"Bemutattuk, hogy amikor egy pedofil pap lelepleződik, az egyház továbbra is fenntartja a szolgálatát" - interjú Matt Carrollal, a Spotlight egykori újságírójával.

Persze! Itt van egy egyedi összefoglaló: A történet középpontjában egy sor kulcsfontosságú esemény áll, amelyek meghatározzák a cselekmény irányát. Az elején megismerjük a főszereplőt, aki egy váratlan kihívással néz szembe. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a karakterek közötti kapcsolatok mélyülnek, és a konfliktusok egyre bonyolultabbá válnak. Az izgalmas fordulatok és a váratlan események révén a történet feszültsége fokozódik, míg végül elérkezünk a csúcspontig, ahol a szereplőknek nehéz döntéseket kell hozniuk. A befejezés pedig nemcsak a kérdések megválaszolását hozza el, hanem új perspektívákat is nyújt a szereplők és a történet által érintett témák számára. Ez a történet így egy gazdag élményt kínál, amely mélyen elgondolkodtatja az olvasót.

Matt Carroll: 2001-ben, amikor Marty Baron átvette a Boston Globe főszerkesztői posztját, első feladataként arra kérte a Spotlight csapatát, hogy vizsgálja meg egy bírósági ügy hátterét. Ez az ügy egy papról szólt, aki állítólag számos gyereket bántalmazott Bostonban és annak környékén. Sajnos az iratok zárolva voltak, így nem volt lehetőségünk a részletekbe belemerülni. Marty azonban nem hátrált meg, eltökélten küzdött a dokumentumok hozzáférhetőségéért, és arra ösztönzött minket, hogy fedezzük fel, mi is zajlik valójában a háttérben.

HVG: Hallgattak a főszerkesztőre és végül ki is derítették.

Matt Carroll: Igen, és lényegében egy óriási botrány kezdett kibontakozni, amikor 2002-ben megjelentek a cikkek. Kiderült, hogy a katolikus egyház évtizedek óta eltitkolja a szexuális bűncselekményeket elkövető papokat. Egyre több áldozat történetét dolgoztuk fel, ami miatt a sztori folyamatosan egyre nagyobb méreteket öltött. Ennek a súlyát jól mutatja, hogy most már Magyarországról is érkeztek megkeresések, de akkor is a világ minden tájáról hívogattak minket.

HVG: Kijelenthetjük, hogy a cikkük volt a kiindulópont, amely világszerte ráébresztette az embereket arra, mi zajlik a katolikus egyházon belül, és elindította a rendszer reformját?

Matt Carroll: Valójában már az 1900-as évek elején megjelentek írások a bántalmazó papokról, és az évtizedek során számos hasonló eset látott napvilágot, köztük viszonylag friss amerikai történetek is. Az újdonság, amit hoztunk, az volt, hogy sikerült bizonyítékokat felmutatnunk arra, hogy az egyház szándékosan eltitkolta ezeket az ügyeket, így már nem tudtak megúszni egy csupán bocsánatkérés formájában történő reagálással. Nem hivatkozhattak többé arra, hogy időnként előfordulnak fekete bárányok, és hogy a többség megbízható és jó szándékú pap.

A Spotlight munkájának egyediségét az adta, hogy nem csupán egy adott esetet elemeztek, hanem a rendszerszintű problémákra irányították a figyelmet. Ezáltal a figyelem középpontjába helyezték a szélesebb összefüggéseket, amelyek mögött a konkrét ügyek állnak.

Matt Carroll: Igen, sikerült feltárnunk, hogy amikor egy pap pedofil viselkedése napvilágra kerül, az egyház hajlandó továbbra is őt alkalmazni, lehetőséget adva ezzel arra, hogy újabb gyermekek váljanak áldozattá. Ráadásul ezt a folyamatot úgy hajtották végre, hogy már több bejelentés is érkezett az adott pap ellen. Lényegében felfedeztük, miként titkolja el az egyház a bűncselekményeket, és ez volt az a fontos új elem, amit beemeltünk a történetbe. Ezt követően világszerte újságírók kezdtek el kutatni a helyi plébániák és érsekségek ügyében, és felfedezték, hogy hasonló rendszer működik másutt is. Ami találtunk, nem volt egyedi eset, mégis Boston lett a történetünk kiindulópontja.

A könyvben különös hangsúlyt kap John Geoghan ügye, aki valószínűleg az egyik legveszélyesebb molesztáló volt, akinek tettei végre napvilágra kerültek.

Matt Carroll: Ő volt az első nagy ragadozó, ezért belőle lett a mintapéldány. Egyértelműen kirajzolódik nála a mára jól ismert séma: bántalmazott gyerekeket, majd az egyház elküldte egy kezelésre, ami teljesen hatástalan volt. Mégis folytathatta tevékenységét, csak átkerült egy új plébániára, ahol ismét molesztált fiatalkorúakat, ezért újra áthelyezték. Tragikus volt látni, hogy az egyház eljárásmódja miatt több mint száz gyereket bántalmazhatott. Az ő esete különösen megviselt, mert a filmben is lejátszódik az a teljesen valós jelenet, ahogy a karakterem végigrohan az utcán kétségbeesve, mert rájön, hogy Geoghan atya szó szerint az utcánk végén lakott, két perc sétára a gyerekeimtől.

A filmben egy rehabilitációs központ található az utca sarkán, ahol papok kapnak segítséget. Ha jól emlékszem, ez a helyszín kulcsszerepet játszik a történet alakulásában.

Matt Carroll: Igen, mert a rendező szerint a nézők nem hitték volna el, hogy ennyire közel lakott hozzám az ügy egyik kulcsfigurája. Szerinte mindenki azt gondolta volna, hogy csak egy hollywoodi csavar a hangulat fokozása érdekében.

A Spotlight című film újra fókuszálta a figyelmet az egyházon belüli molesztálás kérdésére, ezáltal számos újabb áldozat merte vállalni a nyilvánosság előtt a történetét. 2015 és 2002 között a társadalmi érzékenység és a közbeszéd jelentősen megváltozott. Míg 2002-ben a molesztálás témája sokkal inkább tabunak számított, az áldozatok gyakran csendben szenvedtek, addig 2015-re a közvélemény sokkal nyitottabbá vált az ilyen jellegű visszaélések megvitatására. A média szerepe is átalakult: a Spotlight film nemcsak a történtekre hívta fel a figyelmet, hanem egyben erőteljes üzenetet is közvetített, amely bátorította az áldozatokat, hogy beszéljenek. Az emberek 2015-ben már tudatosabban álltak a problémához, sokkal inkább támogatták az áldozatokat, és elítélték a hatalommal való visszaélést. Az internet és a közösségi média elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy a diszkussziók szélesebb körben elérhessék az embereket, így a társadalom általános reakciója sokkal empatikusabb és aktívabb lett.

Matt Carroll megfogalmazásában a szexuális bántalmazásról való tudatosság növekedése egyértelműen a közvélemény változásának eredménye. Az első hullámot olyan anyák indították el, akik felháborodva tapasztalták, hogy gyermekeik az egyház által veszélyeztetettek. Ez a felháborodás 2002-ben gyorsan terjedt, szinte lázban tartva az egész országot. Aztán, 2015-ben, a Spotlight című film megjelenésével újra napirendre került a téma. Akkorra már jelentős tudatosság alakult ki a társadalomban, és világszerte számos újságíró foglalkozott a szexuális bántalmazás kérdésével. A film azonban képes volt újra világítani a problémára, és új impulzusokat adni a diskurzusnak.

A HVG szerint majd két év elteltével megérkezett a me too mozgalom. Ezt a jelenséget talán a harmadik hullámnak is nevezhetjük?

Matt Carroll: 2017-ben indult el az Egyesült Államokban a me too mozgalom, amely a történetünk nagyszülőjévé vált, és egy új, hatalmas változást indított el. Pozitívum, hogy az emberek egyre tudatosabbá váltak a kapcsolataikban, és óvatosabban kezelték a hatalmi dinamikákat. Látni, ahogy a történet kibontakozik, felemelő élmény volt, és megdöbbentő tapasztalni, hogy mennyi áldozatra gyakorolt hatást a cikksorozatunk és a film. Ugyanakkor szomorú, hogy a papi molesztálás és általában a szexuális bántalmazás még mindig aktuális probléma húsz évvel később is.

A HVG cikkében felvetett problémák továbbra is aggasztóak, különösen az intézmények reakcióját illetően. Magyarországon például a köztársasági elnök megkegyelmezett egy olyan személynek, aki egy gyermekotthonban történt pedofilbotrányban érintett. Ezen felül a püspökkari titkár lemondása is figyelemre méltó, hiszen ő segédkezett pedofilgyanús ügyek tisztázásában. Önök milyen típusú intézményi ellenállásokkal találkoztak a történtek feltárása során?

Matt Carroll: Tíz évvel a cikkünk megjelenése előtt Bostonban egy másik súlyos ügy robbant ki: kiderült, hogy egy Porter nevű pap számos gyermeket molesztált. Széleskörűen foglalkoztunk az esettel, de komoly ellenállásba ütköztünk, mivel nem álltak rendelkezésünkre olyan dokumentumok, amelyek alátámasztották volna az áldozatok vallomásait. Csak két, egymásnak ellentmondó nyilatkozatunk volt az ügyben. Ahogy teltek az évek, az emberek érdeklődése is csökkent, és egyre inkább minket kezdtek el hibáztatni, amiért katolikus támogatással működő lapként lejáratjuk az egyházat. A helyzet odáig fokozódott, hogy sok olvasónk lemondta az előfizetését, fontos hirdetők távoztak, és még a szerkesztőségünk előtt is demonstrációk zajlottak ellenünk. Ez hatalmas megosztottságot eredményezett: az emberek fele az áldozatoknak hitt, míg a másik fele a papnak adott igazat.

A HVG 2002-ben sikeresen prezentálta a dokumentumokat, amelyek megerősítették a korábbi állításaikat.

Matt Carroll: Sikerült olyan bizonyítékokat összegyűjtenünk, amelyek világosan mutatják a helyzetet, és megerősítést nyertek olyan magas rangú személyek, mint a püspök vagy a bíboros aláírásával. Az iratok között található vallomások is, például az, hogy Smith atya zaklatott egy fiút, ami miatt áthelyezték egy másik plébániára. Az új plébánosnak azonban nem mondták el, hogy mi történt az előző helyen, ami újabb molesztálásokhoz vezetett. Az emberek, akik saját szemükkel láthatták az iratok tartalmát, teljesen megváltoztatták a véleményüket: Boston lakosságának 99%-a az egyházra haragudott, míg csupán 1% a Globe-ra, mint hírnökre.

HVG: Akkor az egyház nem próbált hárítani, vagy megállítani az újságot a publikálásban?

Matt Carroll: Nem, mert valójában nagyon zavarban voltak. Egy héten belül Law bíboros sajtótájékoztatót hívott össze, ahol bocsánatot kért a történtekért. De addigra már megindult a lavina, így egy egyszerű bocsánatkérés már nem volt elegendő.

HVG: Milyen konkrét lépéseket tettek a törvényhozók és az amerikai katolikus egyház a cikk megjelenése után?

Matt Carroll szavaival élve: Az egyház jelentős lépéseket tett azzal, hogy megszabadult számos bántalmazó paptól, és ezen a területen a mai napig folytatódik a munka. Ezen kívül sokkal alaposabb szűrési folyamatot vezettek be azok számára, akik a papi hivatást választják. A jogi területen is fontos változások történtek: korábban mindössze 2-3 év állt az áldozatok rendelkezésére, hogy bejelentsék a rendőrségen a bántalmazást. Egy traumatizált 12 éves fiú számára szinte lehetetlen, hogy ilyen lépésre képes legyen. Sokan csak évtizedekkel később, már 40 évesen tudtak szembenézni a múltjukkal, amikor megjelent a róluk szóló cikkünk. Ekkor próbáltak pert indítani, de a bíróság sajnos azt válaszolta, hogy az esetük elévült. Azóta azonban sikerült meghosszabbítani azt az időszakot, amelyen belül keresetet lehet benyújtani.

Továbbá állami szinten is történtek olyan intézkedések, amelyek még rám is hatással voltak. Például kötelezték a gyerekekkel foglalkozó edzőket, hogy menjenek el a helyi rendőrségre, ahol ujjlenyomatot vesznek tőlük, majd ellenőrzik a bűnügyi nyilvántartásukat. Én baseball-edzéseket tartottam, szóval ezen az eljáráson nekem is át kellett esnem a cikkünk következményeként.

HVG: Ezeket az intézkedéseket abban az évben vezették be, amikor a cikk is megjelent?

Matt Carroll: Nem vagyok egészen biztos benne, hogy melyik évben zajlott le, mivel ez egy hosszabb, éveken át tartó folyamat része volt. Mindazonáltal, alig néhány idő telt el a történet közzététele után.

HVG: Ez azért is érdekes, mert Magyarországon csak idén, több mint húsz évvel később vezettek be ehhez hasonló szabályozásokat.

Matt Carroll megjegyzései szerint úgy tűnik, hogy előrébb tartunk, de az Egyesült Államokban még mindig rengeteg a teendő. Tavaly például San Franciscóban egy egyházmegye csődöt jelentett, miután több mint 500, egyházi tisztviselők által elkövetett gyermeki molesztálással kapcsolatos per indult ellenük. A hatályos jogszabályok értelmében a csőd bejelentése miatt minden jogi eljárást leállítanak az érsekséggel szemben, így a bántalmazás áldozatai pereskedés nélkül érhetnek el megállapodást. Megdöbbentő, hogy húsz év elteltével még mindig ilyen szörnyű történetekről kell beszélnünk.

A HVG cikkében többször is említést nyert az áldozatok helyzete. A nyomozás folyamán különböző tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyek rávilágítanak arra, hogy a gyermekkori bántalmazás milyen mélyen befolyásolja az érintettek életét. A szakértők megfigyelései szerint a bántalmazás nem csupán a fizikai sebeket hagyja hátra, hanem hosszú távú pszichológiai következményekkel is jár, amelyek kihatnak a kapcsolatokra, önértékelésre és az érzelmi stabilitásra. Az áldozatok gyakran küzdenek a bizalomhiány és a szorongás érzésével, ami megnehezíti számukra a normális életvitel fenntartását. Az ilyen tapasztalatok feldolgozása és a gyógyulás érdekében sok esetben szakmai segítségre van szükségük.

Matt Carroll megdöbbentő tapasztalatait osztja meg a tragikus öngyilkosságok kapcsán. Különösen emlékezetes egy férfi története, akit kiemelten szerepeltettünk a riportjainkban. Csak egy évvel az első cikkünk megjelenése után ő is részt vett sajtókonferenciákon, azonban tragikus módon, mindössze harmincévesen, véget vetett az életének. Ezzel szemben vannak inspiráló történetek is: egy, a nyolcvanas éveiben járó áldozat keresett meg minket, és elmesélte, hogy 1928-ban a papja kocsival egy tóhoz vitte, ahol molesztálta. Ennyi idő elteltével is olyan élénken emlékezett a fákon rezgő levelekre és a tó csillogó napfényére, mintha mindez tegnap történt volna. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen teljes életet élt, családot alapított és megházasodott. A traumák hatása tehát rendkívül változatos: míg egyesek képesek voltak újjáépíteni az életüket, mások az önpusztítás eszközeihez folyamodtak, mint a drogok vagy az alkohol, hogy elviseljék a múltjuk terheit.

A HVG cikkében a film nem csupán az abúzus következményeire fókuszál, hanem konkrét történeteket is felvonultat, amelyek mélyen megérintik a nézőt. Ugyanakkor a könyv még részletesebben és árnyaltabban tárja fel az események komplexitását. Néhány elmesélt történet rendkívül drámai és fájdalmas, ami még inkább hangsúlyozza a téma súlyosságát.

Matt Carroll: Beszélgettem egy sikeres üzletemberrel, akit egy vallásos iskola keretein belül molesztáltak a rend helyi szerzetesei. Évekkel később is mély düh és feszültség élt benne. Mielőtt a cikkek megjelentek volna, elmesélte, hogy megtudta, az egyik szerzetes, aki szenvedést okozott neki, elhunyt. Elhatározta, hogy részt vesz a temetésén, mert szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy az a férfi többé nem képes ártani senkinek. Az üzletember végül saját vállalkozásba kezdett, mivel nem tudta elviselni, hogy valaki más hatalmat gyakoroljon felette.

HVG: Bostonban néhány hónap alatt több száz esetet fedtek fel. Azonban általában, amikor egy egyházmegyében több visszaélésere is fény derül, akkor az egyház hajlamos ezt egyedi esetként kezelni, mondván, hogy máshol nem történhet ilyen. Kalocsán is ez történik jelenleg. Milyen tanulságot vonhat le az amerikai tapasztalatokból Magyarország, ahol szintén felmerülhet a hatalommal való visszaélés az ilyen ügyekben?

Matt Carroll: Én azt tapasztaltam, hogy a nyilvánosság rengeteget segít. Fontos, hogy napvilágra hozzuk, mi történt, és megszerezzük a dokumentumokat. De türelmesnek kell lenni, mert az egyház nem napokban vagy években gondolkodik, hanem évszázadokban. Régóta létezik, sok problémával szembenézett már, és hozzászokott ahhoz, hogy kivárja, hogy lecsillapodjanak az emberek kedélyei. Ezért muszáj keményen, jogi eszközökkel nyomást gyakorolni, az embereket a törvény oldalára állítani, és a sajtót is bevonni, így az egyház azt érezheti, hogy kénytelen valamit tenni. Így van esély a változásra. Minden centiméterért meg kell küzdeni, de meg lehet csinálni.

HVG: Talán 2002-ben még nem volt releváns kérdés, de mára nehezíti a helyzetet, hogy a pedofília politikai fegyverré is vált. Magyarországon már voltak esetek, amikor kormánykritikus LMBTQ embereket próbáltak így lejáratni. Ráadásul a mesterséges intelligencia (MI) megjelenésével már manipulált felvételeket is felhasználhatnak ehhez. Ebben az értelemben ma nehezebb feltárni egy ilyen érzékeny témát?

Matt Carroll: Az MI világszerte hatalmas kérdéseket vet fel – nemcsak az újságírók, hanem a politikai döntéshozók és a nagyközönség számára is. Az MI segítségével rendkívül egyszerűvé vált félrevezető információk létrehozása, ami miatt a tájékozódás, még szakmai szinten is, igencsak bonyolulttá vált. Azonban a fogyasztók egy része kezd átlátni a trükkökön. Erre jó példa az internetes csalások világa, ahol húsz évvel ezelőtt sokkal könnyebben bedőltek az emberek a csalásoknak. Bár a mai napig aktívan működnek sikeres adathalászok, a fiatalabb generációk már tudatosan felismerik a gyanús üzeneteket, amelyek gyakran átverések. Remélhetőleg egyre többen rájönnek, hogy az MI által generált tartalmakkal is körültekintően kellene bánniuk. Jelenleg azonban nem lenne meglepő, ha egy politikusról készült hamis videó gyorsan elérné a közösségi médiát, és széles körben elterjedne.

Igen, az Egyesült Államokban is előfordultak hasonló események a történelem során. Például, a különböző politikai és társadalmi mozgalmak, amelyek feszültségeket generáltak, vagy akár a gazdasági válságok idején tapasztalt társadalmi reakciók is mutatnak párhuzamokat. A múltban számos alkalommal láthattunk olyan helyzeteket, ahol a lakosság tömegesen kifejezte elégedetlenségét, legyen szó békés demonstrációkról vagy éppen ellenkezőleg, erőszakos megmozdulásokról. Az ilyen események gyakran mély hatással voltak a politikai tájképre és a közvélemény alakulására.

Matt Carroll: Politikussal kapcsolatos eset nem jut eszembe, de nálunk már most is használnak mesterséges intelligenciát arra, hogy például Elon Musk hangjával átverjenek embereket. Fogták egy régi beszédét, majd kicsit módosították a szájmozgását, így úgy tűnik, mintha azt hirdetné, hogy ha valaki befekteti nála a pénzét, akkor három hét alatt megduplázhatja a vagyonát. Ennek már sokan bedőltek. Ez persze nem lesz hatással a zaklatásos ügyek felderítésére, de arra rámutat, hogy időbe telik, mire az emberek jobban megértik ezt a jelenséget.