A 10 évnél távolabbi időtávra vonatkozó áramfogyasztási előrejelzések már elvesztették a jelentőségüket és a megbízhatóságukat.

Megkezdődött a nyilvános konzultáció a rendszerhasználók körében a magyar villamosenergia-hálózat 2024-es fejlesztési tervével kapcsolatban. Az HFT legújabb kezdeményezése, hogy a korábbi évek gyakorlatához képest figyelembe veszi a jelentős bizonytalanságokat, ezért a 15. sarokév, azaz 2039 vizsgálatát eltávolította a tervezetből. Ennek következtében a fókusz kizárólag 2034-ig terjedő előrejelzésekre és fejlesztési irányelvekre összpontosít.

A villamos energiáról szóló jogszabály értelmében a MAVIR, mint az átviteli rendszer irányítója, évről évre köteles elkészíteni a villamosenergia-rendszer 132 kV-os és annál magasabb feszültségű hálózatokra vonatkozó fejlesztési tervét (HFT) – hívja fel a figyelmet a MEKH. Ez a dokumentum többek között részletezi azokat a terveket, amelyek a következő tizenöt évben a hálózat fejlesztését vagy felújítását célozzák, valamint tartalmazza a már engedélyezett projekteket. Ezen kívül az elosztói hálózat kapcsán a következő tíz évben megvalósítható beruházásokat is ismerteti, amelyeket az Iparági Bizottság, a MAVIR irányításával, javasolt a megvalósításra.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) közlése szerint az érdekeltek 2025. január 31-ig küldhetik meg észrevételeiket a Hivatal elektronikus levelezési címére. A MEKH a nyilvános konzultációt követően közzéteszi az egyeztetés eredményét, majd határozatban dönt a terv jóváhagyásáról.

A MEKH az új hálózatfejlesztési tervet mellékleteként csatolta a január 7-i hírhez, amely a nyilvános egyeztetés kezdetéről tájékoztat. Érdemes megjegyezni, hogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben ezúttal az anyag nem került ki a MAVIR weboldalára. Ugyanakkor a rendszerirányító a saját honlapján hozzáférhetővé tette a HFT-hez kapcsolódó háttérdokumentumokat, amelyek között szerepelnek a magyar VER lehetséges fejlesztési stratégiái, a magyar villamosenergia-rendszer természetviselkedései és ezek mellékletei, valamint a magyar VER fejlesztési politikái.

A dokumentumok és a terv az eddig megszokott módon tartalmazzák a javasolt és tervezett hálózatfejlesztések alapját képező prognózisokat. Ezek kiterjednek a fogyasztási adatokra, a rendszerterhelésre, valamint a forrásoldali tényezőkre, beleértve az erőműkapacitások és az import várható alakulását. Ezen túlmenően, az előrejelzések a rendszerterhelést befolyásoló technológiák, mint például az elektromos járművek, e-töltő állomások, klímaberendezések és egyéb hőszivattyúk hazai elterjedését is elemzik, különböző lehetséges forgatókönyvek tükrében.

A 2024-es tervezet egyik figyelemre méltó újítása, hogy a 15. sarokév elemzését kihagyta, így a korábbi évek gyakorlatával ellentétben ezúttal nem találunk 15 évre szóló előrejelzéseket. Helyette a fókusz csupán a 10. sarokévig, azaz 2034-ig terjedő prognózisokra és fejlesztési irányelvekre összpontosít.

A terv kidolgozását megelőzően, 2024 februárjában hozott döntés legfőbb indoka az, hogy a forrás- és fogyasztásoldali előrejelzések 15 éves távlatban rendkívül nagy bizonytalansággal bírnak.

- A dokumentum konkrétan ebben a fejezetben részletezi és indokolja ezt a változást.

A javasolt terv két különleges, úgynevezett természetviselkedési koncepció mentén tárja fel a magyar villamosenergia-rendszer lehetséges jövőbeli alternatíváit. Ezek a jövőképek közösen, az iparág szereplőinek együttműködésével jöttek létre, tükrözve a közös szakmai erőfeszítéseket.

Míg az #1 természetviselkedési koncepció egy esetleges kedvezőtlenebb gazdasági, szakpolitikai forgatókönyv mentén ("Szorító gazdasági kényszerek által hátráltatott energiaátmenet") ismerteti a magyar villamosenergia-rendszer lehetséges jövőképét, addig az #2 természetviselkedési koncepcióként egy olyan forgatókönyv került kialakításra, amelyben a polikrízisből (pénzügyi válság, energiaválság, klímaváltozás, nyersanyaghiány, a háborúk okozta ellátási problémák) való kilábalás gyorsabb ütemű, a lakossági és üzleti beruházásokat célzott támogatások növelik és fókuszban marad a hazai és uniós dekarbonizációs célok megvalósítása ("Gazdaságélénkítés fenntartható beruházási környezettel").

A fentieknek megfelelően az első természetviselkedési koncepció alacsonyabb éves fogyasztási előrejelzésekkel bír, kevesebb csúcsterhelést mutat, csökkent mértékű megújuló energia integrációval rendelkezik, valamint mérsékeltebb villamosenergia-tárolási növekedést jelez. Ezzel szemben a második koncepció esetében magasabb várható fogyasztás, fokozott csúcsterhelés, alacsonyabb megújuló energia részarány és szintén alacsonyabb tárolási felfutás figyelhető meg.

Mivel a természetviselkedések a várható jövőképek lehető legszélesebb spektrumát hivatottak lefedni, így a 15. sarokévig, 2039-ig folyamatosan növekvő bizonytalanság egyre nagyobbra nyitotta volna a két koherens jövőkép közötti különbséget. Ez egyrészt a többi sarokévhez képest nagyobb mértékben vezethetett volna olyan hálózatfejlesztések meghatározásához, melyekről később, - az adott évre vonatkozó előrejelzések pontosabbá válásával - a gördülő tervezés keretében kiderül, hogy nem szükségesek. Másrészt megkérdőjelezhető a természetviselkedéseket megalapozó trendek 15 éven keresztül történő folyamatos fennmaradása, és ezáltal a koherens jövőképek ilyen időtávú validitása, ez 5-10 éves időtávon sokkal nagyobb valószínűséggel bír

- fogalmaz a HFT.

A dokumentum szerint a bizonytalanságot növelték a közelmúlt szabályozási és szakpolitikai változásai, melyek közül kiemelkedik a közzétételi és együttes igényvizsgálati eljárás második ciklusának jelentős csúszása, hiszen ez a forrásoldali prognóziskészítés egyik legfontosabb bemeneti információforrása. (A közzétételi és együttes igényvizsgálati eljárás során a rendszerirányító az elosztókkal konzultálva lényegében felméri és ismerteti az új erőmű-beruházások - ezen belül az időjárásfüggő erőművek, valamint energiatárolók - számára rendelkezésre álló szabad hálózati csatlakozási kapacitás nagyságát, elbírálva az erőműfejlesztők által benyújtott vonatkozó igényeket is.)

A már említett eljárás, amely a 526/2022. (XII. 16.) kormányrendelet keretein belül zajlott, a 2023. szeptember 11-i igénybejelentési határidő miatt is várhatóan időbeli eltolódásokat okozott volna a prognóziskészítés során. Ezt követően a 426/2023. (IX. 13.) és az 500/2023. (XI. 9.) kormányrendeletek további határidő-módosítása jelentősen megnehezítette a 15. sarokév érdemi prognóziskészítését. A folyamat végül az 54/2024. (III. 6.) kormányrendelet által zárult le, amely a benyújtott igények többségére nem biztosított műszaki-gazdasági tájékoztatót, továbbá új eljárásrend kidolgozását írta elő az év végéig. Érdemes megjegyezni, hogy az új eljárásrendről cikkünk megjelenéséig, január 10-ig, nem érkezett friss információ.

A 15. sarokév elhagyásának indokoltságát a HFT az 5 és 10 évre előre tekintő modellek eredményeivel is alátámasztja:

A primer energiaforrások (erőművi technológiák) szerinti beépített teljesítőképesség jövőbeli alakulásának vizsgálatakor a naperőművek esetében figyelhető meg a legnagyobb eltérés a két természetviselkedési koncepció között. A különbség 2029-re közel 1 GW-ra tehető, míg 2034-re ez a szám már 2 GW-ra emelkedik. Az első koncepció szerint a magyar naperőművek beépített kapacitása 2029-re elérheti a 12 629 MW-ot, míg 2034-re várhatóan 14 078 MW-ra nő. Ezzel szemben a második koncepció alapján ezek az értékek 13 598 MW-ra, illetve 16 025 MW-ra emelkedhetnek. A hálózatfejlesztési terv alapján az eltérés 2039-re még inkább fokozódhat, főként a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) és a saját célú termelésre szánt visszatápláló erőművek (SCTE) előrejelzéseinek eltérőségei miatt.

Szintén a 15 évre előre tekintő forgatókönyv elhagyása mellett szól, hogy a magyar villamosenergia-rendszer várható téli csúcsterhelése az elosztói prognózisok alapján már 2029-ben 1388 MW-tal (8684 MW, illetve 10 072 MW), 2034-ben pedig 2365 MW-tal tér el (9320 MW, illetve 11 685 MW) a két különböző szcenárióban, amely 2039-ben jó eséllyel elérte volna a 3000 MW-ot is - derül ki a tervből. Ez rendkívül jelentős, a 2024 novemberi 7450 MW-os rendszerterhelési rekord mintegy 40%-ának megfelelő érték.

A jövőbeli villamosenergia-felhasználás előrejelzése komoly bizonytalanságokkal terhelt. A MAVIR által kidolgozott top-down terhelésprognózis szerint a várható éves fogyasztás 2029-re 57,6 és 64,8 TWh között mozoghat két különböző forgatókönyv alapján. 2034-re ez a tartomány 63,4 és 77,7 TWh-ra bővül, ami azt jelenti, hogy a különbség a 2029-es 7,2 TWh-ról 2034-re 14,3 TWh-ra emelkedik. Ha ezt a tendenciát 2039-re extrapoláljuk, akkor a két forgatókönyv közötti eltérés akár 20 TWh-ra is nőhet. Az előrejelzések további nehézsége, hogy a hálózati engedélyesek számára nincs információ a potenciális nagyfogyasztók csatlakozási igényeiről ilyen hosszú távon.

A számadatok elemzése világosan mutatja, hogy a két természetviselkedés közötti eltérés az idő előrehaladtával folyamatosan növekszik. Különösen a 15. sarokévben, 2039-re ez a tendencia rendkívül szélesre nyílik, ami olyan prognózisokat eredményez, amelyek nem kellően megalapozottak. Ennek következtében a hálózatfejlesztési igények bizonytalanok lesznek, és a döntéshozatali folyamatok is bonyolultabbá válnak, mivel a helyzet valós értelmetlenül összetetté válik.

Az indoklás szerint megfigyelhető, hogy Európa más államai, beleértve a szomszédos országokat is, nem jellemzik a 15 éves időtávú tervezést a hálózatfejlesztési terveikben. A legtöbb esetben csupán 10 évre vetítik előre a fejlődési irányokat, és ennek megfelelően határozzák meg a szükséges fejlesztéseket.

A HFT megközelítése szerint a következő tervciklusok során érdemes a mindenkori előrejelzések figyelembevételével meghozni a döntéseket a 15. sarokévi vizsgálatok integrálásával kapcsolatban.

A dokumentumban Budapest ellátásbiztonsága kiemelt figyelmet kap, külön fejezetek formájában. Újdonságként szerepel, hogy a kelet-magyarországi térség villamosenergia-ellátásának jövőbeli kilátásait is részletesen bemutatja. Ez magában foglalja a várható terhelési és forrásoldali előrejelzéseket, valamint azokat a nehézségeket, amelyek a lehetséges fejlesztések megvalósítását gátolják. Különösen fontos, hogy a régió a következő években jelentős ipari és gazdasági növekedés előtt áll, ami szorosan összefonódik a térség villamosenergia-igényének várható emelkedésével – olvasható a dokumentumban.