Ribizli: belsőleg a daganatos elváltozások megelőzésére, külsőleg pedig a bőr gyulladásainak kezelésére ajánlott.

Miért ennénk ribizlit, amikor sokkal kényelmesebben fogyasztható gyümölcsök is vannak? Mondjuk, C-vitaminjáért, antioxidáns színanyagaiért, növényi rostjaiért. Ételnek sem megvetendő, de gyógyszernek kifejezetten kellemes!

Júniusban végre megérkezik a piacokra a ribizli friss, üde, savanykás termése, a fürtökben sorakozó apró kis bogyók. Ezek a kicsiny gyümölcsök elsőre talán macerásnak tűnnek, hiszen a viszonylag nagy magok és a fürtök száracskái miatt nehézkes lehet a fogyasztásuk és elrakásuk. De ha ügyesen, például egy villa segítségével, túllépünk ezeken a kihívásokon, és leszedjük a bogyókat, akkor igazán ízletes és egészséges falatokhoz juthatunk. Ráadásul a ribizliből készült szörp és lekvár íze igazán páratlan élvezetet nyújt, amelyet nem érdemes kihagyni!

A kerti ribiszke, más néven piros vagy vörös ribiszke, de sokan csak ribizlinek hívják, a természet csodás ajándéka. Ezt a gyümölcsöt vadegres néven is ismerhetjük. Latin elnevezése, Ribes rubrum, különös jelentéssel bír, hiszen az első része, a nemzetségnév, arab gyökerekkel bír. Ez a nemzetség széles elterjedésű az északi félgömb mérsékelt éghajlatú vidékén, sőt, az Andokban is találkozhatunk ribiszkék különböző fajaival, összesen körülbelül 150 ismert fajtával büszkélkedhetünk. A botanikai név második része, "rubrum", egyszerűen a gyümölcs piros színére utal. Emellett léteznek fehér bogyókat termő változatai is, amelyek a ribiszke ezen fajtáján belül szelekcióval jöttek létre. A ribiszke a köszmétefélék (Grossulariaceae) családjába tartozik, így nemcsak ízletes, hanem gazdag biológiai háttérrel is bír.

Középhegységi tájakon olykor vadon is terem, de kerti bokorként jellemzőbb. Feltehetőleg a XV. századtól, Magyarországon pedig a XVII. századtól vált kedvelt kerti cserjévé.

Ez a cserje 1-1,5 méteres magasságra nő, és tüskék nélküli vesszőkkel rendelkezik, amelyekre jellegzetes, 3-5 karéjú levelek bókolnak. A levelek fonákján olajmirigyek találhatók, amelyek különleges aromát kölcsönöznek nekik. Az egy éven túli ágakra lecsüngő virágzatok képződnek, melyekben kicsi, fehéres szirmú virágok bontogatják szirmaikat. Az áprilisi és májusi hónapokban nyíló virágokból júniusra és júliusra érnek be a szüretelésre érett bogyók. A fürtöket érdemes egyben leszedni, mivel a szemek nem hullanak le a kocsányról, és így a szedés során a gyümölcsök kíméletesebben kezelhetők.

A legismertebb hazai ribizli fajták közé tartozik a gyöngyösi és nagymarosi Fay-féle bőtermő változat, valamint a sárgásfehér bogyójú Blanka. Továbbá, a piacon egyre több külföldön nemesített ribizli is elérhető, szélesítve ezzel a választékot.

Persze! Íme egy egyedi megfogalmazás a "Miért jó?" kérdés kapcsán: "Miért érdemes valamit választani? Mert minden lehetőség mögött ott rejlik a fejlődés, a tapasztalás és az öröm. Az élet tele van olyan pillanatokkal, amelyek gazdagítják a lelkünket és formálják a gondolkodásunkat. Az okok sokfélék lehetnek: a tanulás öröme, az új kapcsolatok kialakítása, vagy éppen a kihívások leküzdése. Minden döntés, amit meghozunk, hozzájárul a személyes történetünkhöz, és lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük a világot és önmagunkat egyaránt."

A ribizli nem csupán az alacsony kalóriatartalmának köszönhetően népszerű, hiszen 100 grammban mindössze 29 kcal/121 kJ található. Fehérjetartalma is elenyésző, mindössze 1,1 gramm, míg a zsír mennyisége csupán 0,5 grammtól kezdődik. Savanykás ízvilága miatt a cukortartalma sem túl magas, viszont szénhidrátjai jelentősebb mennyiséget képviselnek, 10-15 gramm között mozognak. Az emésztést támogató növényi rostok, különösen a pektin, körülbelül 8 grammot tesznek ki, így a ribizli hasonló előnyöket kínál, mint az alma, és igazi egészséges választásnak számít.

Savanykás íze számos gyümölcs- és egyéb savnak köszönhető, amelyek gazdagítják aromavilágát. Az almasav, citromsav, bórkősav, borostyánkősav, ecetsav és oxálsav mind hozzájárulnak ehhez a különleges ízprofilhoz, és még sok más sav is felfedezhető benne.

A ribizli, mint a többi ribiszkeféle, gazdag C-vitaminban, 100 grammja körülbelül 30-40 mg-ot tartalmaz. Nem meglepő, hogy régen a skorbut megelőzésére is használták. Továbbá, említést érdemel a B1-, B2-, B6- és E-vitamin jelenléte is, amelyeket szintén találhatunk benne. Valószínűleg a flavonoidok és béta-karotin tartalma járul hozzá tumorellenes hatásához, így a ribizli nemcsak finom, hanem egészséges választás is.

A nátrium, kalcium, foszfor, magnézium és vas mind lényeges ásványi anyagok, de különösen figyelemre méltó a káliumtartalom, amely eléri a 280 mg-ot.

A ribizliolaj növényi zsírsavai a bőr természetes zsírszerkezetéhez hasonlóak, így a bőr könnyedén képes felszívni és hasznosítani őket. Ez lehet az oka annak, hogy e különleges olaj rendkívül jótékony hatással van a száraz és érzékeny bőr ápolására, megnyugtatására. Az utóbbi időszakban végzett kutatások, amelyek a hagyományos gyógyászati ismereteket vizsgálták, kimutatták, hogy a ribizli hatékonyan képes kompenzálni a bőr neurodermitis esetén gyakran előforduló gamma-linosav-hiányát.

Hashajtó hatása is ismeretes.

A ribizli fogyasztásának legjobb módja, ha frissen, nyersen élvezzük, hiszen így a legteljesebb mértékben megmaradnak benne a jótékony vitaminok. Fontos megjegyezni, hogy ez a gyümölcs nem bírja sokáig a tárolást. A C-vitaminjának megőrzéséhez a leghatékonyabb módszer, ha hidegen préselt levét cukorral és egy kis tartósítószerrel szörpként tesszük el, így hosszabb ideig élvezhetjük ízét. Színes leve miatt különösen népszerű a bólékban és gyümölcssalátákban. Az apró magok és száracskák miatt a gyümölcslevesekbe általában csak a levét használják, de ha valaki kedveli a ribizlimagokat, bátran adhat belőle savanykás levesekhez, húsok mellé készült mártásokhoz, vagy akár gyümölcsjoghurtokhoz is. A ribizli sokoldalúsága lehetővé teszi, hogy kreatívan használjuk a konyhában!

Lekvárnak, dzsemnek is megfőzhetjük, valamivel több cukrot igényel, mint más gyümölcsök, de vigyázzunk, ne cukrozzuk el. A megtört gyümölcshúst átpasszírozva megszabadulhatunk a magoktól. Levéből ízletes gyümölcskocsonya készíthető. Remekül színezi a gyümölcsös tortakrémeket, készüljön akár túróval, akár cukrozott tejszínnel. Utóbbi esetben nem árt némi óvatosság. Csak a legvégén adjuk hozzá a krémhez a cukros ribizlilevet, és vigyázzunk, nehogy savtartalma a fehérjét kicsapva összecsomósítsa a krémet.

A ribizliből készült bor gazdag C-vitaminban, így nemcsak ízletes, hanem egészséges választás is.

A családi házak kerteiben manapság egyre ritkábban találkozhatunk gyümölcs- és zöldségtermesztéssel, így a ribizli is háttérbe szorul a háztáji növények sorában. De miért ne gondolhatnánk rá dísznövényként? Pompás piros bogyói valódi ékességei lehetnek a kerítés mentén ültetett sövényeknek, éppúgy, mint bármely más, élénk színű díszbokornak. Bár a ribizli nem büszkélkedhet különösebben sűrű lombozattal, ez talán nem is olyan nagy hátrány. Az a tény, hogy bogyói nem hullanak le maguktól, lehetővé teszi, hogy hosszú ideig gyönyörködhessünk az élénk színükben. És végül, miért ne örülnénk annak, ha a gyerekek szívesen leszedik és elfogyasztják a gyümölcsöket?

A ribizli valószínűleg Ázsiából és a Földközi tenger vidékéről érkezett hozzánk. A XIV. században kolostorkertekben kezdték termeszteni. Közeli rokonának, a feketeribizlinek több jótékony élettani hatást tulajdonítanak, a piros bogyójú ribzili vsizont elterjedtebb és szebb, ízét is többen kedvelik. Az élénk piros ribizlit vétek hagyni a ribizlibokorra száradni!