Ma a feltámadott Jézus Krisztus kopogtat ajtónkon.
"Halottként léteztem, de most itt vagyok, élek örökkön-örökké, és nálam rejlenek a halál és a pokol kapui." (Jel 1,18)
Az élet sokszor szembesít bennünket azzal a fájdalmas igazsággal, hogy törekvéseink, jó szándékaink ellenére is hibázunk. Megesik, hogy nemcsak a körülmények alakítják így sorsunkat, hanem saját gyengeségeink, bűneink is. Elrontott kapcsolatok, sebzett szívek, kimondatlan szavak, meg nem élt lehetőségek nehezednek ránk. Ilyenkor vágyunk egy új kezdetre - arra, hogy az élet újra helyreálljon, hogy amit megsebeztünk, az meggyógyuljon.
Még fájdalmasabb az a seb, amelyet tudatosan ejtünk - másokon, önmagunkon, vagy a Teremtőnkkel való viszonyunkban. A bűn nem csupán a másiknak okoz szenvedést, hanem belsőnket is folyamatosan marcangolja. Bár sok sebet emberi módon be lehet gyógyítani, a bűn valódi mélységeiből, a halál sötét árnyékából egyedül nem tudunk kimenekülni. De van Valaki, aki erre képes: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" - mondja a feltámadott Jézus Krisztus a Jelenések könyvében. Ez a húsvét igazi üzenete.
