Fedezd fel a szürke hétköznapok világát Ceaușescu Romániájában – meglátogattuk a Centrális Galéria lenyűgöző fotókiállítását.

Erdélyi Lajos fotós-újságíró romániai képeiből nyílt kiállítás az Arany János utcai Centrális Galériában. A fotók az államszocialista Románia hétköznapjait mutatják be egy helyi objektívjén keresztül.

Az Arany János utcai Blinken OSA Archivum impozáns földszintjén található a Centrális Galéria, ahol az archívum izgalmas kiállításokat szervez. Ezek a tárlatok elsősorban a hidegháború időszakával és az emberi jogok védelmével foglalkoznak. A 2020-ban, 90 éves korában elhunyt neves fotográfus és újságíró, Erdélyi Lajos családja nagylelkűen adományozta az archívumnak a művész lenyűgöző munkáit, így most a gyűjtemény körülbelül 200 fényképe mellett egyéb érdekes tárgyak is helyet kaptak, mint például régi fényképezőgépek, folyóiratok és könyvek. A tárlat, mely ingyenesen látogatható október 26-ig, a „A tapintatlan fotóriporter” címet viseli. Első hallásra talán szokatlanul hangzik, de azonnal megértjük a mögötte rejlő jelentést. Erdélyi Lajos egy idézetével kezdődik a kiállítás, amely világosan kifejezi, hogy az igazán bátor és némiképp gátlástalan fotóriporterek nélkülözhetetlenek a szakmában. Azok, akik inkább finomkodnak és elfordítják a tekintetüket, valójában elveszítik az alapvető fotóriporteri esszenciát. A kiállítás tehát nem csupán a képek bemutatása, hanem egy mélyebb gondolatmenet is, amely a bátorság és az igazság keresésére inspirál.

Erdélyi Lajos neve sokak számára a lenyűgöző portréfotókkal és az erdélyi zsidó temetőket megörökítő képekkel válik ismerőssé. Azonban a munkásságának sokszínűsége jóval túlmutat ezen a két területen; számos olyan felvételt készített, amelyek a romániai hétköznapok árnyalt világát tükrözik egy különösen érzékeny időszakban, azaz az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek második feléig. Ebből következik, hogy Erdélyi főként a Nicolae Ceaușescu nevével fémjelzett időszakot örökítette meg, miközben a Gheorghe Gheorghiu-Dej irányítása alatt álló korszak végének is tanúja volt. Családjával együtt 1988-ban Magyarországra költözött, így a romániai forradalom eseményeit is távolról, a televízión keresztül követte, akárcsak sokan mások.

Az 1929-ben Marosvásárhelyen született Erdélyi egy rendkívül sokszínű identitású egyén volt. Ahogy ő maga is kifejtette: a magyarok között román, a románok között magyar, a zsidók között pedig asszimiláns. Élete során megjárta a koncentrációs táborok borzalmait, ahonnan csupán ő és édesapja tértek vissza; lánytestvére és édesanyja a gázkamrák szörnyű valóságával találkozott. Ám a megpróbáltatások sorozata ezzel még nem ért véget: kispolgári származása miatt nehezen tudta megvalósítani álmát, hogy újságíró és fotóriporter legyen. Pályafutása végül az 1960-as évek elején kezdett igazán formálódni, amikor jó barátja, Sütő András által alapított lapok – a Művészet, majd az Új Élet – munkatársává vált. Romániából való távozásáig e folyóiratoknál dolgozott, és a kiállításon látható fotók többsége is ezekhez a lapokhoz készült.

Mint a kiállítás anyagának szöveges részéből kiderül, a fotósoknak szigorúan el kellett számolniuk a nyersanyaggal, így nagy önállóskodásra, saját, netán titkos képek készítésére nem volt módjuk. Erdélyi fotói nem is azért izgalmasak, mert a Ceaușescu-rendszer borzalmáról rántják le a leplet, hanem azért, mert finoman árnyalva mutatják be a hétköznapokat. Még azok a fotók is, melyek termelési riportokhoz készültek illusztrációk gyanánt mosolygó munkásokkal, zakatoló gépsorokkal. És persze az államszocialista Románia sem volt mindig a durva diktatúra hazája.

Ceaușescu elődje, Gheorghe Gheorghiu-Dej nagyon igyekezett megfelelni a szovjeteknek, és az ő országlása emiatt sok tekintetben jóval keménykezűbb volt, mint a sztálinizmus a Szovjetunióban. Amikor 1965-ban elhunyt, a helyére került Nicolae Ceaușescu az első 9 évében a szovjetektől eltávolodó és kimondottan liberális berendezkedést hozott. Az ország például megtagadta a csehszlovákiai bevonulást 1968-ban, jó kapcsolatot igyekezett kialakítani a kapitalista Nyugattal, gazdaságilag és kulturálisan is virágzott, és a nemzetiségek, köztük a magyarok is, számos kiváltságban részesültek. Az 1970-es évek közepéig viszonylag jó volt a helyzet Romániában.

Ceaușescu 15 éven át egyre inkább paranoiás és véreskezű diktátorrá vált, aki a kommunizmus ideológiáját a szélsőséges nacionalizmussal ötvözte. Ezt a különös keveréket pedig távol-keleti szövetségeseitől, mint az észak-koreai, a kínai és az észak-vietnámi vezetőktől tanulta. Habár Románia 1965 és 1974 között viszonylag kedvező irányba haladt, utána az ország sorsa drámaian megváltozott, a politikai őrület és abszurd helyzetek egyre inkább eluralkodtak. Erdélyi Lajos különlegesen figyelemre méltó, hogy ebben a kilátástalan környezetben is képes volt felfedezni a szépséget, a jót és a szerethetőt, még a szomorú valóságban is. Ez nemcsak a tehetségét, hanem egy rendkívül érzékeny és mély látásmódot is tükröz.

Erdélyi fényképei egy különleges korszakot idéznek meg, lehetőséget adva arra, hogy bepillanthassunk a széles körben ismert, ámde riasztó háttérbe. Ugyanakkor a képek mai szemmel is felfedezhető, átélhető pillanatokat örökítenek meg. Ráadásul egy olyan Romániát ismerhetünk meg rajtuk, amely a Ceaușescu-rezsim első kilenc évét öleli fel, és amelyben gyakran voltak olyan időszakok, amikor az élet viszonylag jól alakult. Ebből a nézőpontból az azt követő 15 év még inkább brutálisnak és érthetetlennek tűnik.