A Patara nyíltszíni csatája mögött nem csupán a fegyverek csattanása és a hadvezérek stratégiái rejlenek, hanem olyan érdekes és meglepő részletek is, amelyek a történelem e szakaszát színesebbé teszik. Képzeljük el a részeg hajdúk vidám, de veszélyes bol

Lópaták dübörgése, ágyúdörrenések és bajvívás - életre kelt a 16. század a tatai vár árkában. A Tatai Patara legnagyobb csatája nemcsak látványos volt, hanem Dr. Négyesi Lajos hadtörténész izgalmas történeteivel igazi időutazássá vált.

Füst és lőpor illata szállt a levegőben, a muskéták ropogása és az ágyúdörrenés perzselte a reggelt, miközben hajdúk és janicsárok csaptak össze a Tatai-vár mellett a Tatai Patara nyitó csatáján.

A Tatai Patara egyik legpompásabb pillanata a "A háború lángja" című nyíltszíni ütközet volt, amely nem csupán látványos, hanem zenei élményben is gazdagította a közönséget. Dr. Négyesi Lajos hadtörténész lenyűgöző módon nemcsak a harci események részleteit tálalta, hanem izgalmas anekdotákkal is fűszerezte előadását, így a hallgatóságot egy varázslatos időutazásra invitálta a 16. század végi háborús világba.

Tatai Patara, az élő történelemóra

A bemutató egy izgalmas történettel kezdődött, amely a magyar hajdúk fogolyszabadító akciójára fókuszált. A hősies harcosok feladata az volt, hogy a kiszabadított foglyokkal és a zsákmánnyal együtt biztonságban térjenek vissza a táborba. Azonban a szekerekre pakolt bor illata elragadta őket, és a hajdúk inkább egy pohár bort emeltek a szájukhoz, minthogy hazainduljanak. Amikor az őrség értesült a helyzetről és próbálta rendre utasítani őket, a hajdúk makacsul ellenálltak, ami nem csupán a fegyelem megszegését jelentette, hanem egy súlyos vétséget is a közösségük számára.

A táborban rendkívül szigorú előírások érvényesültek. Az őrség ellen elkövetett bármilyen erőszakos cselekedet, még ha csupán egy kisebb sérülés okozása is, súlyos következményekkel járt. A büntetés akár az életbe is kerülhetett – fejtette ki Négyesi Lajos.

A hadtörténész felfedte, hogy a korabeli táborokban akár 30-40 ezer ember is összegyűlhetett, különböző nemzetiségű és nyelvű egyének. Így nem csupán a fegyelem tartása volt létfontosságú, hanem a higiénia megőrzése is. A legtöbb katona bort fogyasztott, mivel a helyi vízforrások gyakran szennyezettek voltak, ami vérhasjárványokhoz vezetett.

A nándorfehérvári ostrom idején, amikor a Mohácsi mezőn táborozó hadsereg vérhasjárvány miatt kénytelen volt felbomlani, a rend és fegyelem különösen fontos szerepet játszott. Ezt jól példázza az esztergomi tábor esete, ahol Mansfeld gróf irányította a csapatokat. Aki önkényesen elhagyta a tábort, hogy fosztogatásra induljon, azt súlyos következmények várták: a büntetés a legdrasztikusabb volt, hiszen az ilyen árulás nem maradhatott büntetlenül.