Az egységes Európa értéke 800 milliárd euróra rúgna, de a felek között még mindig nem sikerült konszenzusra jutni.

Bár politikai konszenzus övezi az európai célkitűzéseket, a tagállamok között továbbra is mély megosztottság tapasztalható az Európai Bizottság befektetési és megtakarítási unióval kapcsolatos tervének megvalósítási módját illetően. Pedig ez a stratégia kulcsfontosságú lehetne abban, hogy az európai megtakarításokat a gazdaság zöld, digitális és védelmi transzformációjába irányítsák. Azonban a pénzügyi integráció hiánya, a tőkepiacok fragmentáltsága és a magánbefektetők bizalmatlansága továbbra is jelentős gátat jelent. A reform sikere nem csupán egy technikai kérdés, hanem azon múlik, hogy az EU képes lesz-e saját jövőjét önerőből finanszírozni. Szomorú azonban, hogy kedden a tagállamok egy lépést sem tettek előre ebben a fontos ügyben.

A keddi Ecofin-ülés középpontjában az Európai Bizottság által márciusban bemutatott megtakarítási és befektetési unió (SIU) állt, amely a korábban már nehézségekkel küzdő tőkepiaci unió friss megközelítése. A miniszterek üdvözölték a stratégia céljait, különösen a magántőke aktiválására irányuló törekvést, és hangsúlyozták az egységes tőkepiac megvalósításának elengedhetetlen jelentőségét. Ennek ellenére a valódi végrehajtás még várat magára, és a következő lépések sürgetőbbé váltak.

Az uniós intézmények és a tagállamok előtt számos gyakorlati, politikai és szabályozási kihívás húzódik, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a stratégia ne csupán egy vonzó papírdarab legyen, hanem valódi pénzügyi reformfolyamatként valósuljon meg.

A SIU célja, hogy hatékonyabban kapcsolja össze a lakossági megtakarításokat a produktív beruházásokkal. Az Európai Bizottság szerint az Európai Unióban több ezer milliárd eurónyi lakossági megtakarítás parkol alacsony hozamú bankbetétekben, miközben a gazdaság számos területen - a zöld átállástól a technológiai innováción át a védelmi iparig - forráshiánnyal küzd.

A Draghi-jelentés alapján 2030-ig évente minimum 750-800 milliárd euró többletberuházásra van szükség az EU számára, hogy megőrizze versenyképességét a nemzetközi gazdasági piacon.

E források egy részét nyilvános költségvetési források fedezhetik, de hosszú távon a magánbefektetések mozgósítása elengedhetetlen.

Elengedhetetlen lenne a magántőke hozzáférhetőségének javítása a kis- és középvállalkozások, valamint az új, innovatív cégek számára, amelyek gyakran nem tudják kihasználni a hagyományos banki hitelkereteket. A magántőke-befektetések (private equity, PE) és kockázati tőkealapok (venture capital, VC) – amelyek más régiókban, különösen az Egyesült Államokban, kulcsszerepet játszanak a gazdasági fejlődésben – Európában még mindig alulértékeltek. Ezek az eszközök azonban képesek lennének áthidalni a finanszírozási hiányosságokat, elősegítve a vállalkozások növekedését, technológiai innovációját és nemzetközi expanzióját.

A SIU (Saját Irányú Unió) geopolitikai szempontból kiemelkedő jelentőséggel bír. Az ukrajnai konfliktus, az amerikai protekcionista intézkedések, valamint a globális ellátási láncok átalakulása rávilágított arra, hogy Európának elengedhetetlen saját forrásokra, pénzügyi eszközökre és egy stabil belső tőkepiacra támaszkodnia. A megtakarítási és befektetési unió nem csupán a gazdasági növekedés elősegítője, hanem a stratégiai függetlenség megteremtésének is alapvető kérdése. Egy hatékonyan működő SIU hozzájárulhatna az euró globális helyzetének megerősítéséhez, amely jelenleg is a második legfontosabb tartalékvalutaként funkcionál a világban.

Mindezekkel a kihívásokkal szemben a SIU megvalósítása jelentős nehézségekbe ütközik.

Az egyik leglényegesebb probléma, amellyel Brüsszel már két évtizede küzd, a tőkepiacok fragmentáltsága. Noha az Európai Unió jogi szempontból egy egységes belső piacként funkcionál, a pénzügyi szabályozások terén még mindig jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között. A különféle befektetési alapok, nyugdíjtermékek, adózási előírások, jogi keretek és a befektetők védelmét szolgáló szabályozások nem harmonizáltak, ami gátat szab a tőke szabad áramlásának. Ez különösen aggasztó probléma a határokon átnyúló befektetések szempontjából.

Egy másik kihívás, amellyel szembesülünk, a lakossági befektetői kultúra hiányossága.

Az európai háztartások jelentős része továbbra is a hagyományos megközelítésekhez ragaszkodik: megtakarításaikat jellemzően bankbetétekben, ingatlanokban vagy állampapírokban helyezik el. A tőzsdei és kockázati tőkealapokba való magánbefektetések aránya viszonylag alacsony, ami részben a pénzügyi ismeretek hiányosságaira, másrészt pedig a korábbi válságokból fakadó bizalmatlanságra vezethető vissza.

A Bizottság véleménye szerint a lakossági tőkebevonás sikerének kulcsa egy széleskörű pénzügyi oktatási és tudatosságnövelő program létrehozása, továbbá egy olyan szabályozási keretrendszer kialakítása is szükséges, amely világosan definiálja és biztonságossá teszi a kisbefektetők számára elérhető pénzügyi termékeket.

Ezeken túl politikai kihívások is hátráltatják az előrelépést, ami főként az adóparadicsomként emlegetett tagállamoknak, mint Luxemburg, Ciprus vagy éppen Írország köszönhető. A SIU megvalósítása érdekében ugyanis szükséges lenne egy sor olyan döntés meghozatalára, amely a nemzeti hatáskörök csökkentésével járna, különösen az adózás és a pénzügyi felügyelet terén, főként utolsótól a végletekig elzárkóznak ezek az országok.

Az európai szintű pénzügyi eszközök, mint például az ESM vagy az EIB, innovatív módon történő integrálása a lakossági befektetési csatornákba izgalmas lehetőségeket kínál. Ugyanakkor számos technikai és jogi kihívás merül fel e folyamat során. Kérdéses, hogy vajon az Európai Központi Bank lássa el a felügyeleti szerepet, vagy inkább egy új uniós ügynökséget kellene létrehozni az ilyen feladatok ellátására. Emellett fontos megvizsgálni, hogy a tagállamok milyen mértékben vehetnek részt az ellenőrzési folyamatokban, és milyen összeférhetetlenségi feltételek érvényesülnének a Bizottság által. Az átláthatóság és a felelősségvállalás érdekében elengedhetetlen a világos keretek kialakítása.

Ennek ellenére vannak jelei a bizalom növekedésének.

Az európai részvényindexek az év első hónapjaiban túlteljesítették az amerikai és globális benchmarkokat. A német részvények 1960 óta nem látott előnnyel vezetik az amerikai piacokat, részben a bejelentett infrastrukturális és védelmi beruházások miatt. Az európai safe assetek - az uniós szintű kötvények - iránti globális kereslet is nőtt, különösen Ázsiából.

Ahogyan márciusban alaposan kifejtettük, az euró mint globális tartalékvaluta szerepe egyre inkább megerősödik, és a diverzifikáció iránti növekvő igények tovább erősítik ezt a tendenciát.

A mostani Ecofin-ülés érdemi döntés nélküli lezárása is rávilágít arra, hogy a politikai szándék bár megvan a megtakarítási és befektetési unió megvalósítására, de a gyakorlati lépések kidolgozása még hátravan. Ha az EU valóban globális gazdasági és pénzügyi szereplő kíván lenni, nem halogathatja tovább az integrált tőkepiac kialakítását.

Az Európai Tanács május 22-i ülésén nem véletlen, hogy a belső piaci integráció fejlesztése kapcsán ismét a SIU-ról tárgyalnak majd a tagállamok vezetői. A Bizottság azzal érvelt a számukra, hogy a befektetési és megtakarítási unió nemcsak egy pénzügyi program - hanem egy történelmi lehetőség arra, hogy az európai polgárok ne csak megtakarítók, hanem aktív részesei legyenek Európa jövőjének. Valójában viszont az EU-nak és a tagállamoknak is pénz kel, és a SIU évi 600-800 milliárd eurónyi finanszírozásáról most senki nem mondhat le,

így a brüsszeli remények szerint 2026-ra már felállíthatják az új rendszert.