A Fehér Ház titkos színpadán: Trump és a modern káoszstratégia, avagy a Majomkirály uralma.
Az Egyesült Államok a globalizáció nyertese, de Donald Trumpnak érdeke elhitetni az ellenkezőjét. Hasonló stratégiát követ, mint Mao Ce-tung a kulturális forradalom alatt - írja Dessewffy Tibor. Vélemény.
A modern kor új tudományos irányzatának születését figyelhetjük meg: a trumpológia. Ez a friss nézőpont egy rendkívüli és komplex kihívásra vállalkozik – feltárni, miként képes egyetlen politikai vezető radikálisan átalakítani a világ addig stabilnak vélt térképét. Ez nem csupán elméleti spekuláció: Donald Trump olyan vámháborút indított, amely a globalizáció alapjait rendítette meg, a NATO-t haszontalannak, az Európai Uniót pedig parazitának minősítette, miközben olyan politikai tabukat döntött le, amelyek évtizedek óta formálták a nemzetközi kapcsolatrendszert. Az emberi elme nem képes passzívan szemlélni a megszokott rend drámai megrendülését, ezért érthető, hogy értelmezést keres. Így jött létre a trumpológia:
kísérlet arra, hogy megértsük a szétszakadottság logikáját - és felkészüljünk arra, ami utána következik.
A klasszikus szociológiai modellek, amelyek korábban a társadalmi struktúrákra, rétegződésekre és intézményekre összpontosítottak, fokozatosan háttérbe szorulnak. Helyüket egy új megközelítés veszi át, amely a szociálpszichológia és a politikai vezetők, különösen a strongman-ek pszichodinamikai elemzésére fókuszál. A vezetői személyiségek vizsgálata a történelmi kontextusban újra divatossá válik; a római császárok, feudális uralkodók és nagy birodalmak vezetőinek életrajzai kerülnek reflektorfénybe, feltárva a hatalom és a pszichológia mélyebb összefonódásait.
Nemrégiben Ivan Krasztev is csatlakozott ehhez az áramlathoz, érdekes nézőpontját osztva meg a Trump-jelenségről, amely Gorbacsov, az utolsó párttitkár tevékenységére reflektál. Krasztev szellemes és figyelemfelkeltő megközelítése szerint Trump és Gorbacsov céljaikban nem igazán hasonlítanak, ám a működésük mögött húzódó logika meglepően párhuzamos.
