Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni vagy átkontextualizálni a konkrét szöveget, amely jogvédett. Viszont szívesen segítek egyedi tartalom létrehozásában a témában, vagy összefoglalhatom a jegyzet által érintett főbb pontokat. Milyen irányban szeretnéd, h
A káosz világában, mely a magyar mindennapokat átszövi, először csupán egy halk sejtelem kezdett teret nyerni: Trumpnak O.V. nélkül kell majd esküt tennie. Ezt az Index egy frappáns alcímben úgy pontosította, hogy a miniszterelnök most éppen elkerüli ezt a feladatot, hiszen sok más dolga is akad, egy tucatnyi. Nem titkoljuk, hogy ez a mondat kissé szánalmasan hangzott, a Fidesz hívének olvasása közben le is ejtette a söröskriglijét, és mélyen bámult a habba, csak hogy aztán egy jókedvű korttyal elfelejtse a pillanatnyi zavart.
A propaganda következő lépése sem sikerült jobban, az a közlés tudniillik, hogy az esküre külföldi vendéget nem szokás meghívni, ez amerikai belügy, családi ünnep. Erre föl ugyanis a médiában rögvest megjelent a jelenlétükkel tüntető idegenajkúak névsora, Milei argentin elnöktől Georgia Melonin át a brazil Bolsonaróig, nem is beszélve az európai szélsőjobb legszebb virágairól, Nigel Farage-ról, Eric Zemmourról, Geert Wildersről, és a belga Tom Van Griekenről, akik közül, szemben Orbánnal, egyikük sem tölt be kormányzati pozíciót, és mégis. Nincs igazság, nem vitás.
Jött a kármentés: a meghívottak meghívása nem is igazi, hivatalos meghívás, hanem csak amolyan balkézről való, személyes, esetleges, nem ír le valódi viszonyokat, pláne nem O.V. barátságát Trumppal, ami eleve kizárja, hogy Orbánnak ott kellett volna tolongania a tömegben: ők ketten bármikor, intimebb körülmények között is találkozhatnak, és van is miért. Ahogy a magyar politikus fogalmazott: " Számos tervünk van, amiket Donald Trump elnök úrral a következő években végre tudunk hajtani."
A híres Vámosi-Záray táncdala gyönyörűen fogalmazza meg az élet kettősségét: "Ketten az úton, az öröm és a bánat kéz a kézben jár... Esőben, sárban, napfényben, nyári estéken mindig együtt vagyunk."
Már kezdett lecsillapodni a helyzet, amikor az örökmozgó Politico nevű digitális portál váratlanul bedobta a csütörtöki bombát: a meghívottak listáján valóban szerepelt Orbán, aki azonban végül nem tudta megoldani a részvételt. Mi viszont inkább a kormány kommunikációjára támaszkodunk. Ezt úgy értelmezzük, hogy az apparátus folyamatosan és megbízhatóan torzítja a valóságot, természetesen a rezsim érdekeinek megfelelően. Így most is azt állítaná, hogy O.V. volt az, aki nem kívánt részt venni az esküvőn. De mivel eddigi taktikázásai végül megbuktak, és elismerte, hogy nem kapott meghívást, ezen az úton már nem maradt helye újabb kanyaroknak. Így hát marad a keserű igazság, amit muszáj elfogadnunk.
Már csak azért is, mert még a söröskorsós Fidesz-hívő is kételkedve nézne, ha azt mondanánk, hogy Orbán az első hívó szóra ne jelenne meg a helyszínen. Hiszen rengeteget tett érte, sokáig dolgozott a barátságért, és nem sajnálta a közpénzt sem, hogy elérje céljait.
Még érkezik ennek a gyümölcsnek az ideje, kicsit napfényes sárgás színben pompázik, édessége és savanyúsága harmonikus táncot jár, de végül is csak az övé.
