A történelem lapjait újra kell írni: csak egy utolsó lépés választ el minket attól, hogy felfedjük, kik voltak a Biblia megalkotói.

Mesterséges intelligenciával kutatják a Biblia szerzőségét Izraelben, az Ószövetség szövegeinek szerzőit és keletkezési rétegeit. Máris megvan a válasz több olyan kérdésre, ami eddig komoly vita tárgyát képezte, de az igazi felfedezések csak most várhatók.

Izraeli és nemzetközi kutatók egy innovatív csoportja jelentős előrelépést tett a Biblia szerzőinek azonosítása terén. Egy újonnan kifejlesztett statisztikai algoritmus alkalmazásával sikerült feltérképezniük a bibliai szövegek stilisztikai jellemzőit, ami lehetővé tette számukra, hogy válaszokat találjanak több, eddig vitatott kérdésre. E felfedezést a The Times of Israel is tudósította.

Nemrégiben publikálták azt a figyelemre méltó tanulmányt, amely a Biblia kilenc könyvének ötven fejezetét vizsgálta meg részletesen a neves Plos One tudományos folyóiratban. A kutatás során a Teremtés, Sámuel és Eszter könyvének szóhasználatát elemezték, és összehasonlították azokat a három jelentős bibliai szerzői hagyománnyal. Az első hagyomány, amely a korábbi kutatásokra támaszkodik, a Mózes ötödik könyvéhez (Deuteronomiumi hagyomány) köthető. A második csoport a Józsué, a Bírák, Sámuel, a Királyok története, valamint Jeremiás könyvének íróit foglalja magában (Deuteronomista történeti hagyomány). Végül a harmadik csoport a papi írások szerzői, akik sajátos stílusukkal és tartalmukkal járultak hozzá a bibliai szövegek gazdagságához.

"A Biblia legkorábbi szövegei valószínűleg Izrael királyságában születtek az i. e. VIII. század első felében" - mondta a lapnak Iszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem régészeti intézetének vezetője, hozzátéve, hogy a szövegalkotás az i. e. VII. században, Jósiás király uralkodása alatt, Júdában vált igazán intenzívvé.

A kutatás egyik különlegessége, hogy a tudósok nem csak teológiai vagy történeti szempontból közelítették meg a Biblia szövegeinek rétegeit, hanem algoritmikus módszerekkel, például szógyakorisági vizsgálatokkal. A Sira Faigenbaum-Golovin vezetésével kidolgozott rendszer lehetővé teszi, hogy adott szövegrészeket stilisztikai azonosságaik alapján ismert szerzői iskolákhoz kapcsoljanak.

Ez a módszer meglepően pontosnak bizonyult: az algoritmus az elemzett fejezetek 84 százalékában ugyanarra az eredményre jutott, mint a bibliatudomány korábbi becslései. Kimutatták, hogy az Elohim (Isten egyik neve) és a lo (nem) szó gyakori használata a Deuteronomiumi hagyományra jellemző, míg az arany (héberül zahav) szó a Papi írások stílusát tükrözi.

A kutatók a módszert olyan vitatott szakaszokra is alkalmazták, mint Sámuel könyvében szereplő Frigyláda-történet részei. Az eredmények alátámasztják azt az eddig kisebbségi véleményt, miszerint ennek a történetnek egyes részei nem egy szerzőtől származik, és eltérő stiláris jegyeket hordoznak.

Hasonló megállapításra jutottak Ábrahám életének néhány epizódja (pl. Lót megmentése) és Eszter könyve esetében is, melyek feltehetően nem köthetők egyik hagyományos szerzői iskolához sem, és egy későbbi, hellenisztikus kori réteget képviselnek.

"A Biblia nem csupán egyetlen író műve, hanem egy sokszínű korok során, különböző ideológiai és teológiai célkitűzések alapján összeállított írások gyűjteménye" - emelte ki Thomas Römer professzor, a College de France neves bibliatudósa és a tanulmány egyik társszerzője. Véleménye szerint ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy objektívebb válaszokat találjunk régóta vitatott kérdésekre.

A kutatók a jövőben a prófétai könyvek és Mózes öt könyvének későbbi szerkesztéseit kívánják alaposan megvizsgálni, a mesterséges intelligencia szövegelemző technikáinak segítségével. Céljuk, hogy részletesebb válaszokat találjanak a Biblia szerzőségével kapcsolatos kérdésekre, és új megvilágításba helyezzék a szövegek keletkezésének körülményeit.