Új dimenziók az élődonoros veseátültetés terén: gyorsabb és könnyebb hozzáférés, valamint kedvezőbb lehetőségek várják az érintetteket.
Hatályba lépett az élődonoros vesecsereprogramra vonatkozó jogszabály módosítása, amivel jelentősen javul a betegek donorszervhez jutási esélye. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója az InfoRádióban elmondta: országosan működő programot dolgoztak ki, így minden érintett reménykedhet a gyors transzplantációban. Kiemelte, hogy már párok között is el lehet elvégezni az átültetéseket, így jelentősen megemelkedik az optimálisan kompatibilis párosításoknak a valószínűsége.
Egy új jogszabálynak köszönhetően párok között is lehetővé vált a veseátültetés Magyarországon. A keresztdonációt érintő módosítás július 16-án, a Magyar Közlöny 84. számában jelent meg, és a kihirdetést követő napon lépett hatályba. Ezzel a változtatással javul a betegek donorszervhez jutási esélye és az ellátáshoz való hozzáférése.
Az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója az InfoRádióban kifejtette, hogy végstádiumú veseelégtelenség esetén az érintett személy számára lehetőség nyílik élődonoros transzplantációra. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vese adományozását tervező élő donor és a beteg közötti átültetés nem mindig kivitelezhető. Ennek hátterében állhatnak orvosi okok is, amelyek miatt a beültetett vese kilökődhet, így megakadályozva a donor szándékának sikeres megvalósulását.
Ebben az esetben keresni kell egy hasonló helyzetben lévő másik párt, és a kettejük közötti egyezések esetén, illetve a párok közötti donorvesék cseréjével elvégezhetők az átültetések. Mihály Sándor megjegyezte: ennek érdekében ki kellett alakítani egy országosan egységesen működő programot, amelynek nagy előnye és haszna, hogy önkéntes részvétellel párok toborzására van lehetőség. A program kialakításában részt vett a négy hazai Vese Transzplantációs Bizottság, a négy hazai Vesetranszplantációs Centrum, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatósága és Transzplantációs Immungenetikai Laboratóriuma, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Transzplantáció Tagozata.
A gyakorlatban az történik, hogy a végstádiumú veseelégtelenség miatt nefrológiai gondozásra szoruló páciensek tájékoztatást kapnak az ellátási lehetőségekről, terápiás alternatívákról a gondozóhálózatban. Mihály Sándor elmondta: először minden érintett számára kötelező a művesekezelés kiválasztása, és ha a beteg alkalmas a transzplantációra, akkor felterjesztésre kerül a transzplantációs bizottság felé, amely különböző orvosszakmai információk, adatok alapján eldönti, hogy várólistára kerülhet-e az adott páciens.
A veseátültetések többsége sajnos elhunyt donorokból származó szervekkel történik, ami miatt a várakozási idő gyakran három, akár három és fél év is lehet. Ezzel szemben az élődonoros átültetések sokkal gyorsabb megoldást kínálnak, hiszen ezek tervezhető beavatkozások. Az élő donorok esetében is elengedhetetlen a részletes orvosi kivizsgálás, amely során alaposan felmérik mind a beteg, mind a donor egészségi állapotát. Az élődonoros eljárás során két műtét zajlik: elsőként a donor veséjét távolítják el, majd azonnal következik a szerv átültetése a betegbe.
A vese keringés nélküli állapota csupán rövid időtartamra terjed ki, mivel a két beavatkozás egymás mellett elhelyezett műtőben zajlik. Ezen kívül, ha génileg rokonok az érintettek, a kedvező immunológiai egyezés valószínűsége is jelentősen megnő.
Ha viszont nem kompatibilis a donor és a recipiens (befogadó) pár, akkor csak a keresztdonáció jelenthet segítséget. Mihály Sándor tájékoztatása szerint az új jogszabállyal mostantól nemcsak két pár között, hanem párok között is el lehet elvégezni átültetéseket zárt láncban, aminek következtében jelentősen emelkedik az optimálisan kompatibilis párosításoknak a valószínűsége. Szintén nagy segítség az érintetteknek, hogy már nem csak egy centrumban bonyolíthatják el az átültetéseket.
Kettő pár esetén négy, míg három párnál hat műtétet kell elvégezni egy időben. Mivel több központ is rendelkezik megfelelő kapacitással, az operációk során az érintett beteg maradhat abban a centrumban, ahol várólistára került, és a vesék gyors, mentős átszállításával gördülékenyen megy a folyamat. Az egymással szemben indított két kéklámpás mentőautó akár másfél órán belül megteheti az utat.
Az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója hangsúlyozta, hogy a jelentkezők köre jelentősen kibővült. Mostantól nem csupán inkompatibilis párok vehetnek részt a programban; minden rászoruló beteg és potenciális donorpár, akik önkéntesen szeretnének csatlakozni, reménykedhet a jobb egyezésben. Az élő donációra vonatkozó kérelmeket az etikai bizottsághoz függetlenül lehet benyújtani, ami segít megőrizni az érintettek anonim státuszát. Mihály Sándor elmondta, hogy egyetlen szabály maradt változatlan: a beavatkozásokat továbbra is egy időben kell végrehajtani. Jelenleg Budapesten, Debrecenben, Pécsen és Szegeden van lehetőség veseátültetésre, akár elhunyt, akár élő donor révén. Mind a négy vesetranszplantációs központ részt vesz a programban, így Mihály Sándor véleménye szerint ez új lehetőségeket nyit meg a betegek számára.
minden betegnek ugyanolyan hozzáférési esélyei vannak, legyen szó debreceni vagy nagykanizsai páciensről.
A szakmai közösség kidolgozta azokat az orvosi és etikai irányelveket, amelyeket egy számítógépes algoritmus segítségével minden esetben alkalmaznak. Ennek következtében a vesetranszplantációk száma emelkedhet, a recipiensek életminősége javulhat a várakozási idő csökkentésének köszönhetően, és optimálisabb immunológiai egyezést érhetünk el az eredeti donor-recipiens párokhoz viszonyítva. Ezzel párhuzamosan a donorok segítő szándéka is valóra válik, még ha közvetett módon is. A program elindítása óta háromhavonta megvalósítják az említett folyamatot, célzottan keresve az optimálisan illeszkedő párokat. A korábbi szabályozás csupán a helyi központokban, két pár közötti átültetésekre korlátozódott, és csak orvosi indokolt esetekben engedte meg a donor-recipiens párok csatlakozását a programhoz. A program sikerességének fokozása érdekében a résztvevő szakemberek konszenzusra jutottak, és európai példák alapján az OVSZ a magyar adatok modellezését követően terjesztette elő a jogszabály-módosító javaslatát, amelyet elfogadtak és már hatályba lépett.
Mihály Sándor kiemelte, hogy minden egyes beteg élete rendkívül fontos, és mivel a párok közötti átültetések lehetőséget adnak arra, hogy egy műtéttel akár két beteg életét is megmentsék, ez már jelentős lépésnek számít. A veseátültetés, különösen az élődonoros eljárás, amely magában foglalja a keresztdonációt, viszonylag szűk betegkört érint, mivel nem mindenkinek áll rendelkezésére élődonor. A legtöbb esetben a betegek elhunyt donorokból nyerik a szükséges szervet.
Tavaly Magyarországon 52 élődonoros veseátültetés történt, ami fontos mérföldkő a szervátültetések terén. Mihály Sándor véleménye szerint, ha sikerülne ezt az esetszámot 10-15 százalékkal emelni, nem csupán a keresztdonáció keretein belül valósulna meg több élődonoros beavatkozás, hanem a kapcsolódó tájékoztatás révén az élődonációs program is új impulzusokat kaphatna. Ennek eredményeként pedig egyre több beteg életét lehetne megmenteni, ami rendkívül fontos lépés lenne az egészségügyi ellátás javítása érdekében.
