A világ teljesen megőrült...

...és ebben az emberek is benne vannak. Nem pusztán az én véleményem, hanem a környezetemben élők is ezt tapasztalják. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én másképp érzem. A kritikák súlya alatt roskadozó boldogtalan feleségek, a gyermekkori álmok elérhetetlensége miatt frusztrált férjek, a munkától való undorral küzdő kollégák, az anyagi bizonytalanság miatt jövőkép nélküli vezetők, és az elfojtott szorongás miatt tikkelő, körmüket rágó gyerekek – mindezek valóságos példák, amelyek közvetlenül a környezetemben zajlanak. Ki ne tudna azonnal sorolni hasonló eseteket a saját életéből?

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és megpróbálom átfogalmazni vagy személyre szabni.

Képzeljenek el egy olyan országot, ahol egy rendőrfelügyelő 2019-ben rábukkan Európa legnagyobb marihuánaültetvényére. Most pedig képzeljük el, hogy 2024-ben, amikor a Vitez poziva nevű rangos elismerést készül átvenni, az ügyészség úgy dönt, hogy mivel az intézménynek nincsen rendőre, jobb, ha nem jelenik meg a díjátadón. Így végül az édesanyja lép a színpadra, hogy átvegye a díjat a fia helyett. Milyen érdekes és abszurd helyzet!

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és megpróbálom átfogalmazni vagy személyre szabni.

Képzeljük el, hogy egy demokratikus társadalomban a polgárok csendben nézik, ahogy a közvállalatokban folyamatosan olyan emberek kapnak állást, akik csupán pártkatonai hátterük miatt kerülnek pozícióba, mindenféle megfelelő képesítés nélkül. Eközben, mivel a lakosság elvándorlása miatt a bevételek folyamatosan csökkennek, a települések és a vállalatok vezetői egy egyszerű, de drámai megoldást választanak: az összes szolgáltatás díját drasztikusan megemelik. Vajon egy ilyen helyzetben a polgárok valóban beérnék a passzív ellenállással, vagy fellépnének a változásért?

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és megpróbálom átfogalmazni vagy személyre szabni.

Jól tudom, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de ezt mégis megteszem az Illés együttes örökzöld slágerének egyik sorával: Miért hagytuk, hogy így legyen?