Rubicon Intézet: Az augusztus 20-i ünnep radikális átalakuláson ment keresztül

Augusztus 20-a nem csupán Magyarország születésnapját jelenti, hanem a nemzetünk történetének számos fontos eseményét is magában foglalja: az államalapítást, az új kenyér ünnepét és az alkotmány ünneplését. Ez a nap mára a magyar állami ünnepek csúcsává nőtte ki magát. Az elmúlt évszázadok során a megemlékezések viszonylag állandó formát öltöttek, de a 1945 és 1989 közötti időszakban a hatalom folyamatosan újraértelmezte az ünnep jelentőségét - tette hozzá Tóth Judit, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa az InfoRádió műsorában.

Tóth Judit, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa az InfoRádióban kifejtette, hogy 1945-től, a szovjet csapatok Magyarországra érkezésével, egy új politikai és társadalmi rend kezdett formálódni az országban, amelynek hatásai évről évre megjelentek az augusztus 20-i ünnepségeken is. Emellett hangsúlyozta, hogy a változások nem egyik napról a másikra történtek; bár gyakran a Rákosi-korszakot emlegetjük, valójában a rendszer fokozatosan kezdte eltüntetni az ünnephez kapcsolódó szimbólumokat és hagyományokat, amelyek évszázadok óta gazdagították azt.

1947 egy különleges év, hiszen ez volt az utolsó alkalom, amikor megvalósulhatott a Szent Jobb-körmenet, amelyet akkor még Mindszenty József irányított. Ez az esemény nem csupán vallási jelentőséggel bírt, hanem a magyar történelem egyik meghatározó pillanata is volt.

Szerinte ez volt az első lépés a régi világ szimbólumainak eltüntetésének folyamatában.

"1948 rendkívül érdekes évszám: ha alaposan körülnézünk a korabeli médiában, például a Ludas Matyi hasábjain vagy a Magyar Dolgozók Pártja hivatalos lapjában, a Szabad Népben, világosan látszik, hogy Szent István neve még mindig jelen van. Ezen kívül, 1948-ban még Szent István napját is megünnepelték" - emelte ki Tóth Judit. Ennek a ténynek különös jelentősége van, hiszen 1948 júniusában már megalakult az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja, de Szent István ikonikus neve továbbra is él a köztudatban.

1948-ban megjelent egy új szimbolikus figura, amely mélyen beágyazódott a kommunista diktatúra időszakába. Ezt a jelképet leginkább Rákosi Kecskeméten tartott, jelentőségteljes beszéde tette híressé, amely augusztus 20-án zajlott. Ekkor hirdette meg a kollektivizálás politikáját, a magántulajdon eltüntetését a mezőgazdaság terén, és kezdetét vette a később kuláknak titulált jómódú gazdák ellen indított támadássorozat. Ez a nap nem csupán a hagyományos Szent István-nap volt, hanem az új kenyér ünnepe is, amely immár domináló szerepet játszott a társadalmi diskurzusban. Így 1948-ban a Szent István-i örökség mellett megjelent az új kenyér, mint a változások szimbóluma.

1949 egy jelentős fordulópontot jelentett, hiszen ebben az évben lépett életbe a sztálinista elvek alapján készült alkotmány, amelyet augusztus 20-án hivatalosan is törvénybe foglaltak.

Augusztus 18-án fogadta el az Országgyűlés, és 20-án emelték törvényerőre, és ebben rögzítették azt is, hogyan nézzen ki Magyarország új címere. Ebben középen két fontos szimbólum, egy búzakalász és egy kalapács található. Például a Ludas Matyi úgy próbálta propagálni az új címert, hogy ez szimbolizálja a munkás-paraszt szövetséget. A Ludas Matyi címlapján a búzakalászt egy fiatal paraszt tartotta, míg a kalapácsot egy munkás, így akarták megjeleníteni az alkotmány egyik fő mondanivalóját, hogy minden hatalom a dolgozó népé, vagyis a dolgozó parasztságé és munkásságé. És innentől kezdve ez lett az ünnep egyik fő szimbóluma, így próbálták a sztálinista alkotmányt közel hozni az emberekhez a címeren keresztül.

A címer a piros-fehér-zöld nemzeti zászlón is megjelenik, és sokan az 1956-os forradalom kapcsán ismerik. Ekkor ugyanis a forradalmárok ezt a jelképet vágták ki a zászló közepéről, így vált a szabadságharc szimbólumává.

Augusztus 20-a hivatalossá válása 1950-ben történt, amikor is törvénybe iktatták nemzeti ünnepként az azévi első törvényerejű rendelet révén. Tóth Judit rámutatott, hogy különös érdekesség, hogy a Ludas Matyi címoldala, amely 1950. augusztus 20-án jelent meg, nem tett említést az ünnepről, pedig ekkor ünnepeltük az alkotmány első évfordulóját. Ennek az lehetett az oka, hogy a koreai háború június végén robbant ki, ami valószínűleg elterelte a figyelmet az ünnepléstől. A történelem ezen különös összefonódása rávilágít arra, hogy a politikai események milyen mértékben befolyásolják a kulturális és társadalmi megemlékezéseket.

a háború annyira eluralta a propagandát, hogy a médiának arról kellett szólnia, hogy az USA a háború szítója, gerjesztője,

és annyira fel kellett hívni a figyelmet a külső ellenségre, hogy ez elhomályosította még az egyéves alkotmányról való megemlékezést is - mondta a történész.

Az ünneplés módja 1948-tól 1956-ig jelentős átalakuláson ment keresztül, amelyben az állampárt szerepe kulcsfontosságú volt. A szakértő megjegyezte, hogy a párt számára alapvető fontosságú volt, hogy minden településen olyan központi rendezvényeket szervezzenek, amelyek minél szélesebb körű részvételt vonzanak. A cél az volt, hogy a párt helyi szinten is képes legyen mobilizálni az embereket, és ennek a mozgósításnak az alapvető üzenete 1949-től az alkotmány lett. A rendezvényekhez olyan propagandaszövegeket és keretet csatoltak, amelyek célja az volt, hogy erősítsék a párt és Rákosi Mátyás iránti lojalitást, valamint a Szovjetunió iránti tiszteletet. Ezzel a stratégiával próbálták meg elmélyíteni a politikai ideológiát a társadalomban, felhasználva az ünnepeket mint eszközt a közösségi érzés és a párthoz való kötődés erősítésére.

Innentől kezdve a propagandaszövegek határozták meg az ünnepségek hangulatát. Képzeljük el a dísztribünt: a nemzeti színek helyett a kommunista vörös uralja a látképet. A középpontban Rákosi és Sztálin portréi tündökölnek. Az ünnepségeken megmaradt néhány régi elem, például a népi hagyományok. Fellépnek a népi együttesek, ami még mindig jelen van, emellett ott van az új kenyér is. Ennek a szimbólumnak azonban sokkal mélyebbre nyúló gyökerei vannak, mint amit a kommunista ideológiához kapcsolunk, hiszen...

Az új kenyér hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, ám a kommunista vezetés egy olyan aspektust fedezett fel benne, amely kiválóan illeszkedett politikai céljaikhoz, és amely révén hatékonyan tudták mobilizálni a tömegeket.

Számtalan olyan beszámolót láthattunk ebből a korszakból, amikor például valamilyen gyár munkásai olyan szerszámot, gépet készítenek, amely hasznos a mezőgazdaságban dolgozók számára, és azzal ellátogatnak egy faluba, egy termelőszövetkezeti csoporthoz, és a parasztság az új kenyérrel hálálja meg, amit a munkások hoznak. Tehát az új kenyér fontos szimbólumává tudott válni a munkás-paraszt szövetségnek is. Miközben az évszázadokkal korábbi tartalma az volt, hogy a Péter-Pál napján megkezdett aratás szimbólumaként hálát adjanak azért, hogy sikeresen befejezték az aratást, és lesz mit enni az elkövetkezendő időkben, amíg az újabb búza kalászba nem szökken'' - mutatott rá Tóth Judit.

A 20. század folyamán számos izgalmas újítás jelent meg, például a tűzijátékok, valamint a vízi- és légiparádé. A történészek szerint ezek fejlődése és jelentősége különösen figyelemre méltó. A tűzijáték már a Horthy-korszakban is jól bevett tradíció volt, így különösen fontos, hogy a Rákosi-korszak idején ezt az ünnepi szokást háttérbe szorították. 1948-ban a Ludas Matyi című lap címlapján még egy gyönyörű tűzijátékot ábrázoltak, ami azt mutatja, hogy ekkoriban még szervesen hozzátartozott az ünnepléshez, egészen 1952-ig. Azonban 1952-ben nem a tűzijáték teljes megszűnéséről volt szó, hanem arról, hogy új időpontra helyezték át. A diktatúra jelentősen átrendezte az ünnepek hierarchiáját és jelentését, ezzel is próbálva kontrollálni a közönség érzelmeit és ünneplési szokásait.

Nem augusztus 20. számított a legjelentősebb ünnepnek, hanem április 4-e, a felszabadulás napja kapott sokkal nagyobb hangsúlyt. Ennek megfelelően a tűzijátékot is erre a különleges napra időzítették, hogy méltóképpen megemlékezzenek erről a fontos eseményről.

Az nagyon érdekes, hogy miért éppen 1952-ben? Ekkor volt Rákosi 60. születésnapja március 9-én, ez volt a diktatúra csúcséve, a személyi kultusz csúcsa, miközben az ország népe szinte éhezett. A diktatúra ekkorra bekeményedett, nagyon sokan ekkorra már megjárták a börtönöket, felszámolták a magántulajdont. Általánossá vált a "csengőfrász", miközben a személyi kultusz dübörgött, és ehhez igazítható az is, hogy augusztus 20-ról április 4-re került át a tűzijáték is. Aztán egészen a Kádár-korszakig ott maradt, és csak a hatvanas években kerül vissza augusztus 20-ra, hiszen a Kádár-korszak visszacsempészett valamit azokból dolgokból, amik a Rákosi-korszakban eltűntek. De a Szent Jobb körmenetre egészen a rendszerváltásig várni kellett.

1953-ban távozott az élők sorából Sztálin, ami egy új fejezet kezdetét jelentette Magyarország történetében. Ezt követően, 1953 és 1956 között, az ország egy különös és izgalmas időszakot élt át. 1953 júliusában Nagy Imre vette át a miniszterelnöki posztot, ami új reményeket és változásokat hozott a politikai életbe.

Amikor a Ludas Matyi ünnepi címlapjait lapozgattam, mélyen foglalkoztatott, hogy vajon az 1953 augusztusi szám milyen változásokat tükröz a Rákosi-korszak uralkodó stílusához képest. Kíváncsian vártam, hogy felfedezzek-e valami újat vagy meglepőt, de...

1953 augusztusában egy nagyon fontos esemény történt, ekkor adták át a Népstadiont. És ezt pont augusztus 20-ra időzítették,

Tóth Judit, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa az InfoRádióban kifejtette, hogy az 1953. augusztus 20-i események középpontjában a Népstadion átadása állt. Hangsúlyozta, hogy a stadion elnevezése is rendkívül jelentős, hiszen az alkotmány alapelvei között szerepelt, hogy minden hatalom a népé kell hogy szolgáljon. Ez a népi eszme köszön vissza a Népstadion nevében is.