Svájcban már a prostitúcióval kapcsolatos tanácsadások is digitális formában zajlanak.

Erőszak, zaj, szemét és közlekedési dugók: ezek a problémák az utcai prostitúció körüli feszültségeket emelték a figyelem középpontjába az elmúlt évtized első felében Zürichben. Az önkormányzat 2013-ban reagálva a helyi lakosok hangos panaszaira, végül döntött a hírhedt Sihlquai örömnegyed bezárásáról. Oltenben a politikai vezetők megállási és vezetési tilalmakkal próbálták visszaszorítani Svájc legnagyobb utcai prostitúciós központját, míg Luzernben is hasonló intézkedésekkel igyekeztek helyreállítani a közrendet.

Míg Magyarországon a prostitúció semmilyen formája nem legális, és leggyakrabban az emberkereskedelemmel és a szervezett bűnözéssel kapcsolatban hallani a témáról, Nyugat-Európa több országában jelenleg is működnek kijelölt és törvényesen működő örömnegyedek, illetve bordélyházak.

Az idő múlásával a helyzet folyamatosan változik. A zürichi Blic jelentése alapján Svájc-szerte egyre inkább háttérbe szorul az utcai prostitúció. A zürichi városi rendőrség statisztikái szerint 2020-ban még 85 szexmunkás rendelkezett engedéllyel a város kijelölt területein történő munkavégzésre. Az utóbbi öt év során azonban ez a szám jelentősen csökkent, és a várakozások szerint 2025-re már csak 60 engedélyezett személy fog tevékenykedni ezekben a zónákban.

Olten utcáin drámai módon, több mint 50%-kal csökkent a prostituáltak száma, ahol egykoron akár 80 nő kínálta szolgáltatásait. A helyzet hasonló Luzernben is, ahol szintén érezhető a csökkenés.

– 2015-ben még 15-20 szexmunkás dolgozott itt, manapság ez a szám körülbelül 10-re csökkent – osztotta meg tapasztalatait Eliane Burkart (38), a luzerni prostituáltakat segítő Lisa egyesület vezetője.

Beatrice Bänninger (61), a Solidara zürichi egyesület ügyvezetője, amely szexmunkások számára nyújt tanácsadást, így foglalta össze a helyzetet: "Az Allmend utcában szinte semmi esemény nem történik, és Niederdorfban is csendesebb a légkör." Hozzátette, hogy a Langstrassén is némileg megnyugodtak a dolgok.

A változás a koronával vette kezdetét – emelte ki Bänninger, utalva a Covid-járványra. Ekkor a szexmunkát hosszú hónapokra felfüggesztették. Azóta a szexuális szolgáltatások iránti kereslet soha nem állt vissza a koronavírus előtti szintre, sőt, az árak is a megszokott keretek közé szorultak. De ez még nem minden: a Covid által generált digitalizációs forradalom mélyrehatóan átalakította a szexipart is.

- Sok férfi egyre inkább digitálisan elégíti ki az igényeit - mondta a szexmunkásokat segítő szervezet vezetője.

Bänninger észlelte, hogy a kereslet bizonyos mértékben csökkent.

- Az ügyfelek pénztárcája már nem olyan bőkezű, mint régen - mondta. Ugyanakkor még mindig akadnak olyan szexmunkások, akik jelentős jövedelemre tesznek szert. Ennek ellenére néha olyan helyzetekbe kényszerülnek, amelyek komolyan veszélyeztethetik az egészségüket - tette hozzá.

Amikor Zürich városa megszüntette a Sihlquai prostinegyedet, nem feledkezett meg a helyettesítésről sem: a Zürich-Altstetten ipari zónájában alakítottak ki egy új helyszínt, ahol az ősi mesterség tovább élhetett. Az elkerített területen kifejezetten "prostitúciós boxokat" hoztak létre a szexmunkások és ügyfeleik számára. Azonban a bokszok forgalma is csökkenésnek indult.

Míg a prostitúciós központ tizenkét évvel ezelőtti megnyitásakor akár 30 szexmunkás is dolgozhatott ott, addig most már csak 13-an vannak - közölte a zürichi szociális ügyekért felelős hivatal.

A prostitúciós központ bezárása, amely évi 775 000 svájci frankba kerül, jelenleg nem merül fel, még a viszonylag alacsony kapacitáskihasználtság ellenére sem – állítja a szociális ügyek minisztériuma. Ez a központ kulcsszerepet játszik a legkiszolgáltatottabb csoportok védelmében, hatékonyan fellépve az erőszak és kizsákmányolás ellen. Emellett a szexmunkások számára szakmai átképzést is biztosítanak, ezzel támogatva őket a nehéz helyzetükből való kilépésben. A központ jövője azonban bizonytalan, mivel 2030 után valószínűleg új helyszínt kell keresniük, mivel a jelenlegi épületet egy zürichi tömegközlekedési raktár építésére tervezik át.

Melanie Muñoz (50), a Lysistrada szakközpont vezetője, immár 16 éve foglalkozik az olténi utcai szexmunkásokkal. Tapasztalatai alapján megállapította, hogy azok a nők, akik sikeresen távol maradtak az utcai munkától, általában nem léptek át más iparágakba; sok esetben a régi környezetük és életmódjuk maradt meg számukra.

- A szexkereskedelem egyre inkább magánterületekre költözött.

Ezt Eliane Burkart luzerni szociális munkás is megerősítette. Szerinte a szexet egyre inkább magán- vagy Airbnb lakásokban kínálják, miközben nemcsak az utcai prostitúció szorult vissza, hanem bordélyházból is egyre kevesebb van. Burkart szerint a kliensek viselkedése is megváltozott. Nagyobb az igény a "diszkrécióra és az anonimitásra". A szolgáltatást vásárlók gyakran először az interneten keresnek szexajánlatokat.

- Ez segíthet elkerülni, hogy az emberek az utcai prostituáltakhoz forduljanak, ami kevesebb bejáró ügyfelet jelent. Ennek következtében pedig csökken a szexmunkások száma, akik az utcán keresnek klienseket - nyilatkozta Eliane Burkart.

Melanie Muñoz kiemelte:

A szexmunkások jelenléte nem csökkent, csupán a láthatóságuk mérséklődött. Ennek következtében azok, akik szeretnének segítséget nyújtani, nehezebben bukkannak rájuk. A fizikai találkozások száma visszaesett, és egyre inkább teret nyer az "online tanácsadó" megközelítés - magyarázza Muñoz.

A Lysistrada szakközpont részt vesz a Procore, a svájci szexmunkások védelméért és jogaiért kampányoló országos hálózat kísérleti projektjében: a releváns online hirdetéseket egy bot szkenneli, majd kiszűri a régióból a hirdetéseket. A szakközpont ezután üzenetet küld a szexmunkásnak, amelyben felajánlja segítségét.

Muñoz megállapítása szerint az első élmények kedvezőek.

A megkérdezett szexmunkások körülbelül tíz százaléka reagál - általában csak egy köszönetnyilvánítással, vagy esetleg egy konkrét kérdéssel.

A svájci városok hosszú évtizedek óta küzdenek az utcai prostitúció problémájával, amelyet sokszor elnyomással próbálnak kezelni. Marco Lüssi cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitalizáció lehet az a tényező, amely végső soron megoldást hozhat erre a helyzetre, és talán végleg eltünteti az utcai prostitúciót.

Melanie Muñoz úgy véli, hogy számos jel arra mutat, hogy az utcai prostitúció a történelem egy régi fejezetévé válhat, de ő maga nem merné ezt biztosra venni.

A véleménnyel Eliane Burkart is egyetért: