Az EU túlzásba vitte az erdőirtás tilalmát, és most a kávé- és kakaótermelők aggódnak.
Az év végére tervezett uniós kereskedelmi rendelet, mely az erdőirtás visszaszorítását célozza, nem csupán a világ két legnépszerűbb barna babjára vonatkozik, hanem további öt termékcsoport behozatalát is szigorúan szabályozza. Az EUDR-ről alkotott elképzelés sok kistermelő számára vonzó, de a valóságban rengeteg panasz érkezett, ami miatt a rendelet bevezetését már egy évvel elhalasztották. Jelenleg pedig nemcsak a nagyvállalatok, hanem Magyarország és az unió többsége is úgy véli, hogy a szabályozást vagy mérsékelni kellene, vagy további halasztásra van szükség, esetleg teljesen el kellene vetni az egészet.
Európa szerelmes a kávé és a kakaó ízébe, de határozottan ellenzi, hogy ezek előállítása miatt trópusi erdőket irtsanak ki. Ezért a jövőben már nem támogat olyan gazdákat, akik a bevételük növelése érdekében láncfűrészt használnak. Ezt a szándékot foglalja össze röviden az EU "2023/1115 számú rendelete", amely az erdőirtás és erdőpusztulás következményeivel foglalkozik az uniós piacon forgalmazott egyes termékek és áruk vonatkozásában, ismertebb nevén az EU Deforestation Regulation (EUDR).
Ez a jogszabály az eredeti tervek szerint már 2024 végére életbe lépett volna, de az érintett termelők, kereskedők és nagyvállalatok heves ellenállása miatt csak idén év végén válik érvényessé. Nem meglepő, hogy egyre több aggodalom merül fel, hiszen a szabályozás számos új kihívást generál az érintett termesztő országokban. Ha azonban sikerülne az új rendszert a terveknek megfelelően bevezetni, a legnagyobb hasznot a jelenleg alulfizetett és gyakran kihasznált farmerek élvezhetnék. Azok viszont, akik nem tudnak alkalmazkodni, kiszorulhatnak az európai piacról.
Az EUDR a kávé és a kakaó mellett a gumira, a szójára, a pálmaolajra, a faanyagra és a marhahúsra, illetve az ezekből gyártott árukra is vonatkozik. A Trase nevű, az erdőirtást és az áruk kereskedelmét vizsgáló nonprofit szervezet becslése szerint 2019 és 2021 között ez a hét termék uniós importja évente 736 négyzetkilométernyi erdőirtásért felelt világszerte. (Az Európai Parlament februárban frissített vonatkozó, éves adatai itt olvashatók.)
Figyelembe véve, hogy az Európai Unió a globális kávétermelés körülbelül egyharmadát, míg a kakaótermelés közel felét importálja, az EUDR legszembetűnőbb hatással a két népszerű termék ellátási láncára lehet. Egy 2024-es francia kormányzati jelentés alapján például a világ kávéval kapcsolatos erdőirtásainak 44 százaléka az uniós fogyasztás szükségletei miatt következett be.
Az EUDR irányelvei szerint a kiválasztott hét árucsoport szállítmányainak uniós behozatala tilos, amennyiben kiderül, hogy azokat olyan területeken állították elő, ahol 2020. december 31. előtt erdő borította a tájat. Jelenleg a nagyvállalatoknak 2023. december 30-tól kötelező megfelelniük e szabályozásnak, míg a kis- és mikrovállalkozások számára 2026. június 30-ig haladékot biztosítanak az új előírásoknak való alkalmazkodásra.
A nagyvállalatok területeinek feltérképezése viszonylag egyszerű feladat, ám a kisebb termelők és családi gazdaságok precíz koordinátáinak rögzítése már sokkal nagyobb kihívást jelent. Ehhez külön szakembereket szükséges kiküldeni a gyakran meredek, trópusi hegyoldalakra épült gazdaságokhoz. Kontinensenként több millió farmot kell így felkeresni, ami igazi zarándoklattá alakul.
A szabályoknak nem megfelelő szállítmányokat visszautasíthatják vagy akár el is kobozhatják, míg az uniós normákat megszegő importőrök esetében akár a forgalmuk 4%-ának megfelelő bírságot is kiszabhatnak. A rendelet nem csupán az illegális erdőirtásokat célozza meg, hanem kiterjed azokra a területekre is, ahol a helyi jogszabályoknak megfelelően történt a fakivágás. Ez a lépés kulcsfontosságú az EU 2050-re kitűzött célja szempontjából, amely a szén-dioxid-semlegesség elérésére irányul.
Az EUDR végrehajtása különösen komoly kihívások elé állítja a kávé és kakaó szektorát, mivel e növények termesztése általában nem nagy ültetvényeken, hanem kisgazdaságokban zajlik. A Foreign Policy elemzése alapján Afrikában kiemelten fontos lenne, hogy a helyi termelők rendszereit az uniós normákhoz igazítsák, hiszen ők már így is egy rendkívül hátrányos helyzetű struktúrában működnek. Ugyanakkor a kiszolgáltatott helyzetük miatt éppen az ő európai piacra való belépésüket nehezítheti meg a közelgő átláthatósági követelmények bevezetése.
Az Európai Unió kakaóimportjának körülbelül 85%-a, valamint a kávébehozatalának körülbelül 13%-a afrikai forrásokból származik. Azonban számos érintett ország kormánya nem rendelkezik megbízható földtulajdon-nyilvántartással, ami számos nehézséget okoz a földek regisztrációs folyamatában.
Etiópiában a kávétermesztő családok, amelyek száma körülbelül 5 millióra tehető, akár két évig is várhatnak, míg mindannyian felkerülnek a térképre - nyilatkozta 2024 októberében a Foreign Policy számára az etióp kávéexportőrök szövetségének vezetője. Ha a becslés pontosnak bizonyul, a kisgazdaságok regisztrációja jócskán az uniós határidőn túlra fog elhúzódni. A helyzet azonban más országokban is hasonlóan nehézkes; például az ugandai elnök gazdasági tanácsadója idén júniusban a Financial Timesnak arról számolt be, hogy a kétmillió kávétermesztő családból csupán körülbelül 970 ezer felel meg az EUDR-nek.
Az EUDR betartása ráadásul több munkát is jelent a gazdáknak. Sok farmer több különálló területen termeszt, a teljes átláthatóság miatt viszont a jövőben minden földdarabon külön kell szedni, tárolni és szárítani a leszüretelt babokat, vélekedett a Foreign Policynak a ghánai kakaótermesztők érdekvédelmi egyesületének vezetője.
A kávéban és a kakaóban óriási pénz van, de ahol konkrétan megteremnek, oda csak fillérek gurulnak, a haszon a nagykereskedőknél, nem pedig a kistermelőknél jelenik meg. Körülbelül 25 millió kisgazdaság termeli a világ kávétermelésének 80 százalékát, és világszerte több mint 125 millió ember megélhetése függ a kávétól, de becslések szerint az ő nagyjából 80 százalékuk a Világbank által megállapított szegénységi küszöbön vagy az alatt él, ami napi 3 dollárból való megélést jelent. Kakaó esetében világszerte 5-6 millió termelőről beszélünk, összesen 40-50 millió ember megélhetése függ a kakaótól - itt a szegénységi küszöb alatt élő farmerek aránya 60 százalék körüli.
Bár az ellátási láncok országonként változóak, általánosságban elmondható, hogy minél több közvetítő érintett a kávé útjában a kistermelőtől a nagykereskedőhöz, annál nehezebben átlátható a rendszer, és annál inkább kiszorítják a farmereket a megfelelő árakból. Az Ugandában és Elefántcsontparton dolgozó termelők is kénytelenek elviselni, hogy nem érhetik el közvetlenül az exportőröket. Ők gyakran panaszkodnak arra, hogy a közvetítők cinkelt mérlegekkel manipulálják az eladásokat, így a felpakolt zsákok súlya hamis képet mutat, ami miatt a termelők csak alacsonyabb áron tudják értékesíteni a kávét, mint amire valójában jogosultak lennének. Ráadásul, ahol államilag meghatározott minimumár létezik, ott is gyakran nem kapják meg a nekik járó összeget. Az exportcégek, amelyek jellemzően nagy multinacionális vállalatok leányvállalatai, sokszor figyelmen kívül hagyják a közvetítők tisztességtelen módszereit, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.
A csempészet tevékenységei egyre inkább felerősödnek, ahogy a Bloomberg hírei is rámutatnak. Az éjszakai sötétségben nem csupán néhány zsákkal megrakott autók és motorok, hanem már több mint 30 tonnás teherautók is konvojban haladnak, céljuk pedig a kakaó illegális átcsempészése Elefántcsontpartból Guineába és Libériába. Ezek a műveletek szoros kapcsolatba állnak a politikai befolyás alatt álló bűnszervezetekkel, akik a lapnak névtelenül nyilatkozó kereskedők és csempészek elmondása szerint teherautónként 8-21 ezer dollár körüli kenőpénzekkel igyekeznek meggyőzni a határőröket, hogy egy kis szünetet tartsanak, és így megkönnyítsék a csempészáru áthaladását.
A csempészet mértékét az adott ország termelése és exportja közötti növekvő különbségből lehet megbecsülni. A legfőbb célpont Guinea nem fektetett be jelentősen a hazai kakaótermelés növelésébe, de a Trade Data Monitor adatai szerint a 2023-24-es évben így is 15 százalékkal nőtt a kakaóexportja, a tavaly októbertől számított aktuális kereskedelmi év első három hónapjában pedig éves összevetésben több mint megduplázta a kivitelt. Ugyanebben az időszakban az elefántcsontparti kikötőkbe exportra érkező kakaóbab mennyisége 30 százalékkal csökkent. Ami persze részben rossz időjárás számlájára írható, de becslések szerint a csempészettel elvesztett mennyiség 100 ezer tonna, ami az 1,7 millió tonnás összterméshez képest már pláne jelentős mennyiség.
A nagyüzemi csempészet kihívásának megoldása nem az EUDR feladata, de bizonyos mértékig hozzájárulhat a helyzet javításához. Ezt úgy érheti el, hogy a helyi kormányok bevonásával lerövidítik az ellátási láncokat, így a termelők közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az exportőrökkel. Ezzel nemcsak az ügyeskedő közvetítők kiszorítása válik lehetővé, hanem a termelők is végre megkapják azt a megfelelő díjazást, ami jogosan jár nekik a munkájukért és az általuk előállított terményekért.
A kérdés most már csak az, hogy év végén valóban életbe lép-e az új rendszer. Tavaly ilyenkor az EU a kistermelői panaszok miatt döntött a bevezetés elhalasztása mellett, és itt nem csupán a kávé- és kakaótermelők problémáiról van szó. Más iparágak képviselői is aggódnak: a globális termelés 90%-át biztosító indonéz és maláj olajpálma-ültetvényesek különösen kétségbeesettek, hiszen a pálmaolaj-termelés az egyik legnagyobb mértékű erdőirtással járó tevékenység. Az indonéz exportőrök figyelmeztetnek: az EU-ba irányuló 4 millió tonna árujuk forgalma az EUDR bevezetése miatt akár 30%-kal is csökkenhet.
Vannak olyan szereplők, akik a tevékenységüket véglegesen leállították. Vietnámban, a világ vezető robustatermelő országában, például számos kávésgazda áttért a durián termesztésére. Ennek hátterében az áll, hogy Kínában egyre növekvő kereslet mutatkozik a jellegzetes, szagos gyümölcs iránt, ahol a kereskedelmi akadályok is kedvezően alakulnak. Ez a váltás természetesen csökkentette a kávékínálatot, hozzájárulva ezzel a kávé árának tavalyi drámai emelkedéséhez.
A sok kistermelői panaszra az EU nemcsak az egy éves halasztással reagált, de április közepén azt is közölte, hogy a partnerországoktól kapott visszajelzések alapján elkülönített 86 millió eurót a megfelelési erőfeszítések támogatására. Még ugyanebben a hónapban kiadtak egy új iránymutatást is az EUDR-hez, ami jelentősen egyszerűsítette - a kritikusai szerint egyértelműen gyengítette - a szabályozást.
A kistermelők mellett természetesen néhány nagyvállalat is kifogásolja a helyzetet. A Mondelez például folyamatosan hangsúlyozza, hogy egyetértenek az átláthatósági és fenntarthatósági törekvésekkel, ugyanakkor azt javasolják, hogy az új rendszer bevezetését egy évvel tolják el. Ezzel szemben más nagyvállalatok, amelyek már az EU-s döntést megelőzően aktívan dolgoztak a beszerzéseik transzparensebbé tételén és akár újraerdősítési projekteket is elindítottak, éppen az ellenkező irányba szeretnének haladni. Ők azt sürgetik, hogy a szabályok élesítését ne késlekedjenek, mivel a saját erőfeszítéseik így nem válnának hiábavalóvá a halasztásért lobbizó cégekkel szemben, és nem akarnak extra költségeket viselni a késlekedés miatt.
Az Európai Unióban a gazdasági szempontok mellett egyre erőteljesebb politikai nyomás is tapasztalható, amely főként a tagállamok többségéből ered. Július elején a Bloomberg birtokába került egy levél, amelyben a 27 tagállamból 18 - köztük olyan országok, mint Ausztria, Finnország, Luxemburg és Svédország, valamint Magyarország - a szabályozási keretek további enyhítése mellett foglalt állást.
Az Európai Bizottságnak címzett levél szerint a rendelet a jelenlegi formájában nem veszi kellő hangsúllyal figyelembe azokat az országokat, amelyek hatékony erdővédelmi törvényekkel rendelkeznek, és ahol emiatt az erdőirtás kockázata "bizonyíthatóan" elhanyagolható. Ezek az országok az aláírók szerint csak aránytalanul nagy bürokratikus terhet kaptak a nyakukba.
"A bizottság egyszerűsítési javaslatai alapján érdemes lehet a rendelet hatályba lépésének időpontját késleltetni."
A levélben kifejtett érvek azt sugallják, hogy a szabályok hatására a nyersanyagárak és a termelési költségek emelkedhetnek az érintett áruk uniós felvásárlói számára. Ennek következményeként nő a kockázata annak, hogy a cégek a termelésüket az EU határain kívülre helyezik át. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények: a holland Profundo agytröszt elemzése szerint az EUDR bevezetése után a presszókávé ára csupán 0,018 százalékkal, míg a marhahús kiskereskedelmi ára mindössze 0,066 százalékkal fog emelkedni. A szakértők hangsúlyozzák, hogy nem a szigorúbb erdőirtási szabályozás az, ami jelentős árnövekedést okoz, hanem a klímaváltozás következményei, amelyek ellen az EUDR is harcol.
Mindenképpen egyre komolyabb ellenállással kell szembenéznie az EUDR-nek. Nemrég Emmanuel Macron, a francia elnök, aki egyben a szabályozás megalkotásának egyik fő kezdeményezője is, nyilvánosan az eltörlését követelte. Melléállt Friedrich Merz német kancellár is, ami tovább fokozza a nyomást. Bár az eltörlés valószínűleg nem következik be, a jelek arra utalnak, hogy a szabályok tompítása egyre inkább esedékes lehet.
