"Volt idő, amikor súlyproblémákkal küzdöttem: túlsúlyos, anorexiás és bulémiás is voltam. A fiatal anyuka közel 30 kilót fogyott, és ez az út majdnem az életébe került - Ripost"

Czeider-Szemerédi Judit inspiráló története megmutatja, hogy a nehézségekből való felállás és az új kezdés lehetséges. A háromgyermekes anyuka mára az egészséges életmód elkötelezett híve, pedig az útja nem volt könnyű: tizenévesen negyven kiló plusz súlyt cipelt, majd komoly étkezési zavarokkal kellett megküzdenie. Az ő példája azt bizonyítja, hogy a kihívások ellenére is van lehetőség a változásra és a fejlődésre.

Tudja jól, hogy a teste soha nem lesz már tökéletes, hiszen striák díszítik a bőrét, és itt-ott a narancsbőr is megjelenik. Édesanyaként azonban sikerült újraértelmeznie és elfogadnia önmagát. Sőt, a régi, sokáig tabunak számító problémáiról most már szívesen beszél, remélve, hogy ezzel segíthet másoknak, akik hasonló helyzetben vannak.

Egy nyár alatt 30 kilót adott le

Egy Baranya megyei apró faluban élt gyermekként, ahol a sportolás lehetőségei szinte teljesen hiányoztak.

A falusi iskola sportkörének emlékére nosztalgiázva mesél: - Csak egy egyszerű sportkörünk volt, ahol labdajátékokkal múlattuk az időt. - Emlékszik vissza a jókedvre és a mozgás örömére, ami persze a fejlődésünkhöz is hozzájárult, de sajnos csak heti egyszer volt lehetőségünk erre, ami elég szerény alkalomnak számított. Kiskamasz koromban már eléggé túlsúlyos kislány voltam, és ez a helyzet egyre csak romlott. Gimnazistaként, a serdülőkori pattanások miatt bőrgyógyászhoz kellett mennünk édesanyámmal. A doktornő alaposan megvizsgálta a bőröm, és észrevette a már megjelent striákat a hasamon. Figyelmeztette anyukámat, hogy el kellene látogatnunk egy endokrinológushoz. Amikor találkoztunk a doktor úrral, kerek perec megmondta, hogy ha nem kezdek el lefogyni, nagy eséllyel cukorbeteg leszek! A szüleim támogatásával egy teljes életmódváltásra szántam el magam. Az étrendem gyökeresen megváltozott, és elkezdtem aktívan mozogni, rengeteget kerékpároztam. Szó szerint elkezdtek leolvadni rólam a kilók. Egy nyár alatt 30 kilótól szabadultam meg, és később még 10 kilóval gyarapodott a sikerélményem. A sok dicséret, a tükörben látott új én, és a mérleg mutatója mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a nagylányi és női hiúságom egyre inkább felnőjön.

"Nem tudtam elviselni, amit a tükör visszatükrözött."

A felnőttkor kapuját már csont és bőr alkatával, mindössze 46 kilós súllyal lépte át.

- Imádtam az anorexiás testem - vallja be. - Élveztem, ahogy érezhettem a kiálló csípőcsontjaimat, és az a különös öröm, hogy a combjaim sosem érnek össze. Ugyanakkor utáltam, amit a tükörben és a mérlegen láttam. Az étkezéseim rendkívül korlátozottak voltak, és az emésztésem teljesen lelassult. Legkésőbb délután fél négykor ettem, és ha ez csúszott csak öt percet is, az borzasztóan nyomasztó érzés volt. Ekkor érkezett el hozzám a régi, kínozó mumus, a bulímia. Ez azt jelentette, hogy bármit is ettem, azt mohón faltam, majd a következő pillanatban már a fürdőszobában vagy a vécében álltam, hogy megszabaduljak tőle. Visszagondolva, ez egyszerűen undorító és gusztustalan volt. Aki ezt soha nem tapasztalta meg, nem tudhatja, hogy ilyenkor az ember agya egyszerűen "kikapcsol", és csak azon jár az esze, hogyan szabaduljon meg a gyomrában lévő ételtől. Ez a rémálom addig tartott, míg a családom észre nem vette a problémámat. Évekkel később, újra felbukkant ez a mumus. Hosszú időbe telt, mire végleg sikerült megszabadulnom ettől a súlyos betegségből.