.

A rezsim megdöntésének gondolata, bár változó intenzitással, folyamatosan ott lebeg az iráni vezetés számára, mint egy árnyék, melyet a "Nagy Sátán", vagyis az Egyesült Államok közel-keleti stratégiái vetítenek elő. Donald Trump politikai pályafutásának egyik alappillére éppen az volt, hogy éles kritikával illette a 21. század két legnagyobb, költséges és céltalan amerikai katonai akcióját: az afganisztáni és az iraki háborút. Azóta is határozottan ellenzi azokat az intervenciókat, melyek rendszerváltó szándékkal indultak. A béketeremtési kísérletekkel kudarcot vallott Trump valószínűleg nem lenne hajlandó részt venni egy olyan rendszerváltó projektben, amelyet már számos alkalommal elítélt, és amelyhez a republikánus párt vezetői és szavazói többsége sem mutat túl nagy lelkesedést.

Természetesen Izrael és az Egyesült Államok számára is kedvező lenne, ha az iráni teokratikus rezsim megbukna, és helyébe egy olyan kormány lépne, amely kevésbé lenne hajlamos ideológiai szempontok szerint irányítani Irán külpolitikáját. Ez lehetőséget teremtene arra, hogy Iránban elinduljon egy enyhülési folyamat, hasonlóan ahhoz, ami az arab világban az utóbbi évtizedekben kezdődött, bár ezt a folyamatot 2023. október 7-én megakasztotta a történelem. Érdemes megjegyezni, hogy Izrael megalapítása óta eltelt harminc évben az arab szomszédai számára is "egzisztenciális fenyegetésnek" számított, ami bonyolította a helyzetet a térségben.

Az izraeli vezetés látszólag a zavarosban halászik, amikor a katonai offenzíva célpontjait megválasztja, és ez a választás szoros összefüggésben áll a nukleáris fenyegetések elhárításával. Ahogy a háború előestéjén már említettük, Izrael mindig is úgy ítélte meg, hogy az iráni nukleáris program nem csupán az urándúsításra korlátozódik, hanem magába foglalja a ballisztikus rakéták új generációjának fejlesztését is. A 2015-ös nemzetközi nukleáris megállapodással kapcsolatos kritikák között kiemelkedett, hogy a megállapodás nem érintette az iráni rakétafejlesztéseket, ami miatt érthető, hogy a rakétaerő, valamint a Forradalmi Gárda vezérkarának támadása prioritássá vált. Ezzel párhuzamosan Izrael nem tűnik úgy, hogy eltávolítaná azokat az intézményeket, amelyek akadályozhatják egy esetleges forradalom kitörését, mint például a Baszídzs paramilitáris szervezet vezetését.

Annak ellenére, hogy a Reutersnek nyilatkozó elemzők rámutattak arra, hogy izraeli döntéshozók úgy gondolhatják, a teheráni vezetés alig van jobb helyzetben, mint 2024 decemberében az Aszad-rezsim, Irán nem egy polgárháború által dúlt ország, és nehéz megítélni, milyen szívós is a rezsim.

Egyik oldalon ott áll a tény, hogy Irán az elmúlt évek során valóban feszültségekkel terhelt időszakot élt meg, és ennek megvannak a maga okai. A riál, az ország pénzneme, mindössze egy év alatt a dollárhoz képest elveszítette értéke felét, míg a nemzetközi pénzügyi és gazdasági tevékenységet súlyosan megnehezítő szankciók gazdasági kihívásai egyenlőtlenül oszlanak meg a társadalomban. A rezsimhez közeli személyek és szervezetek – mint például az állami olajcsempészettel foglalkozó Forradalmi Gárda – éppen ellenkezőleg, jelentős hasznot húznak a szankciókból, és könnyebben férnek hozzá az állami erőforrásokhoz.

A szórványos iráni közvélemény-kutatásokból azt lehet kiolvasni, hogy az emberek túlnyomó többsége elsősorban a teheráni külpolitikát tartja felelősnek hazájuk rossz gazdasági helyzetéért, és többségük nem utasítana el sem egy atomalkut, sem egy amerikai-iráni közeledést - miközben Izraellel szemben viszont jóval elutasítóbbak.

Iránban 2019 óta folyamatosan felerősödnek a különböző demonstrációk, amelyek 2022-re egy átfogó rendszerellenes mozgalommá fejlődtek. Mindez egy tragikus esemény után történt, amikor az erkölcsrendészet halálra bántalmazott egy kurd diáklányt, mert a fejkendőjét nem a hatóságok által előírt módon viselte. A rezsim ugyan hónapokig küzdött a tiltakozások elnyomásával, de ezzel világossá tette, hogy nem hajlandó engedményeket tenni, és készen áll a legkegyetlenebb módszerek alkalmazására is.

A valós helyzetről nehéz pontos képet kapni, ugyanis az országban legjobb esetben is megtűrtnek számítanak a külföldi újságírók, a hivatalos közleményeken kívüli hírek egyfelől a helyi közösségi médiában vagy chatalkalmazásokban megjelent posztokból, másfelől emigráns ellenzékiekhez, illetve emberi jogi szervezetekhez befutó információkból származnak.

Jelenleg is létezhet valamilyen ellenállás, amit például az is jelez, hogy az iráni emberek egy része a rezsim elit katonaságának, a Forradalmi Gárdának a vezetőinek halála alkalmából "Köszönjük, Netanjahu bácsi!" felkiáltással ünnepelte az eseményt. Emellett izgalmas információt szolgáltatott az izraeli hírszerzés is, miszerint a Moszad által végrehajtott nagyszabású diverziós művelet során iráni állampolgárságú kollaboránsok is részt vettek, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Sokan vannak, akik bírálják a rezsimet, amiért fegyveres szervezeteket támogat külföldön, és az atomprogrammal sem értenek egyet. Azonban a BBC szerint miközben sok iráni nem nagyon sajnálta a tüntetések leveréséért is felelősnek tartott katonai vezetőket, a civil áldozatokról szóló jelentések már egészen más reakciókat váltottak ki. Volt, aki azt mondta, hogy ő nem áll a rezsim mellett, de ez a mostani helyzet Iránról, az otthonáról szól. Az AFP-nek pedig olyan helyi is megszólalt, aki szerint elfogadhatatlan, hogy Izrael teljesen le akarja nullázni a nukleáris képességüket, és engedni kellene Iránnak, hogy polgári célú atomprogramot folytathasson. Egy nyugdíjas az atomtudósokra utalva azt mondta, hogy egyetemi professzorokat is likvidáltak, ami után szerinte kérdés, hogyan lehetne tárgyalni.

De egyelőre sem Izrael, sem az USA részéről nem tapasztalhatók aktív rendszerváltó lépések;

a menetrendszerű izraeli biztatások pedig könnyen lehet, hogy csak azt érik el, hogy a teheráni kormányzat kapásból ezekre tud hivatkozni, amikor a menetrendszerűen kirobbanó rendszerellenes tiltakozásokat amerikai és izraeli ügynökök aknamunkájának bélyegzi.

Másrészt a rendszerváltás lehetősége olyan láncreakciót indíthat el, amely komolyan érintheti az iráni rezsimet támogató országokat. Oroszország számára például a stratégiai szövetségesének elvesztése nem csupán politikai, hanem geopolitikai értelemben is jelentős veszteséget jelentene. Ráadásul, figyelembe véve az amerikai és kínai kapcsolatok fokozódó feszültségét, Peking is elgondolkodhat, hogy valóban pragmatikusan viszonyulna egy, a nyugati irányba elmozduló új Iránhoz.

Egy háborús vereséget követő demokratikus átalakulás nem ismeretlen jelenség - emlékezzünk csak az Argentínára, ahol a Falkland-szigetekért folytatott konfliktus után a társadalom új irányt vett. Fontos hangsúlyozni, hogy Irán alsóbb szintjein is fellelhetők a demokrácia csírái, amelyekből szárba szökkenhetnek a változások. Az urnák előtt néha olyan döntések születnek, amelyek nem feltétlenül a rezsim érdekeit szolgálják, ahogyan azt a 2024-es elnökválasztás során is láthattuk, ahol egy reformernek tekintett jelölt került a dobogóra. Másrészt, a hasonló autoritárius rendszerekben gyakran csak az elit cseréjére kerül sor, ami nem garantálja a külpolitikai irányvonal megváltozását; sőt, a még radikálisabb elemek is könnyen a hatalom közelébe juthatnak.

Jonathan Panikoff, az Atlantic Council elemzője és egykori amerikai hírszerző, a Reutersnek adott interjújában az iráni rendszerváltással kapcsolatos kétségeket és aggályokat így fogalmazta meg: "Izraelben sokan hosszú ideig azt hitték, hogy egy iráni rendszerváltás elhozhatja a remélt új, jobb jövőt, hiszen a jelenlegi rezsimnél már csak jobb jöhet. Azonban a történelem tanulsága, hogy mindig van lehetőség a helyzet romlására."