Osvárt Andrea és kislánya együtt ragyogtak a címlapon | 24.hu

Osvárt Andrea év elején adta hírül, hogy megszületett a kislánya, aki a Luna Gréta nevet kapta. A színésznő most a Nők Lapja címlapján szerepel együtt a babájával, a magazin hasábjain pedig kedvesét, Milánt is megmutatta az olvasóknak.

Ahogy meséli, a kicsi nevét egy baráti összejövetelen, egy kerekasztal mellett választották ki a párjával, valamint a két nagyobbik lányukkal együtt. Bár még nem teljesen érti, mit is jelent az anyaság, a szó és annak súlya fokozatosan kezd beérni a lelkében.

Császármetszéssel hoztam a világra a babámat, és bár azt hittem, hogy ez már sok millió nőnek sikerült, valahogy nem készültem fel az azt követő időszak kihívásaira. Kaptam egy tájékoztatót, de nem igazán foglalkoztam vele, hiszen a BKK járatain sem szoktam végigolvasni az utazási szabályokat. Utólag persze már másképp tekintek vissza az élményre, de az első két hétben teljesen tanácstalan voltam, hogy hogyan is lehetne ezt az időszakot túlélni, és vajon másoknak hogyan sikerült megoldaniuk.

- mesélte a színésznő, aki ebben a nehéz időszakban alvás nélkül küzdött, fájdalmakkal terhelten, és rendkívül megterhelő volt számára szembenézni azzal, hogy csak sántikálva tudott járni, segítségre szorult ahhoz, hogy felálljon, mindeközben pedig ott volt egy újszülött, akivel kapcsolatban nem tudta, hogyan kellene boldogulnia.

Sokszor hallottam, hogy az anyaság a legnehezebb munka, de nekem az első két hét olyan volt, mintha az űrbe lőttek volna ki. Az is érdekes, hogy korábban sosem gondolkodtam a nyilvános helyen történő szoptatásról. Ez egy ösztön: ha egy anyuka meghallja a gyerekét sírni, meg akarja nyugtatni, és kielégíteni a szükségleteit. Nem is gondolkodtam, amikor először megtörtént, hogy egy parkban felhúztam a pulóveremet, és megetettem a babát. Igaz, egy január végi napsütéses napon történt, nem voltak sokan. Viszont azóta is úgy érzem, hogy az emberek, legalábbis Bécsben, nem botránkoznak meg ettől.

A téma kapcsán a színésznő elmondta, hogy jár egy bébiklubba, ahol közös ebédeken vesz részt anyukákkal, az asztalnál pedig nyolcból hatan szinte mindig szoptatnak, és ez senkit sem zavar.

Nem gondolom, hogy régen, amikor az emberek még törzsi közösségekben éltek, az anyák elrejtőztek volna vagy takargatták volna magukat. Sajnos a modern társadalom olyan elvárásokat támaszt, amelyek gyakran idegenek számunkra. Tizennégy éves korom óta modellkedem, és volt idő, amikor közös öltözőnk volt a fiúkkal. Soha nem éreztem szégyent, amikor a kifutón vagy a színpadon álltam. Sztanyiszlavszkij egy különös "varázskört" említ, amely a reflektorfény által megvilágított tér. Szerinte csak az számít, ami ezen a körön belül történik, és aki benne tartózkodik, az nem látja, mit gondolnak vagy látnak a kívülállók. A szoptatás során is csak az a lényeg, ami a mi kis varázskörünkben zajlik. A jógában is azt tanultam, hogy elengedhetetlen kizárni a zavaró tényezőket, hogy teljes mértékben a pillanatra koncentrálhassunk.

A beszélgetés alkalmával Osvárt elárulta, hogy párja harmadjára is lánygyereket szeretett volna, mert velük már tudja, mit kell csinálni. Azt mondja, neki 45 évesen mindegy volt, fia vagy lánya születik, csak az volt fontos, hogy egészséges legyen a babája - de örül, hogy Luna kislány lett.

Ami a korát illeti, a színésznőt nem zavarja, hogy a várandósságáról szóló hírek mindegyike megemlítette, hogy 45 évesen lesz anya.

Örömmel tölt el, hogy az életemet olyan úton sikerült formálnom, amelyben a karrierem is fontos szerepet játszott. Nem érzem, hogy bármi hiányozna; elégedett vagyok azzal, amit elértem. Az életem ezen szakaszában, kellő érettséggel és stabil egzisztenciával a hátam mögött, bátran vállaltam egy gyermek nevelését. Nyilvánvaló, hogy minden életkor saját előnyökkel és hátrányokkal bír. Huszonévesen talán több energiám lett volna, és a szoptatás is könnyebben ment volna, de most olyan békés környezetet tudunk biztosítani a kislányunk számára, amit fiatalabb korunkban nem tudtunk volna megteremteni. Akkoriban mindketten a világban rohangáltunk, mint a mérgezett egerek, folyamatosan építve a jövőnket és az egzisztenciánkat.

A saját szavai szerint a jelenlegi élete gyökeresen eltér attól, ahogyan korábban élt. Most a közvetlen környezetére összpontosít, talán túlzottan is befelé figyel, és így távolabb került a társas kapcsolatoktól. Párja már javasolta, hogy érdemes lenne bébiszittert keresniük, hogy néha kettesben is elmehessenek valahová, például moziba. Ő azonban határozottan állítja, hogy egy évig nem kíván sehová menni a gyermekével.

Ha arra gondolok, hogy öt-hat éve még premierekre jártam, és minden héten repültem valahova, egyáltalán nem hiányzik. Most nem ennek van az ideje. A kisbabánk még nagyon pici, azt, amiben most vagyunk, nem véletlenül hívják negyedik trimeszternek. Össze vagyunk nőve, nagyrészt etetéssel és alvással töltöm a napokat, a maradék időre a rendrakás, a takarítás, a logisztika, a főzés, az előre gondolkodás marad. Eddig háromszor próbáltam meg jógázni, de húsz percig se jutottam, mert Lunának pont akkor támadt kedve sírni, és én erre nagyon érzékeny vagyok, nem tudom őt sírni hagyni. Inkább annak örülök, ha van egy lopott óra, amikor tudok aludni. De szerintem ez így van rendben, nincs rá késztetésem, hogy elmenjek egy jógaórára, és bébiszittert hívjak

- jelentette ki az édesanya, akinek most az a legfontosabb, hogy együtt tudjon lenni a babájával.

Régebben úgy gondolta, lehet, meg kell fizetnie az árát annak, hogy kiváltságos helyzetben volt a karrierjében, és le kell mondania a családlapításról. Azt mondja, amögött viszont, hogy szerencsés volt, senki sem látta a szenvedést. Tíz évvel ezelőtt kezdett el pszuchológushoz járni, ami elindított egy folyamatot: hogy ne csak a külvilágból, a külső ingerekből és visszajelzésekből táplálkozzon.

Eltelt másfél év, amikor nem dolgoztam egyáltalán. Ez az időszak rendkívül megterhelő volt számomra, és mélyen depressziós is lettem, de visszatekintve rá, úgy tűnik, hogy mégiscsak hasznos volt. Felfedeztem, hogy nem érdemes a saját boldogságomat attól függővé tenni, hogy mit mondanak rólam, milyen cikkek jelennek meg rólam, és hány címlapon tűnök fel. Amióta nem ezzel mérem az értékemet, az önértékelésem sokkal stabilabb és pozitívabb lett.

A nehéz időszakok ellenére nem sajnálja, hogy korábban nem keresett fel pszichológust. Meggyőződése, hogy akkor még nem lett volna képes arra, hogy olyan karriert építsen, mint amilyet most elért. A művészek többsége ugyanis gyakran a saját fájdalmából merít ihletet, és ezek a lelki kihívások játszották a főszerepet az ő fejlődésében és kibontakozásában is.

Az életem egyfajta éretlenségből fakadó útkeresés volt, amely lehetővé tette számomra, hogy annyi mindent elviseljek a karrierem során. Most, noha talán nem vagyok annyira sikeres a munkámban, mint korábban, sokkal kiegyensúlyozottabb és egészségesebb lelki állapotban vagyok. Ennek részben az is az oka, hogy már nem egy nagy filmipari központban élek. Emellett tudatos döntéseket hoztam, hiszen ma már tisztában vagyok vele, hogy hiába kapnék szerepeket, ha az nem hoz boldogságot számomra. Így már nem az a célom, hogy mindenképpen a reflektorfényben legyek. Az elmúlt huszonöt évben folyamatosan a figyelem középpontjában álltam, most viszont örömmel adom át a színpadot a következő generációnak, és szívesen tartok egy kis szünetet. Tudom, hogy negyven felett úgyis elérkezik az idő, amikor az ember háttérbe szorul, és ezt most már békével fogadom.

- magyarázta Osvárt, aki jelenleg nem izgul azon, hogyan folytatódik majd a színészi karrierje. Úgy véli, a német ügynöksége biztosan jelentkezik majd, ha rá illő szerep érkezik, ám abban állapodtak meg, hogy most egy évig nem megy válogatásra.

Nem aggódom, mert az életünk nem ettől függ, korábban befektettem a pénzem, így nem kell a megélhetésért izgulni.

Az édesanya szívből osztotta meg gondolatait kislánya jövőjével kapcsolatban, megfogalmazva, hogy teljesen biztos benne: Luna Grétának is izgalmas és eseménydús élete fog kialakulni, hasonlóan ahhoz, amit ő és a párja éltek meg.

Óvodás éveit három esztendeig Algériában töltötte, de élt már Dubajban, Londonban és Brüsszelben is – valódi világpolgárként. Ez a sokszínűség az én életemben is jelen van: tíz évet Olaszországban töltöttem, hármat Amerikában, de most már úgy érzem, hogy az osztrák életforma a leginkább passzol hozzám. Számomra fontos a rend, a precizitás, a nyugalom és a kiszámíthatóság, ami Bécsben könnyen elérhető. Ráadásul a főváros nagyon közel van, így az ingázás sem jelent problémát. Kétlakinak lenni csodás élmény, hiszen ez folyamatos változatosságot csempész a mindennapjainkba. Bécsben nyugodt, harmonikus napokat élünk, sok időt töltünk a kisbabánkkal, viszont amikor Budapestre látogatunk, a párom energikus élete mindig felpezsdíti a hangulatot. Ő egy rendkívül sokoldalú személyiség: üzletemberként tevékenykedik, emellett színházakat és alapítványokat támogat, szoros kapcsolatokat ápol művészekkel, és folyamatosan zsonglőrködik az idejével.

A színésznő úgy fogalmaz, korábban egyértelműen a sikerrel azonosította a boldogságot, mostanra viszont már azt a nyugalmat és békét jelenti számára, amit párjával meg tudnak adni a kislányuknak.