Valóban átverés volt a holdra szállás?
A két felvételen a 95 esztendős Buzz Aldrin hallható, aki a legidősebb, még életben lévő holdutazó. Aldrin a híres Apollo 11 misszió során vált világhírűvé, amikor Neil Armstrongot követve ő lett a második ember, aki a Hold felszínére lépett.
Az egyik videóklip egy 2000-ben készült tévés interjúból származik, ahol Conan O'Brien, a népszerű műsorvezető, Aldrinnal folytatott beszélgetést. Az űrhajós szavai meglepetést okoztak a riporternél, amikor határozottan kijelentette, hogy O'Brien gyermekként nem láthatta élőben a holdra szállást.
"Nem, sajnos nem láttad."
"Ez igaz, Aldrin," mondja. "A televízió még nem volt a mindennapok része, és senki sem örökítette meg az eseményeket. Amit láttál, az csupán egy animáció volt."
A második videóban, amely egy 2015-ös washingtoni könyvfesztiválon készült interjúból származik, egy nyolcéves kislány érdeklődve fordul Aldrinhoz, és felteszi a kérdést: miért nem látogatott el senki a Holdra már annyi éve?
"Mivel nem látogattuk meg azt a helyet."
- mondta az asztronauta, arca kifejezéstelen maradt. Hozzátette megerősítésként: "És pontosan így zajlott le."
A videókivágásokat néhány nap alatt több millióan nézték meg, és sok ezren meg is osztották. A kommentek pedig határozottan állították, miszerint "Buzz Aldrin beismerte, hogy a holdra szállás hamis volt!" - olvasható az egyik vírusként terjedő üzenetben.
A Daily Mail azonban arra figyelmeztet, hogy mindkét esetben kontextusból kiragadott részletek szolgálnak alapul a "leleplezésekhez".
Aldrin sosem kételkedett az 1969-es Apollo 11-es küldetés valódiságában. Évtizedek óta szenvedélyesen őrzi annak örökségét, és gyakran megmosolyogja azokat, akik azt hangoztatják, hogy az egész csak egy ügyes átverés volt.
Egy felejthetetlen pillanat történt 2002-ben, amikor az egyik beverly hills-i szálloda előtt Buzz Aldrin, a híres űrhajós, egy férfit megütött, aki kétségbe vonta a holdra szállás valóságát. Az elhangzott vádak között szerepelt, hogy a férfi "gyáva, hazug és tolvaj" jelzőkkel illette Aldrint, aki végül arra kényszerült, hogy a Biblia előtt esküdjön meg, miszerint valóban járt a Holdon. Az incidenst követően a rendőrség nem indított eljárást Aldrin ellen, aki ekkor már 72 éves volt, és a helyzet ironikus feszültsége az űrkutatás és a hit kérdéseit is felszínre hozta.
Az asztronauta gyakran beszélt nyilvánosan is a misszió jelentette fizikai és mentális kihívásokról, valamint az űrutazás mögött álló tudományos célokról.
Aldrin a 2000-es években, Conan O'Brien műsorában részt véve nem azt állította, hogy a holdra szállás valójában nem történt meg. Csupán próbálta tisztázni egy félreértést, amely abból fakadt, hogy a műsorvezető azt mondta, hogy ő élőben volt tanúja a történésnek.
A 1969-es holdra szállás közvetítése során O'Brien és a nézők által látottak nem voltak a valós idejű felvételek a holdra érkező űrhajóról. Valójában a holdmodul nem volt felszerelve olyan külső kamerákkal, amelyek képesek lettek volna rögzíteni a leszállás pillanatait.
A CBS és az NBC ehelyett előre megalkotott animációkat és egyszerűbb modelleket alkalmazott, amelyeket a NASA élő hang- és adatszolgáltatásához hangoltak össze. Ennek célja, hogy a nézők könnyebben vizualizálhassák az eseményeket, és jobban belemerülhessenek a történések világába.
Aldrin egyszerűen csak szó szerint pontosította azt - talán túlságosan is pedáns módon - amit a műsorvezető mondott. Nem a küldetés valóságát vonta kétségbe, hanem elmagyarázta, milyen felvételek készültek akkoriban és hogyan. Az interjú többi részében részletesen beszél a leszállás technikai részleteiről, többek között elmondta, hogy azért kezdett el kenguru módjára ugrálni a holdon, hogy ezzel érzékeltesse, milyen a csökkentett gravitáció. Sőt még azt is bevallotta, hogy ő volt az első ember, aki könnyített magán a hold felszínén, természetesen a szkafander erre a célra kialakított tartályába.
A 2015-ös videó szintén megtévesztő. Aldrin úgy tűnik, mintha egy gyereknek azt mondaná, hogy "nem mentünk oda", amikor az a kérdés merül fel, miért nem tértek vissza az emberek a Holdra. Azonban, ha megnézzük a vágatlan felvételt, világosan látható, hogy ő valójában arról beszél, miért szűntek meg a holdutazások az Apollo 17 küldetése után, 1972-ben.
A beszámolókban gyakran háttérbe szoruló lényeg az Apolló-program hihetetlen költségei, a kormány prioritásainak átalakulása, valamint a bonyolult és költséges űrkutatási programok beindításához elengedhetetlen politikai elköteleződés kérdése.
Valóban, Aldrin beszédstílusának megértése nem a legegyszerűbb feladat, ami nem meglepő, hiszen nem ő volt a holdprogram legfőbb kommunikátora. Miközben zseniális mérnök és az űrkutatás egyik legismertebb alakja, nyilvános fellépései gyakran darabosak és nem mindig világosan megfogalmazottak. Neil Armstrong 2012-es halála óta azonban Aldrin a legidősebb élő Hold-járó, így egyre több alkalommal vállal szerepet a nyilvánosság előtt.
Tény, hogy az Egyesült Államok az Apollo-korszak után abbahagyta a Holdra való utazást, és Aldrin azt igyekezett elmondani, hogy sajnálja ezt, miközben egy kisgyermeknek magyarázta el a dolgot. "Nem mentünk oda (mármint 1972 után) és így történt. És ha nem így történt, jó tudni, hogy miért nem, hogy a jövőben, ha valamit folytatni akarunk, tudjuk, miért állt meg valami a múltban, ha újra folytatni akartuk" - mondta Aldrin.
A holdra szállás hitelességét megkérdőjelező elméletek a Watergate-botrány és a vietnami háború következményeként, az 1970-es években kezdtek terjedni. Ekkor a közvélemény bizalma a washingtoni kormányzattal szemben jelentősen megrendült, ami táptalajául szolgált a kétségeket tápláló narratívák számára.
A NASA több ezer órányi telemetriai adatot, fényképet és videót hozott nyilvánosságra a küldetésről. Emellett az ügynökség 842 fontnyi holdi mintát is megőriz, ideértve sziklákat, magmintákat, kavicsokat, homokot és port, amelyeket hat Apollo-misszió során gyűjtöttek. Ezeket a különleges anyagokat világszerte független laboratóriumok alaposan megvizsgálták.
A technológia folyamatos fejlődésével egyre újabb bizonyítékok kerülnek elő. 2009-ben a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter űrszondája lenyűgöző, nagy felbontású felvételeket készített az Apollo űrhajósok leszállási helyeiről. Ezeken a képeken nemcsak a berendezések, hanem az űrhajósok lábnyomai is jól kivehetők, ami még inkább megerősíti az emberi jelenlétet a Holdon.
Az Apollo 11 küldetés 1969. július 16-án, helyi idő szerint reggel 9:32-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból. A fedélzeten volt Neil Armstrong parancsnok, Aldrin holdmodul-pilóta és Michael Collins parancsnoki modul-pilóta, aki a hold körüli pályán maradt, míg a másik kettő leszállt.
Július 20-án, keleti idő szerint délután 4:17-kor Armstrong és Aldrin az Eagle leszállóegységgel landolt a Hold felszínén, és röviddel ezután Armstrong kilépett a kabinból, és elhangzott a mára híressé vált mondata:
"Ez csupán egy apró lépés az egyén számára, ám hatalmas előrelépés az emberiség egészének."
A holdkomp oldalára a leszállás után felszerelt kamera segítségével a pillanatot már az egész világon közvetítették, és becslések szerint 600 millió ember nézte, bár a szkeptikusok régóta kérdőjelezik, hogy a nézők által látottak mennyire voltak valósak.
Azóta is fennállnak a színpadi díszletekről, a világítás következetlenségeiről és a gyanús interjúkról szóló hipotézisek, amelyeket tendenciózus videószerkesztések, homályos állítások vagy szenzációs közösségi média bejegyzések ébresztenek újra.
Buzz Aldrin soha nem állította, hogy a holdra szállás egy megrendezett esemény lett volna. Inkább egy félreértést tisztázott a tévében való bemutatásának módjával kapcsolatban. Amikor egy gyermek megkérdezte tőle, miért nem tért vissza Amerika a Holdra, Aldrin gondolatébresztő, ám kissé ügyetlen válaszával próbálta megvilágítani a dolgot. Ezzel a Daily Mail cikkében igyekszik eloszlatni a tévhiteket.
