Tonuzoba, a legendás besenyő vezér, akit az élve eltemetés sorsa sújtott, a történelem egyik legmisztikusabb alakja. Az ősi időkben élt, amikor a népek harcai és szövetségei formálták a Kárpát-medence táját. Legendája nem csupán a harcos szelleméről, hane
Tonuzoba honfitársai, a besenyők gyakran nehezítették meg őseink életét, még abban az időszakban is, amikor a magyarok már megszilárdították otthonukat a Kárpát-medencében. Időről időre megkísérelték, hogy behatoljanak az ország területére, de a magyarok mindig bátor ellenállással válaszoltak, és sikeresen visszaverték a támadásaikat.
A honfoglalás folyamata több fázisra osztható, és az egyik legmeghatározóbb időszak a 894-895-ös évre tehető. Ekkor a magyarok Bölcs Leó bizánci császár oldalán szövetségesként léptek fel, és az Al-Duna vidékén vívtak harcot a bolgár ellenfelekkel. Ez a konfliktus nemcsak a katonai stratégia szempontjából volt jelentős, hanem hozzájárult a magyar nép történelmi identitásának formálódásához is.
Ez a ravasz támadás volt az a katalizátor, amely az ősmagyarok nyugati irányú elindulását kiváltotta, lehetővé téve számukra, hogy a Vereckei-hágón át belépjenek a Kárpát-medencébe. Nyilvánvaló, hogy már korábban is érkeztek ide az ősmagyarok felderítői, akik titkos ügynökeik segítségével alaposan felmérték a környéket.
692 körül a kangar és a kipcsak nép törzsszövetsége a mai Kazahsztán területén tudósított először a besenyőkről. Ez a szövetség nem volt tartós, és kisebb törzsszövetségekre váltak szét.
A besenyők egy része később megszelídült: Tonuzoba törzsfő vezetésével Taksony fejedelem idején beköltöztek a magyar törzsszállás területére és beolvadtak a magyarságba; behódoltak őseinknek. Tonuzoba és Taksony házassággal pecsételte meg a szövetségüket, Taksony besenyő hercegnőt vett feleségül. Tonuzoba a talmács törzs vezetője volt. Heves vérmegyében kaptak szállásterületeket, Tomajmonostor volt a központjuk. A besenyők egy részét pedig a mosoni kapuhoz telepítette, hogy a 955-ös augsburgi vereség után hazánk védve legyen.
Tonuzoba és fiának története jól példázza, hogy egy adott helyzetben kiemelkedő fontosságúnak számított a helyes döntés. Tonuzoba ragaszkodott a pogány hagyományokhoz, ez pedig a vesztét jelentette. Fia, Örkény jól döntött, felvette a kereszténységet, mert ez jelentette a jövőt. Alakja megihlette az írókat és költőket is, köztük Wass Albertet és Juhász Gyulát.
1068-ban a besenyők, akik a kunokkal szövetkeztek, Magyarország ellen indítottak támadást. Ekkor Géza és László hercegek Kerlés közelében összecsaptak az ellenséggel, és sikerült legyőzniük őket. Három évvel később, 1071-ben, újabb besenyő csapatok merészkedtek az ország területére, de Salamon király és Géza herceg Nándorfehérvárnál ismét diadalt arattak a betolakodók felett.
