Manfred Weber újraválasztása után nem éppen ünneplő tömeg zaja tölti be a teret.

A lap egy vezető néppárti tisztségviselőre hivatkozva hangsúlyozza: az, hogy Webernek nincs ellenzéke, "nem népszerűségének jeleként értelmezendő". "Senki sem akarta őt 2022-ben, ahogy most sem akarja őt senki, de senki sem szeretné felvenni a telefont és megoldani a problémát. Túl kicsi az ügy. Nem érdekli őket" - fogalmazott a néppárti forrás. Mindennek tükrében még meglepőbb, hogy 61 delegált ellenjelölt nélkül is Weber ellen szavazott.

A Deutsche Wirtschaftsnachrichten (DWN) című neves német gazdasági lap a kongresszus döntését a következőképpen kommentálta: noha Webert újra választották, a lelkesedés hiányzott, így a bajor politikus "ellenjelölt és lendület nélkül" került vissza pozíciójába. A DWN elemzése szerint Webert "sok taktika és kevés kreativitás" jellemzi, és a párton belüli vélemények alapján ügyes hatalomtechnikusnak számít, de politikai szempontból "halovány" és "ötlet nélküli".

A POLITICO értesülései szerint azok, akik Weber ellenében, ellenjelölt nélkül szavaztak nemmel, számos aspektusát bírálják a 2022 óta hivatalban lévő EPP-elnök tevékenységének. A néppárti delegációk között akadnak olyanok, akik már azt is túlzónak tartják, ahogyan Weber nyitott az Európai Parlamentben tőle jobbra álló, folyamatosan növekvő frakciók felé. Emellett kifogásolják azt is, hogy a gazdaság védelme érdekében némileg mérsékeltebbé vált a zöld politikai elkötelezettsége. E téren a legélesebb kritikát Donald Tusk lengyel miniszterelnök képviselői fogalmazták meg, akik – mint az EPP második legnagyobb delegációja – már korábban figyelmeztettek a helyzet komolyságára.

Tusk helyzetét bonyolítja, hogy belpolitikai szempontból számára a legnagyobb kihívást a EPP vezetésének bármiféle jobbra tolódása jelenti. A Néppárt számára ugyanis Giorgia Meloni olasz miniszterelnök az egyetlen, aki a jobboldali politikai spektrumon elfogadható. Meloni a lengyel Jog és Igazságosság pártjával, Tusk politikai ellenfelével közösen ül egy frakcióban, ami tovább bonyolítja a helyzetét.

Meglepetésként érkezett a hír, hogy az Európai Zöld Párt is csatlakozott Weber kritikáinak sorához. Ironikus módon éppen abban a városban, amelyet a legjobban sújtott a spanyolországi árvíz, élcelődtek azon, hogy miként lehet még mindig a zöldpolitika elhagyásának irányába lépkedni.

Weber döntése, hogy elhalasztja a belső égésű motorral szerelt autók értékesítési tilalmának bevezetését, komoly kérdéseket vet fel a környezeti felelősségvállalás és a fenntarthatóság iránti elkötelezettség kapcsán. A zöldpolitika iránti elköteleződés nem csak egy szlogen, hanem sürgető szükségszerűség, amelynek megvalósítása érdekében azonnali lépésekre van szükség. A Valenciában történt áramszünet csak tovább hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás nem csupán egy távoli cél, hanem a modern társadalom működésének alapvető feltétele. Weber késlekedése nemcsak a környezetvédelmet, hanem a jövő generációinak életminőségét is kérdőjelezi meg. A politikai döntéshozóknak most kell cselekedniük, hogy a fenntartható fejlődés irányába tett lépések ne csupán ígéretek maradjanak, hanem valóságos, kézzelfogható eredményekhez vezessenek.