Törökországban egy figyelemre méltó régészeti felfedezésre bukkantak, amely új fényt derít a múlt titkaira.

A délkelet-törökországi Harran régészeti lelőhelyén egy lenyűgöző, 900 éves szertartási kerámiatálra bukkantak. Az edényt háromszori égetési folyamat révén alakították ki, amelynek köszönhetően egyedülálló, színekben gazdag, fémes csillogású máz borítja. Ezt a különleges technikát lusterware-nek hívják, és varázslatos fényt kölcsönöz a felületnek. Érdekesség, hogy ez a most felfedezett tál az első teljes egészében megmaradt példánya ennek a művészeti irányzatnak, amely Harran területén került napvilágra.

A mintegy 20 centiméter mély tál belső és külső felületét bonyolult arab kalligráfiával díszítették. Az egyik felirat a készítő nevét is tartalmazza. A legnagyobb szöveg a belső alján található, kék színnel kiemelve. A felirat jelentése: "Ő az, akinek állandó tiszteletet adományoznak." Ez a vallási és kulturális utalás kiemeli, hogy a tárgy nemcsak művészi, de szakrális jelentőséggel is rendelkezhetett.

Harran, a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott települése, lenyűgöző történelmi örökséggel bír. A régészeti kutatások során a kálkolitikus korból, azaz az i. e. 5. évezred végéről származó nyomokat is felfedeztek a területen. Az első írásos említést a szíriai Ebla királyság iratai őrzik, amelyek az i. e. 24. századból származnak. E leletek alapján Harran már akkor is jelentős településnek számított, és az évszázadok során folyamatosan lakott városként élte mindennapjait, gazdag történelme és kultúrája révén.

A most feltárt kerámia a Harráni Egyetem területén került elő.

Az intézmény több ezer diákot vonzott, akik változatos területeken mélyedtek el, mint például a matematika, filozófia, orvoslás, természettudományok, asztrológia és csillagászat. Az egyetem hírneve a szigorú tudományos szellemiség mellett az ókori görög és szír szövegek arab nyelvre történő fordításainak is köszönhető. Ezek a fordítások kulcsszerepet játszottak a klasszikus tudás megőrzésében és a középkori tudományos gondolkodás továbbfejlesztésében.

A Harráni Egyetem működése 1271-ben ért véget, amikor a mongol hódítók elfoglalták a várost, ezzel egy jelentős kulturális központ eltűnését okozva. I. Szelim oszmán szultán, aki 1512 és 1520 között uralkodott, megkísérelte újjáéleszteni az intézményt, miután sikeresen meghódította a területet. Azonban ez a második újjáélesztési kísérlet csupán egy évszázadig tartott, így a Harráni Egyetem véglegesen eltűnt a történelemből.