Kiderült, mikor kerül sor Grunwalsky Ferenc temetésére: a család kérésére a gyászolók virágok helyett más módon fejezhetik ki együttérzésüket.

Balázs Klári a szívében 30 évesnek érzi magát, és megosztotta velünk, mi segít neki megőrizni fiatalos lendületét: "Az egyik kulcs az, hogy az ember ne engedje, hogy a hétköznapok unalmában elsüppedjen."

Grunwalsky Ferenc, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művész, a magyar mozgókép kiemelkedő alakja, június 30-án, 82 éves korában távozott az élők sorából, miután súlyos, rövid lefolyású betegségben szenvedett. Családja kérésére a gyászolók a virágok helyett inkább Ferenc készülő könyvének nyomdai munkáit támogathatják, ezzel tisztelegve emléke előtt. A támogatás részletei itt találhatóak: (https://gogetfunding.com/grunwalsky-ferenc-konyve/).

Grunwalsky Ferenc a magyar filmművészet kiemelkedő személyiségeként vált ismertté, aki Jancsó Miklós és Szomjas György mellett számos emlékezetes alkotásban működött közre. E három művész együttműködése maradandó hatást gyakorolt a magyar mozgóképkultúrára, gazdagítva azt egyedi stílusukkal és kreatív víziójukkal.

Egyetemi tanárként rendkívüli hatással volt a filmes gondolkodásra és a pályák alakulására, hiszen nemcsak saját alkotói tevékenysége révén, hanem a magyar filmszakma intézményi megerősítéséért folytatott fáradhatatlan munkájával is hozzájárult a terület fejlődéséhez. Kiemelkedő szerepet játszott a magyar filmtörvény megszületésében, amely alapvetően formálta a szakmát. Bár hosszú ideje harcolt egészségi problémákkal, élete végéig aktívan alkotott, dolgozott, és mélyen elmerült a film, a mozgás és a vizuális művészetek világában.

Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án látta meg a napvilágot Budapest szívében. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban fejezte be tanulmányait, ahol diplomát szerzett.

A Mafilm rendező-operatőreként kezdte pályafutását, és hosszú éveken át Jancsó Miklós mellett tevékenykedett, mint megbecsült munkatárs. Ő volt az, aki a következő filmek vizuális világát megalkotta: a „Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten” (1999), az „Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél” (2000), a „Kelj fel komám, ne aludjál” (2002) és a „Mohácsi vész” (2004) című alkotások fényképezéséért is felelt.

Több rövidfilm elkészítése után 1975-ben debütált a Vörös rekviem című alkotásával, amely az első nagyjátékfilmje volt. Ezt követően olyan figyelemre méltó művek születtek, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) és a Visszatérés (1999).

Ladányi Andrea táncművész két különleges filmmel gazdagította a hazai mozgókép világát. Az első alkotás, az Éjféli maraton, 2001-ben készült el, majd egy évvel később a Táncalak következett, amely a Magyar Filmszemlén a legjobb látványért járó díjat hozta el.

Szomjas György rendező állandó operatőre volt, 1981-től számos filmet készítettek együtt, köztük a Könnyű testi sértés (1983), a Falfúró (1985), a Könnyű vér (1989), a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007), valamint a Keleti szél: A film (2010) című alkotást.

Névjegyéhez számos sikeres rövidfilm és tévéjáték rendezése, valamint több film forgatókönyvének megírása is tartozik. Ő volt az Örökbefogadás című film egyik forgatókönyvírója, amelyért Mészáros Márta 1975-ben a Berlini Filmfesztiválon elnyerte a rangos Arany Medvét. Színészi pályafutása során feltűnt olyan filmekben is, mint a Szevasz, Vera! (1967), az Idő van (1986) és a Tiszta lap (2002).

Grunwalsky Ferenc 2003 és 2009 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöki posztját töltötte be, ahol jelentős szerepet játszott a hazai filmipar fejlődésében. Emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott, átadva tudását és tapasztalatait a következő generáció filmes tehetségeinek. Aktívan részt vett a Magyar Filmszemlék megszervezésében is, hozzájárulva ezzel a magyar mozgókép ünnepélyes bemutatásához és népszerűsítéséhez.

A sokoldalú művész lenyűgöző fotóit 1995-ben az Ernst Múzeumban állították ki "Danadiák" címmel, míg 1999-ben a Ludwig Múzeumban bemutatta a "Test-Tér" nevű projektjét, amely a mozgás, a fényképezés és a mozgóképek izgalmas találkozására épített.

Művészi pályafutását 1989-ben a Balázs Béla-díjjal jutalmazták, majd 1997-ben az érdemes művész címével ismerték el teljesítményét.

A Kossuth-díjjal 2004-ben tüntették ki. 2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjaként tevékenykedett, és ugyanebben az évben nyerte el a Magyar Mozgókép Mestere kitüntetést. 2022-ben a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíjával ismerték el, míg 2023-ban a filmkritikusok életműdíját vehette át. 2023 óta Ferencváros díszpolgáraként is elismerték munkásságát.