Túl erős vagy inkább túl gyenge? Milyen valós helyet foglal el a forint a gazdasági térképen?

Hol is található a forint egyensúlyi árfolyama? Vajon a forint túlárazott vagy inkább alulértékelt jelenlegi helyzetében? Érdemes összehasonlítanunk a régióbeli országok valutáival is. Mely tényezők formálhatják a forint jövőjét? Mit várhatunk a Magyar Nemzeti Bank lépéseitől? Egy esetleges gyengülés vagy esetleg újabb erősödés van a láthatáron?

A forint mostanában igazán kedvező formát mutat. Kevesen számítottak erre az év elején, amikor még 410 forint körüli euróárfolyamot mértek, és sokan 420 forint körüli év végi előrejelzésekkel kalkuláltak. Ezzel szemben a jelenlegi események egyértelműen jelentős változásokat jeleznek.

A közelmúlt devizaárfolyamainak alakulása előtt érdemes egy pillantást vetni arra, hogy hosszú távon miként is formálódnak ezek a mutatók. Az elméletek alapján vegyes kép tárul elénk. A régióbeli országokkal való összehasonlítás alapján egyelőre nem mondható ki egyértelműen, hogy a forint túlértékelt lenne. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a legutóbbi időszakban tapasztalt erősödés következményeként a reálárfolyam jelentős felértékelődése figyelhető meg, míg a fajlagos munkaerőköltség alapján számolt reáleffektív árfolam évtizedek óta nem látott csúcsok közelében jár.

A régiót illetően, az eurózónával való eltérések alapján kiigazított árfolyam, amely a reáleffektív árfolyamindex egyik alternatív mutatójaként is felfogható, Magyarország esetében 2015 eleje óta a legkisebb mértékben erősödött. Ezzel szemben a lengyel reáleffektív proxy több mint 15%-os, míg a cseh több mint 25%-os növekedést mutatott 2015 januárjához képest. Ezen adatok tükrében a forint teljesítménye nem mondható kiemelkedőnek; ha az elemzést itt lezárnánk, akár a további erősödés lehetősége is felmerülhetne a jövőbeni folyamatok során.

Azonban érdemes megjegyezni, hogy a munkaerő-egységköltség itthon lényegesen gyorsabb ütemben emelkedett, mint a környező országokban, és ez a tendencia különösen az utóbbi években vált szembetűnővé.

Másrészt, a hazai munkavállalókra jutó hozzáadott érték jelentősen alacsonyabb mértékben emelkedett, mint ahogy azt Lengyelország esetében tapasztalhatjuk.

Utóbbi magyarázhatja, hogy a szimplán fogyasztói árindexekkel készült reáleffektív árfolyamban miért felelhet meg a fundamentumoknak jobban a zlotynál látott erősödés.

a reálárfolyam emelkedése komoly hatással lehet a gazdaságunk versenyképességére. A magyar piac sajátos helyzetében, ahol a munkabérek folyamatosan növekednek, a reálárfolyam erősödése nem csupán a belföldi fogyasztásra gyakorolhat hatást, hanem a külkereskedelmi mérlegre is. Ha a bérnövekedés üteme felülmúlja a termelékenység növekedését, akkor a magyar termékek versenyképessége csökkenhet a nemzetközi piacon. Ezen kívül, a magas inflációs környezet, amely a célsávot túllépheti, tovább fokozhatja a gazdaság instabilitását. Az infláció emelkedése mellett a forint vásárlóereje is csökkenhet, ami a lakosság számára nyomasztó terheket róhat. Az ilyen körülmények között a gazdaságpolitikai döntéshozóknak körültekintően kell mérlegelniük a következő lépéseiket, hogy elkerüljék a gazdasági egyensúly felbomlását. Összességében, a reálárfolyam emelkedése, a bérnövekedések és a magas infláció együttese olyan komplex kihívásokat jelent, amelyekre szükség van a megfelelő válaszlépések kidolgozására a gazdasági stabilitás megőrzése érdekében.

A különféle módszerekkel kalkulált reáleffektív árfolyamindexek jelentős értéknövekedése várható, amennyiben a forint a jelenlegi szinten stabilizálódik.

A fentiekből összességében az szűrhető le, hogy a forint nagy valószínűséggel már valóban alulértékelt lehetett az idei év elején, de azóta sokat erősödött, amivel az alulértékeltség megszűnhetett vagy legalábbis sokat enyhülhetett. Sőt, bizonyos mutatók szerint már lassan túlértékeltségről is beszélhetünk.

Természetesen nem csupán a reálgazdaság alapvető tényezői befolyásolják, hogy egy adott fizetőeszköz milyen pozíciót foglal el, sőt: rövid távon sokkal inkább a kockázatvállalási hajlandóság ingadozása, az amerikai dollár árfolyamának alakulása, illetve a kamatkülönbözet játszik kulcsszerepet. A dollár idei gyengülése egyértelműen kedvezett a forintnak, azonban az elmúlt hetekben a zöldhasú gyengülése már nem volt olyan szembetűnő, miközben a hazai valuta tovább erősödött. Ennek hátterében valószínűleg a vártnál szigorúbb monetáris politikai irányvonal áll.

Utóbbira pedig az MNB-nek jó oka van. A hazai infláció egyelőre továbbra is a célsáv felett tartózkodik, ráadásul úgy, hogy az árrésstopok miatt a valódi drágulási ütemnél mintegy 1,5 százalékponttal alacsonyabb inflációt látunk. Azaz a valódi infláció valahol 5,5-6% között lenne jelenleg. Bár a jövő év elejére ismét 3% körüli szintekre csökkenhet az infláció (a bázishatásoknak is köszönhetően), de ennek tartóssága minimum kérdőjeles, hiszen az árrésstopok várható, jövő év közepi kivezetésével a drágulási ütem 2026 második felében ismét jelentős mértékben meghaladhatja a 4%-ot, ami 2027 első felére is áthúzódhat. Ezt mérlegelve jelenleg nem tűnik eleve biztosítottnak az, hogy a monetáris politika releváns horizontján (ami 6-8 negyedév) az inflációt sikerül 3%-ra lehozni, és ott is tartani.

Ennek következtében az MNB várhatóan még egy ideig megőrzi szigorú álláspontját, így a kamatok csökkentéséről jelenleg nem lehet beszélni.

Ez a jelenség azonban kedvező hatással van a forint árfolyamára. A cikk elején ismertetett adatok alapján, hiába tűnik úgy, hogy a fundamentális tényezők szerint a forint már a túlértékelt szint közelében jár (vagy talán már át is lépte azt), az MNB előtt álló kihívások következtében a magyar valuta valószínűleg még egy ideig a 400 forintos szint alatt marad.

A kérdés, hogy ez a helyzet mikor változhat, még nyitott. Várakozásaink szerint jövő év közepére nyerhetünk tisztább képet erről a témáról: ekkor dőlhet el, hogy az árrésstopok esetleges eltörlése mellett megkezdődhet-e a kamatok csökkentése. Úgy vélem, ennek reális esélye van, hiszen előrejelzéseink szerint a forint erősödése kedvező hatással bírhat. Ezzel párhuzamosan az amerikai Fed is jelentős kamatcsökkentésekre készülhet, és a lengyel jegybank esetében is valószínű további mérséklés, ami szintén növelheti a forint relatív kamatelőnyét. Ugyanakkor jövő nyárig a kamatok csökkentésére nem látszik lehetőség, még akkor sem, ha a 2026-os év elejére a drágulás üteme ismét a célszint környékére csökkenhet. A várhatóan jelentős béremelések és a háztartásoknak nyújtott különböző költségvetési támogatások miatt a belföldi kereslet és a költségnyomás továbbra is erős marad, ami inflációs nyomást eredményezhet.

Ezért az MNB valószínűleg egy ideig ellenáll majd ennek.

A fenti forgatókönyv bekövetkezése ugyanakkor azt is jelentheti, hogy a forint jövő év közepétől már inkább gyengülni fog, mint erősödni. A hosszabb távon fontosabb fundamentális tényezők szerintünk inkább ezt támasztanák alá. Ebben persze idővel lehet változás, de ehhez - azaz a forint további, fenntartható nominális felértékelődéséhez - a termelékenység tartós és jelentős javulására lenne szükség Magyarországon.

A címlapkép egyedi illusztrációként szolgál. A kép forrása: Getty Images.

Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Jogi szempontból részletes tájékoztatásra van szükség.